Nagy örömömre szolgált, hogy idén szülővárosomban rendezték meg ezt a nagyszerű fesztivált. Kiváló programok, remek társaság, igazi nyári idő – az év bulija volt! Ez volt a harmadik EFOTT-om, és egyben az első ahol – a hely közelsége miatt – nem sátoroztam. Lássuk mi történt velem, napokra lebontva!

A 0. napon „némi” sorban állás után igyekeztünk feltérképezni a helyszínt a többiekkel, szerencsére nem maradtunk le semmiről. Mire odaértünk, épp Haddaway csapott bele, hogy elénekelje legnagyobb slágerét a „What is love”-ot, ezt néhány másik dal után újból is megtette – a közönségnek bejött! A Smile Rock Circus Gönczi Gáborral az élen elég jó hangulatot csinált, ekkor már több ezren voltak a Djuice színpadnál. Jöttek sorba a meghívott vendégek, itt volt az Animal Cannibals, Vastag Csaba, és Király L. Norbi is, aki rekedt üvöltésével keményen próbára tette a hallójáratokat. Még a Mizu-t is hallottuk rockosítva, sokaknak bejött ez a szitu… ööö… vagyis ez a verzió. A rock-kavalkád után, bő egy órás csúszással elkezdődött Ganxsta Zolee és a Kartel produkciója, kik a tőlük megszokott lendülettel rappelték el a jól ismert nótákat. A hangszerelés remek volt, igazán rockosan szóltak a rap nóták, felcsendült az EFOTT-dal is, záró szám pedig a „Bumm a fejbe” volt. Talán kicsit rövidnek hatott a műsor, de rendesen megadta az alaphangot a fesztivál további részére. Levezetésként az Axe Party állomásnál roptuk napjaink zenéjére, jó helyszínnek bizonyult.

Szerdán úgy terveztem, hogy kinézek a 15 órakor kezdődő stand up comedy-re (Kovács András Péter lépett fel), ez azonban nem jött össze, így maradt az estére való készülés. Némi itthoni alapozás után Korda György és Balázs Klári koncertjére vettem az irányt, jó pár régi és új cimborával. A sátor (talán a korai kezdésnek köszönhetően) most nem volt csordultig tele, de aki ott volt az remekül érezte magát. Nincs EFOTT Gyuri bácsiék nélkül, és szerintem ez így is van jól. Volt vonatozás, Lady N, Klárika éltetés, Mamma Maria és önfeledten bulizó fiatalok. (A videóból szerintem átjön a hangulat - 3:08-tól én is ott vagyok :))

A házaspárt követte a nemrég reaktivált UFO, a 90-es évek egyik legnépszerűbb playback-bandája. A lányok úgy tűnt talán megtanultak énekelni azóta, Zsolti pedig nyomja a szöveget változatlanul. „Nyár van”, „Szerelemdoktor”, „Tarzan”, „Párizsi lány” – táncolt, ugrált mindenki a dalokra. A retro kitérő után némi pihenőt iktattam be, majd a Nagyszínpad felé vettem az irányt. Az Apollo 440 ráadását sikerült elcsípnem, épp a régen az RTL Klubon futó „Klip Klub” című műsor zenéje ment zárásként. Jól szólt a buli! Így elmondhattam, hogy ezzel az EFOTT összes külföldi fellépőjét láthattam. :) Az EFOTT "slágerei" egyébként a mindenhová ragasztgatható matricák voltak (osztogatták az EFOTT programfüzetben és az AXE sátornál is), szinte mindenkin volt néhány, így én a házilag gyártott Like plecsnijeimmel nem is nagyon tűntem ki a tömegből. :) Egy kis pihi után jöhetett életem első Rózsaszín Pitbull koncertje. Őket már elég régóta csípem, szerencsére most élőben is részt vehettem a bulijukon. Kassai Gabi boxergatyában ontotta a vulgáris rímeket, az összes alapmű elhangzott a zenekar életéből, úgy mint  a „Metál Mackó”, a „Valaki beszorult egy zetorba” vagy a „Ne szívjál füvet”. Az új korongról, a Bongfoglalásról is felcsendült pár igazán jó alkotás. Természetesen volt pogó is, meg minden, ami egy punk koncerthez hozzátartozik. A záró dal a "Béla bá'" című klasszikus volt, kellemesen elfáradtam a végére, és még a karszalagom se szakadt le a tombolásban (idén már szövet alapú biléták voltak egyébként). Élményekkel gazdagodva, kellemesen elfáradva tértem nyugovóra.

