
Manapság elég nehéz értelmes tévéműsort találni, akár a kora délutáni (háziasszonyos) órákról, akár a főműsoridőről, vagy épp a késő esti ("művészfilmes") sávról beszélünk. Évek óta ömlenek ránk a Mónika-, Győzike-, valamint egyéb neuronzsibbasztó show(nak látszó)műsorok, hogy éppen az újkeletű Igazság áráról ne is beszéljünk (szerencsére azért Isaura és egyéb klónjai már átdeportálódtak a Romantica fedőnevű adóra, a Dolph Lundgren és Michael Dudikoff féle Z kategóriás akciófilmek meg szépen kibérelték maguknak a Film+-t). Éppen ezért felüdülés olyan adást találni amely egyben szórakoztat is, és mellette még tanul is belőle valamit az ember fia (lánya).
Végre valahára megnéztem a Shop stopot (vagy Stop shopot? :)), azt kaptam amire számítottam. Remek párbeszédek, zúzós póénok, minden mi szem-szájnak-fülnek ingere. Az se zavart, hogy fekete-fehér a film, ez így jó ahogy van. :) Lehet majd folytatom a Kevin Smith életmű további darabjainak nézését. A Shop showt már láttam nemrég a tv2-őn, a kritikák eléggé lehordták, de hát az is tetszett nekem. :) Most ne menjek kritikusnak? Vagy épp ezért igen!? (ezek aztán a költői kérdések!)
Ja, voltam ma órán is. Film előtt. Jó volt. Mert rövid volt. (Mint ezek a mondatok.)
Mai post - stop.
DavE megújult naplója a kemény főiskolás élet örömeiről, megrázkódtatásairól, a szürke hétköznapokról, a színes hétvégékről, mindezt némi humorral megspékelve, ízléses köntösben tálalva.
RSS