A harmadik nap szintén sikerült kihagyni a Stand Up-ot, de így legalább az estére jobban rá tudtam készülni. Tommy cimborám is megérkezett közben, hozott is meglepetést, egy üveg aszú™ személyében (még rímelt is). A történethez hozzátartozik, hogy már a 2008-as EFOTT-on meg akart hívni egy Tokajira, de akkor végül vörösbor lett belőle. A szőlőnedűk után jó hangulatban értünk ki este, mikor is Tommy Republic-ra, én pedig a már régóta várt Prosecturára vettem az irányt. Imre Norbiék végre itt szűkebb hazámban is játszottak és szerencsére most sem okoztak csalódást. A setlist egészen remek volt, vegyesen megszólaltak a régebbi és az újabb szerzemények is. „Nyomok a homokban”, „Ittanyakamnyesdel”, „Szegény ember kézzel nőz”, „Milliomos Liliomos”, „Soha többé!” – néhány cím ízelítő gyanánt. A pogó nagyon jó volt a por ellenére is, mindenki egy emberként énekelte a poénos szövegeket, a néhány csepp eső sem riasztott el senkit. Zárásként az „Ejnye Ottó” szólt – remek dal! A szekszárdi banda után jöhettek a mecsekaljai punkok! Első HétköznaPI CSAlódások koncertem volt ez, de nagyon jól éreztem magam. Először még csak a küzdőtér széléről figyeltem az eseményeket, de annyira magával ragadott a buli hangulata, hogy kénytelen voltam előre menni. Megyeri Feriék még így 20 év után is változatlan lendülettel nyomják, jó volt nagyon! Szerencsére a „Csaló Manó” is elhangzott, ami az egyik favoritom az új albumról. De volt itt „Ájncvájdráj”, „Ostoba”, „Commandante”, „Belfast” és még „Viktor” is. A baranyai bandát követte a Green Dye, kiknek nevéből szerintem kiderül, melyik zenekar dalait játsszák. A dobos az énekes is egyben, elég ritka az ilyen felállás, de ettől függetlenül jól működik. Sajnos már viszonylag kevesen maradtak ekkorra (éjjel 2 óra múlt), de akik ott voltak azok élvezték a bulit. Elhangzottak a Green Day legismertebb számai, a hangzás is közelített az eredetihez. A ráadásban az American idiot és Holiday jött – jók voltak!
Némi kóválygás után tértem haza, hogy rápihenjek a még ütősebbnek ígérkező péntekre…

Eljött a péntek, az EFOTT harmadik napja. A Tiszaliget remek helyszínnek bizonyult egyébként. Elsőre kicsit szövevényesnek hathatott a fesztivál elrendezése (főleg sötétben), de ha már párszor körbejárta az ember, akkor mindent megtalált. A kánikula ma is kemény volt, a hőfok inkább közelített a negyvenhez, mint a harminchoz. Szilárd komám is megérkezett időközben, hogy élete első nagy fesztiválján tegye tiszteletét nálam. Jó hangulatban telt a délután, sajnos Kiss Ádámra nem értünk ki, aki a haverok elmondása szerint nagyon jó műsort adott. A Kozmixról viszont nem késtünk el, ekkorra már megtelt a Kalinka sátor! Nagyon sokan voltak kíváncsiak Hozsó és Lala fellépésére. Az egész helyszín egy emberként tombolt a jól ismert dalokra, még a „Nagyszínpad! Nagyszínpad!” rigmus is elhangzott a közönségtől. A ráadásban egy kis Scooter blokk következett, "Fire"-rel és stílszerűen egy „lángoló” gitárral, valamint a "Hyper Hyper"-rel. A Hegyalján a Scooter lépett fel idén, de minek nekünk a német banda, ha itt van nekünk a magyar megfelelője?! :) Ezután már siettünk is a Nagyszínpad felé, ahol a „Tankok” már zúztak is rendesen. A koncert elején egy páran söreiket feldobálták a színpadra, amit Lukács Laci finoman szólva nem nézett jó szemmel és "enyhén" vulgáris stílusban leosztotta őket. Szerencsére a debreceni legendák nem mentek „haza a g**ibe” (ahogy a frontember mondta), hanem folytatták tovább, mindenki örömére. A koncert alatt hatalmas villámok borzolták a kedélyeket, de végül a remek hangulat és a színpadról jövő láng- és füstcsóvák elijesztették a viharfelhőket, így pár csepp esővel megúsztuk. A számlista hasonló volt a tavaszi dunaújvárosi bulihoz, a slágerek mellett pár keményebb témájú dal is elhangzott pl. az „Akapulkó” meg „Az vagyok akinek engem látsz”. A ráadásban megszólalt a „Mindentől távol”,„A legjobb méreg”, és végül kibontottunk egy bort, hogy megnézzük, mi van „balra a második ajtó” mögött… Hova is lehetne egy jó kis rock koncert után menni? Hát Dévényi Tibi bácsi retro diszkójába! :D Irány vissza a Kalinka sátor, ahol az öreg már dobálta is a pontos labdákat (két éve Baján se sikerült elkapnom őket), és játszotta a jól megszokott dalait, melyek minden este ugyan azok, csak a sorrendjük változik. Jó volt egyébként a buli, énekelt, táncolt, rockyzott, twistelt mindenki, felcsavartuk a szőnyeget. A végén nem maradhatott el a „Lemezlovas dala” sem...

Nagyon hamar elérkezett a záró nap, melyre az utolsó erőtartalékainkat mozgósítottuk. Szerencsére nagyjából felépültem tegnapi torok-, és fejfájásomból (hála a sok teának), így ma több hely jutott a hűs nedűknek. Délután jöttek is át a többiek, Szilárddal, Barnával, és Gondával kiegészülve (aki az első nap után végre újra köztünk lehetett), nekiálltunk megalapozni a záró estét. Tommy-nak sajnos már haza kellett mennie, de innen üzenem neki, hogy majd bepótoljuk az elmaradt napot! :) Kellően jó hangulatban indultunk el, az Idoru-ról lekéstünk, a Supernemre viszont a legjobbkor érkeztünk. Szabiék szokás szerint remekül megtáncoltatták a Rauch sátor publikumát, a műsor gerincét a nemrég megjelent album, a "Tudományosfantasztikuspop” dalai adták. Az új billentyűssel kiegészülve is jól szóltak, szünet nélkül ugrált, tombolt az egész nézőtér – pogó is volt szépen! Ezután a Kalinka sátor felé vettük az irányt (kedvenc helyszínem volt!), ahol némi csúszásra került sor, Animal Cannibals-ék valamiért még nem értek oda. Előttük így a Vis Maior játszott, akik számomra az EFOTT legnagyobb meglepeté-sét okozták. Korábban nem ismertem őket, de egészen frenetikus hangulatot teremtettek. A debreceni Vis Maior egy igazi bulizenekar, feldolgozásokat játszanak, de olyan lendülettel és élettel, hogy az embernek muszáj táncolnia rá. A repertoár igazán széles volt: Lady Gagától (Bad Romance rockosítva!), a Tankcsapdán és Fluor Tomin át, egészen Bikiniig. Nem hittem volna, hogy valaha egy számon belül hallom a „Mizu”-t, és az „Eye of the tigert” (a közönség kajálta)! De volt itt „Pocsolyába léptem…”, „Halál a májra”, "Mézga család(!)" és még a „Szerelemvonat” is beindult (az egész sátor egy nagy "szerelvénnyé" változott), az „Álomhajóról” nem is beszélve! Jó párszor voltak kénytelenek visszajönni ráadást adni, de ez nem is csoda. A fesztivál legjobb koncertje volt, köszönjük!
Némi folyadékpótlás után jöhetett az Animal Cannibals, kik már 20 éve tolják folyamatosan, töretlen lelkesedéssel. Én régen is bírtam őket, de ez ma sincs másként. A slágereiket szinte mindenki együtt énekelte, a sátor ekkorra már csurig telt, iszonyú hőség volt, ezt csak sörrel lehetett kibírni (szerencsére viszonylag baráti árak voltak: 390 egy korsó soproni, 200 Ft fél liter ásványvíz). A műsor fénypontjaként Qka a közönség kezén úszva rappelte el az egyik dalt. Mondta is, hogy ennyi férfi még sose fogta meg a hátsóját – haha, azért volt köztük csaj is. :D A kannibálok után érkezhetett – idén utoljára – Dévényi Tibi bá’! A 3 Kívánság legendás műsorvezetője ugyanazokat a dalokat vette elő, mint tegnap, most viszont cselesen felcserélte őket! Ez persze senkit sem zavart, eszméletlen nagy buli volt! Közben átnéztem a Rádió 1 Arénához is, ami szintén tele volt, itt jobbára elektronikus zene szólt. Mire visszaértem a Kalinka Stage-hez, ismét az Animal Cannibals volt a színpadon – csak most mint DJ-k. Meglepően jó zenéket toltak, nemcsak rapet, hanem rockot és diszkót is (a Kaukázustól egészen David Guetta-ig). Kb. 4 óráig muzsikáltak, majd átmentünk Barnával az Axe-hoz, ahol még ment a buli rendesen. 5 felé már kezdett világosodni, sokan hazaindultak, de a "kemény mag" még nem adta fel. Jó pár cimborával roptuk zárásig (ennyit még kosáredzésen sem ugráltam, mint aznap)! A végén már kisütött a nap, elhalkult a zene, majd egy „derék” biztonsági bejelentette 6 óra után pár perccel, hogy vége a bulinak, ezzel együtt az idei EFOTT-nak is…

A fesztivál rendezése nagyon jó volt, a fellépők névsora kifogástalan, a színpadok elhelyezésére, és a biztonságiakra sem lehetett panasz. Az időjárás végig kegyes volt hozzánk, a társaság pedig nagyszerű, a női felhozatalról nem is beszélve. :) Ez volt a harmadik egyetemista és főiskolás fesztiválom, sátorozás nélkül kicsit másabb volt ez az idei (így kicsit kevesebbet voltam kint a helyszínen), de talán ez volt a legjobb mind közül. Az EFOTT-ban az a jó, hogy mindenki megtalálhatja benne a számítását, stílusra való tekintet nélkül, mindezt megfizethető áron. Ilyen széles zenei és kulturális palettával szerintem egyik hazai fesztivál sem rendelkezik (talán csak a Sziget, de oda már egyre kevesebb magyar teheti meg, hogy kijárjon). Hogy a következő hol lesz, azt még nem lehet tudni, de nem bánnám ha a közeljövőben ismét ide látogatna el ez az utazó karaván, hogy egy héten át majdnem 70000 embert szórakoztasson és életre szóló élményekkel gazdagítson.

Egy kis szubjektív "best of" a végére:

A legjobb helyszín: Kalinka sátor
A legjobb koncert: Vis Maior
A legjobb nap: záró nap (szombat)
A legjobb külföldi fellépő: Haddaway és az Apollo 440 megosztva :))
A legjobb DJ: Tibi bácsi!

Köszönjük, EFOTT! Jövőre találkozunk!

Képek a fesztiválról:

http://www.verse.hu/fotok/
http://www.facebook.com/media/albums/?id=337018258367
http://www.muterem.bme.hu/index.php?option=com_phocagallery&view=category&id=128:efott-2011-szolnok-tiszaliget&Itemid=90

hivatalos oldal: www.efott.hu
(a beszámoló képei a fent említett weboldalakról származnak)

Megnyugtatok mindenkit, még élek és virulok, annak ellenére, hogy majd' 2 hónapja nem írtam.
Épp a szakdolgozatomat ír(ogat)om, a témám pedig a blogok, mint az önkifejezés modern formái.
Ez az eset, hogy ilyen régóta nem postoltam, nem tudom mit fejez ki. Nem, nem lustaságot. Inkább időhiányt. :P
Hamarosan viszont újra beindulok, lesz is miről írjak, hiszen sűrű hónap áll előttem.
Ez a hideg idő eléggé betett nekem, de már kifelé megyek a náthából hál istennek és most már enyhült is valamelyest.
Holnap pedig babysitterkedem, én vigyázok 6 éves húgomra. :)

Nemsokára tehát átba átszabott külsővel török a látogatottsági listák élére. Ahogy néztem a post-aszály ellenére is elég sokan találtatok ide. Remélem ez továbbra is így marad. :)

Ja, az új Tankcsapda lemez sajnos csalódás számomra. Úgy gondoltam, egy külön bejegyzésben emlékezem majd meg róla, de egyelőre nem nagyon volt hozzá kedvem. Őszintén szólva többet vártam...
Kb. a "Köszönet doktor" a legjobb szám rajta, és ezzel mindent elmondtam. Agyarország rulez...

Na, azért "Minden jót!" nektek! :)

"Valami véget ért, valami fáj..."- bizony, az idei EFOTT 4+1 napja is ugyanolyan gyorsan elrepült, akárcsak a tavalyi. Aki nem volt ott, az sajnálhatja, mert az év legnagyobb (hallgatói) bulijáról maradt le.
Idén Baja adott otthont a fesztiválnak, mely azt kell mondjam remek helyszín volt. A Petőfi-sziget festői szépsége és a belváros közelsége mind-mind pozitívumként említhető. Barátságos, segítőkész emberek, pénztárcabarát árak, remek társaság. Mi kelhet még? Egy kiadós szúnyogirtás! Az tényleg nem ártott volna, ugyanis a galád vérszívók nem kíméltek senkit. Aki nem fújta be magát valamiféle riasztóval azt jól összecsipkedték, de akin volt ilyen szer az sem érezhette magát teljes biztonságban. A legjobb megoldás a koncerteken való ugrálás volt. A harmadik nap láttam először a szép sárga permetező repülőt, akkorra már jól szét voltam marva.  Ez van, szeretnek a kis dögök! :) Az időjárásra viszont nem lehetett panasza annak, aki szereti a trópusi meleget. A Petőfi-híd melletti hőmérő napközben nem egyszer 40 fokos kánikulát mutatott. Igyekeztünk sokat inni, és árnyékban tölteni a délutáni napokat, így talán elviselhető volt. A sátrunk viszont vagy 50 fokosra izzott - pedig fa alatt vertünk szállást! A szombati nagy vihar szerencsére elkerülte a várost, némi szél fújt csak, és egy kis eső esett. A sátrak is megmaradtak, estére pedig kiderült az ég, és folytatódhatott a bulizás. Eme rövid felvezető után most jöjjön egy "röpke kis" hangulatjelentés a programokról és egyéb élményekről, kronológiai sorrendben, szigorúan a teljesség igénye nélkül! :P

Az utazás elég simán ment, hála a Szolnok-Baja közvetlen Volán járatnak. Alig 4 és fél óra alatt oda is értünk a tett helyszínére, Nórival azonban furcsálltuk, hogy nem sok fesztiválozót láttunk a buszon. "Most vagy nem jött még senki, vagy már mindenki ott van?!" Ez a két lehetőség lehetett, és mint kiderült az igazság inkább az utóbbihoz állt közel, ugyanis a 0. napra a pótkempinget is meg kellett nyitniuk a szervezőknek. Így szerencsére lett sátorhelyünk, ráadásul egész árnyékos. A tavaly már bevált "Tesco gazdaságos™" szövetkunyhót vittem ezúttal is, akkor csak jómagam szűkölködtem benne, de mivel most ketten voltunk, így legalább átélhettük a közös nyomorgás örömét... A becsekkolás simábban ment, mint tavaly, a biztonságiak abszolút jó fejek voltak, ahogy láttam nem sok piát koboztak el. (múlt évben hegyekben álltak a különféle elvett márkás itókák a bejáratnál, most ennek nyomát sem tapasztaltam) A lepakolás után igyekeztük szemrevételezni a szigetet, de még csak pár helyszín volt megnyitva, így inkább kimentünk szétnézni a városba. Baja szép kis hely, sétálgattunk egy keveset, majd némi étkezést és folyadék-utánpótlást követően már el is kezdődtek a programok.
A nyitó (0.) napon a Woodstock-i Fesztivál 40 éves évfordulójára emlékeztek a szervezők, főként tribute zenekarokkal. Az AB/CD-ről lemaradtunk, a Hollywood Rose produkciójába viszont betekintettünk, és nem bántuk meg. Jól tolták, főleg a gitáros, aki a létező összes figurát bemutatta a Les Paul-jával, Slash után szabadon. Volt itt függőlegesen és fej mögött való gitározás, eszeveszett szólók, minden. Jó kis buli kerekedett, megalapozva a további hangulatot. Utánuk Péterfy Bori és a Love band volt a soron, akik egy extra hosszú beállást követően vették át a színpadot, ekkora már megtelt a HÖOK sátra. Borinak jó hangja van és a zene is tetszett, a fő slágert, a Hajolj bele a hajamba c. szerzeményt viszont már csak a sátorból hallgattam, kóros álmosságomra való tekintettel.
A hivatalos első nap következett hát, aludni viszont nem sokat tudtunk a MEEX party sátor ugyanis pont a kempingre nézett, ahonnan hajnalig dübörgött vmiféle dobhártyaszaggató tuc-tuc zene(?!). Így a délelőtt egy része füldugó beszerzésével telt...
Szétnéztünk a Civil Faluban is, ahol sok kérdőívet is kitöltöttünk, különféle hasznos és
haszontalan nyereményekért cserébe. Gyorsan eltelt a délután, jött is az első program,
mégpedig Kőhalmi Zoltán stand up comedy-je, aki jól felvidította a Café sátor közönségét. Emberközeli poénokat mondott, kevés káromkodással (pozitívum!). A napi humor-porció után jöhettek a koncertek. Elsőként a Kaukázusba kukkantottunk bele, akik amennyivel korábban kezdtek, annyival hamarabb is fejezték be, ráadást pedig nem is adtak. Ettől még nem volt rossz a buli, minden kötelező dal lement, nemritkán sokkal gyorsabb tempóban. A Tartós béke vitathatatlanul a legjobb számuk. Ezután következett az Ossian, akik zúztak is rendesen, csak egy kellemetlen közjáték zavarta meg őket: az Acélszív közben elment a nagyszínpadon az áram, így elcsendesett a terület. Mint később kiderült, a generátor megadta magát a nagy melegben. A metál fieszta a kis malőr után zavartalanul folytatódott tovább. Közben átnéztünk Deák Billre is. A "Kapitány" 60 évesen még mindig jól énekel, a közönség hálás is volt neki - szépen megtelt a Baja színpad előtti tér, szinte mindenki csápolt és énekelte a blues himnuszokat. Pár sör és egy kis vacsi után elindultunk Nórival a nap fő attrakciójának szánt Omega koncertre. Dévényi Tibi bácsi konferálta fel a szakma nagy öregjeit, akik némi intro után bele is csaptak a majd' két órás showba. A fény és színpadtechnika elsőrangú volt, a legjobban az tetszett amikor a kivetítőn felelevenedtek a régi felvételek, és össze lehetett hasonlítani, milyenek voltak akkor és most. Elég sokan összegyűltünk, öregek és fiatalok egyaránt, szerencsére utóbbiak is ismerték a régi slágereket. A hangulat azért lehetett volna egy fokkal jobb is, nem volt az a mindent elsöprő. A Ha én szél lehetnékre és a Lénára azért már táncra perdült a tömeg. Kóbor jól énekelt és Benkő is virtuózan tolta, de senkire sem lehetett panasz, komoly energiával zenéltek - még így 60 felett is! A ráadásra megszólalt a jól ismert dobtéma amivel fel is gyulladt a Petróleumlámpa, majd a Gyöngyhajú lány is eljött közénk. Vége lett? Nem! Újabb visszatapsolás után jött a Régi Csibészek című klasszikus. Első Omega koncertemen voltam, nagy élményt jelentett számomra, biztosan sokan így voltak ezzel. A kempinghez visszasétálva még benéztünk az Animal Cannibals műsorába is, ahol ismét nyugtázhattam, hogy Hazafelé az út veszélyes. Qkáék még így 20 év után is töretlen lelkesedéssel ontják magukból az észbontó rímeket, a jó félháznyi közönség nagyszerűen érezte magát.

A csütörtököt már nagyon vártam, ugyanis 3 kedvenc zenekarom is fellépett. A Civil Faluban ismét begyűjtöttünk sok féle ajándékot, némi evés-ivás után pedig már jött is az első koncert:
színpadon az Alvin és a Mókusok! Jó szokásomhoz híven ismét elkéstem róluk, ettől függetlenül jól éreztem magam. A közönség azonban botrányosan gyenge volt, talán ez a viszonylag korai időpontnak (17:30) és a trópusi melegnek is köszönhető. Némi pogó azért kialakult, páran még a szövegeket is énekelték. :) Rövidre szabott fellépést láttunk, de azért nap-indítónak megjárta. Az autogram-osztásról sikerült lemaradnom, no majd legközelebb...
Egy kis pihenőt iktattam be, azonban nem sziesztázhattam sokáig, mivel máris jött a másik nagy kedvencem, a "magyar Toy dolls", a Prosectura fellépése. A szekszárdi "önkéntes tűzoltó- és lendületzenekar"-ban ismét nem csalódtam. Hasonlóan a tavalyihoz, idén is az egyik legjobb bulit adták. Remek pogó alakult ki, abszolút baráti volt a hangulat. Setlist? Minden nagyobb sláger felcsendült (Weekend punk, Tahó Család, Hurrá nyaralunk!, Tábor az erdő mélyén, Csajom egy majom), de ritkábban játszott szerzemények is helyet kaptak. A legutolsó albumról is sokat elnyomtak (az Iszok továbbra is istenkirály dal), talán csak a Kimegyek a szigetre hiányzott, az most igazán aktuális lett volna. Zárásként Vivient kereshettünk az Iwiwen, végül pedig megszólalt az Ágyban felül. Ment rá "tánc" becsülettel! A remek punk-rock buli után még nem ért véget az aznapi műsorok sora, 23:00-kor színpadra lépett az Aurora. Kicsit késve értem oda (nagy volt a sor a sörpultnál), akkorra már szép számú tömeg hallgatta a 88' telén című klasszikust. Ugyan manapság ellentmondásos híreket hallani a zenekar felől (főleg politikai nézeteikben), de ez nem nyomta rá bélyegét a koncertre. Vigiék még ennyi idősen is odatették magukat, számomra a Kurvák, gengszterek volt a csúcspont, be is mentem rá zúzni. Persze felcsendült a másik kedvencem is, Ez a város címmel... Összességében egy remek koncertet láttunk, a frontember fia is jól dobolt, és a hangzásra sem lehetett panasz. (Bár egy punk koncertnél ez utóbbi nem biztos, hogy a legfontosabb szempont. :)) Sok jó programon voltam túl, de újabb impulzusokra vágytam, olyan élményeket szerettem volna megélni, amiket még soha. Így hát némi stílusváltást iktattam be Nórival, ennek folyományaként olyanra vetemedtem, amire még a tavalyi EFOTT-on sem: Dévényi Tibi bá' bulijára látogattam el! Egy igazi retro-hepajba csöppentem bele, itt aztán mindenféle zene felcsendült: Modern Talking, Fenyő Miki, Zoltán Erika, Michael Jackson (R.I.P), Republic, és még sokan mások. Az elmaradhatatlan Lemezlovas nótát is (khm...) elénekelte a "3 kívánság" korszakos alakja, és természetesen a pontos labdák sem hiányoztak a légtérből. Sajnos egyiket sem sikerült levadásznom, pedig csápoltam becsülettel. Sebaj, gondoltam, majd másnap...

Az utolsó előtti nap is elérkezett, a hőmérő higanyszála az egeket verdeste. Szúnyog is volt becsülettel, ettől függetlenül jó hangulatban telt a délelőtt. A sátorban lehetetlen volt megmaradni, így viszonylag korán felébredtünk. A városban megint tartottunk egy kis sétát, illetve a fesztivál területet is bejártuk. Napközben nem sok ember mozgott ott, szinte mindenki a strandon punnyadt és a Sugovicában mártóztatta meg fáradt tagjait. A stand up ideje azonban hamar elérkezett, sokan le is ültek hát a Café sátorban és hallgatták Aranyosi Péter műsorát. A jó órás humordélután fő vezérfonalát egy urológiai vizsgálat adta. Érdekesre sikeredett a beszámoló... :)
A nagy hahotázás végeztével a Vodafone akkutöltő állomáshoz (ez itt a reklám helye) látogattunk el, hogy felfrissítsünk megfáradt akksijainkat. Az internetes részlegre is elnéztünk, ekkor csapott a Zorall a húrok közé. Szaszáék jó bemelegítő műsort szolgáltattak mindenki által ismert feldolgozás számaikkal az esti programokra. A folyadék-utánpótlásról ebben a tikkasztó melegben gondoskodni kellett, így betértünk a Velke Popovice karneválra. A Kozel sátrában idén is jó légkör uralkodott, bár mintha kevesebben lettek volna most, mint tavaly. Kihasználtuk az ingyen csocsó és a végtelen golyó lehetőségét, jó sokat játszottunk. Eztán Nórival be is neveztünk a Csocsó-versenybe, ahol egy szoros győzelem után sajnos vereséget szenvedtünk. Azért nem bánkódtunk annyira, legközelebb már biztos jobb lesz... Később egy ismerős mély hang csapta meg a fülem - igen, ez maga a "Döglégy" volt. Este héttől a Ganxsta Zolee és a Kartel lépett a színpadra. Remek műsort adtak, a kísérőzenekar, a Fényes Ösvény tagjai is egytől-egyig profi zenészek. Szinte az összes közismert nóta lement, köztük a nemrégiben írt EFOTT-dal is, amin a közönség egy emberként kiáltotta:
"Nem kívánok egyebet, ne idd meg a szeszemet!" Ráadásra a Bumeráng fenegyereke, Bochkor Gábor is beszállt, basszgitárjával kísérte a Bumm a fejbe! című örökbecsűt.
Némi pihenőre visszamentünk a kempingbe, majd nemsokára jött a sokak által várt Korda Gyuri és Balázs Klári koncert. Talán nem voltunk olyan sokan, mint tavaly de aki ott volt az szinte extázisban érezte magát. A Szerelemvonat is felcsendült Demjén Rózsi tiszteletére (huhh, micsoda szerelvény alakult ki!) , de persze a Mammamaria sem maradt ki a sorból. 3-szor tapsoltuk vissza őket (All in!), mindannyiszor ráadást is adtak. A Lady Karnevált is elénekelte a Póker mestere, ekkorra már tényleg igazi karneváli atmoszféra uralkodott. :) "Nagyszínpad! Nagyszínpad!" - zengett többszáz torokból. 
Ezután én maradtam a Bëlgán, Nóri pedig átment Kispálra. Tokyoék aztán rendesen megdolgoztatták a közönséget és magukat, szokás szerint összevissza ugráltak a színpadon. A Szerelmes vagyok-ba belevegyítették a Csipkés kombiné című régi dalt, igazán érdekes összhatást elérve - a publikum díjazta! A Magyar nemzeti hip-hopra és a Gyaloglás végére jól előrefurakodtam és szépen kiugráltam magam, jó párszáz társammal egyetemben. Nálam továbbra is a "Majd megszokod" korong a nyerő. Bónuszként jött az Egy-két-há (tovább nem folytatom, mert gyerekek is olvasnak), illetve a Kalauz. Időközben véget ért Lovasiék majd' két órás koncertje is, Nóri beszámolója szerint élete egyik meghatározó bulija volt. Ha ő mondja, akkor elhiszem neki. :) Ezt a remek estét ismét az idén 62 éves Lemezlovas bulijával zártuk (melyen ugyanazok a slágerek mentek mint tegnap), megint pontos labda nélkül.

Nem hittem volna, de a szombati záró nap nagyon hamar eljött... Mindenki igyekezett összeszedni magát, hogy utoljára még egy nagyot bulizhassunk. Délelőtt két szimpatikus emberrel ismerkedtünk meg, majd indultunk is tovább velük a forgatagba. Szerettünk volna pólókat nyerni, így a PTE sátor felé vettük az irányt, ahol héliumos karaokezni lehetett. A 8 óra munkát választottuk, az mégse olyan nagy hangterjedelmű szám, a gáz pedig elfedte éneklésbeli hiányosságainkat. Jó hangulatú dalolászás volt, kábé mintha a Hupikék Törpikéket kereszteztük volna Nagy Feróval. Meg is kaptuk a megérdemelt jutalmunkat, 4 db pólót! Időközben a szél eléggé feltámadt, így bevonultunk a Café sátorba meghallgatni Kiss Ádám műsorát. Némi csúszás után színpadra is lépett sokak kedvence, aki a várakozásoknak megfelelően adagolta a humorbombákat. Fellépése fő témái a tavalyi EFOTT és egy izgalmas szlovéniai rafting-túra voltak. A gyér visszataps ellenére még ráadás történetet is mondott. Az eső is megeredt ezalatt, de szerencsére hamar elvonult, így zavartalanul folytatódhatott tovább a fesztivál. Kimentünk a közeli CBA-ba némi malátaszörpért, melynek elfogyasztása után jöhettek is az esti programok. 9 után a Red Bull zenehangár felé indultunk meg, ahol nem mindennapi küzdelem zajlott. A Beatrice mérte össze tudását a Goulasch Exotica nevű zenekarral. Utóbbiról őszintén szólva még nem sokat hallottam, de ettől függetlenül üde színfoltot jelentettek. Több fordulóban zajlott a párbaj, először egymás számait kellett előadni saját stílusban, később jöhettek a jól ismert nóták is. A közönség döntött, akinél magasabb értéket mutatott a decibelszámláló, az nyert. Végül komoly megdöbbenésemre Nagy Feróék maradtak alul, de a 8 óra munkát ma már másodszor hallhattuk. :) Amint vége lett ennek a különleges koncertnek, jöhetett is a 4. nap fő attrakciója: az idén 20 éves Tankcsapda lépett a Nagyszínpad deszkáira. Lukácsék beleadtak mindent, komoly pirotechnikával jöttek, és talán még az Omega koncertnél is több ember volt rájuk kíváncsi. A setlistet egy fokkal gyengébbnek mondanám az előző évinél, de azért nem volt ok a panaszra. Mindig péntek, Félre a tréfát, Baj van!, Adjon az ég!, Be vagyok rúgva - csak néhány cím a bőséges felhozatalból. Az első pár nóta alatt azért a hangulat nem volt az igazi (a keverőpult környékén álltunk), mögöttem pl. karba tett kezű, mellettem pókerarccal álldogáló emberekre lettem figyelmes. Ez már persze az ő bajuk, én remekül éreztem magam. Egy ráadást adtak, amelyben megszólalt a Legjobb Méreg, a Mennyország Tourist és az egyik nagy kedvencem, a Johnny a mocsokban is. Több visszatapsolás már nem volt, mindenki szétszéledt, sokan hazafelé, mi viszont még utoljára akartunk magunknak egy pöttyös pontos labdát (egyiket az Omega is dedikálta), sajnos most sem jártunk szerencsével. Mindenesetre megismerhettük Tibi bácsi "állatkertjét", amelyben többek közt felcsendült a Kismalac a Kerozintól, valamint a Repül a bálna és a Szállj el kismadár is. Ja, és volt megint 8 óra munka, aznap nekünk már harmadszor. :) Egy hűs Jäger után tértünk nyugovóra (kösz, Isti!), hogy reggel aztán már a sátorszétszedés és pakolás nyújtotta örömöknek adózzunk. Az addig emberektől hömpölygő kemping lassan elcsendesett, mindenki szedte (szó szerint) a sátorfáját, hogy hazainduljon, immár rengeteg élménnyel gazdagodva.  Mi is így tettünk, jómagam egy kis Szegedi kitérővel haza is értem épségben.
Útközben volt időm felidézni ennek az 5 napnak a sok szép emlékét. Az év, a nyár eddigi legjobb bulija volt!
Találkozzunk jövőre Pécsen! Csak szabadon! :)

további képek: http://efottklub.hu/index.php?p=kepek

Mostanában kicsit ritkábban ragadok billentyűzetet, ennek fő okaként a lustaságot lehetne említeni, a másik indok pedig, hogy a szünetben egyelőre némileg ingerszegényebb környezetben élek de ez  a közeljövőben változni fog és lesz miről beszámolni. Terveim közt szerepel a Balatone fesztivál meglátogatása melyen olyan együttesek lépnek fel mint az Alvin és a mókusok meg a Tankcsapda. Hát kell ennél több? :) (persze, lesz még Prosectura is meg Depresszió meg Bikini! A bikinis lányokról nem is beszélve... No thanx is lesz de azt köszönöm szépen nem kérem...) Szóval ha minden jól megy akkor július második felében Zánka felé veszem az irányt. Abból lesz aztán az év leghosszabb bejegyzése! :D Úgy legyen!

A ma délutánt a sport oltárának áldoztam gumigömböket hajigáltam fémgyűrűbe. (ez aztán az ultratudományos kosárlabda definíció! :))

A 200. kommentelő úgy néz ki, hogy nehezen akar összejönni, de a remény hal meg utoljára. 

Mára ennyit, mindenki élvezze a nyarat, amíg lehet! ;)

Lezajlottak az idei dunaújvárosi főiskolás napok, azt kell mondjam nagyon király volt, legalább olyan mint amire számítottam. :)
Egy kis előmelegítéssel kezdtük Alvinék előtt majd olyan fél órával a koncert előtt megérkeztünk a helyszínre ahol elég nagy pangás volt. Hörpintettünk még egy kis malátaszörpöt, akkor már láttuk, hogy hangolnak a "mókusok".
A tömeg lassan gyülekezett, bár igazából a színpad előtt még senki nem állt. Aztán Alvin mondta, hogy lassan kezdenek, úgyhogy menjünk közelebb - nem kellett kétszer mondani! Bele is csaptak a húrokba, hasonló számokkal kezdtek, mint legutóbb a Zöld Pardonban. Ekkor még finoman szólva is szalonhangulat volt, aztán pár dal után elindult a pogó és az ugrálás, onnantól kezdve nem volt megállás. :) Elég családias volt a hangulat, de akik voltak azok jól érezték magukat. :) Olyan 30-40 aktív tag lehetett akik vágták a szövegeket és énekeltek (is), a többi pár(?) száz fő viszonylag csendes szemlélő volt. De hát legyen ez az ő bajuk. A dalok közti szünetekben repkedtek a poénok, nagyon jó hangulatot csináltak. A hangosítás némileg lehetett volna jobb is mivel sokszor nem lehetett hallani az éneket, ettől függetlenül isteni buli volt! Pár szám azért még belefért volna (jópár)! :) Majd lesznek képek is, kíváncsi leszek rájuk...
Szó mi szó, Alvinék után enyhén elfáradtam, így a Belga koncert alatti időt a pihenésnek szenteltem (régebben szerettem őket, de most ahogy hallom jobb, hogy inkább relaxáltam), jól tettem hiszen utána máris jött a Tankcsapda! A közönség már elég szép számban megjelent itt, sok ismerős arcot láttam. A hangzás szó szerint ütős volt, főleg a dobnak volt ereje. Legtöbb szám persze a "Mindenki vár valamit" című legutóbbi lemezről volt, de felcsendültek a régebbi klasszikusok is, mint pl: Jönnek a férgek, A legjobb méreg, Mennyország Tourist de a "Punk and roll" albumukról is játszottak. Pár "slágert" persze hiányoltam, de hát ha az összes jó számukat eljátszották volna akkor reggelig maradunk. :D
A hangulat a közönség egészét tekintve egy fokkal jobb volt, mint az Alvinon (a nagy számok törvénye) már a hátsó régiók is aktivizálódtak, elöl mondjuk a pogó létszáma ugyanannyi volt, a ráadásra be is mentem. :) Az utolsó szám az "Itt vannak a tankok" volt. - jól szólt!
Másodszorra (természetesen) már nem jöttek vissza, indulhattunk is hazafelé, a koliba, ahol jómagam kipihentem ennek a remek napnak a fáradalmait, megviselt végtagjaim meg is hálálták a gondoskodást...
Így kipihenve azt mondhatom: soha rosszabb fősulis napokat! :D

Éppen egy hónapja léptem át a második x-be, így elérkezett az ötödik utószülinap ideje. :) Este jönnek a várva-várt programok, reméljük az időjárás is kegyes lesz hozzánk. Tehát indul a hajrázás, szó szerint is hiszen közeleg az év végi nagy hajtás, ahol mindenki igyekszik bepótolni amit évközben elmulasztott. Valakinek sikerül, valakinek nem...Remélem én az előbbiek táborát gyarapítom. :)
 

Igazán ütősnek ígérkeznek az idei főiskolai napok!
Rádióból hallottam fél füllel, ha minden igaz ezek az együttesek várhatók:
- Bikini
- Belga
- Alvin és a Mókusok
- Tankcsapda

(különösen az utolsó két név figyelemreméltó nálam, bár mindegyik bejön :))

Szóval ha így lesz, az zsír lesz!

rákendroooooollll!!!! :D