2009. október 24., szombat 21:45

Megnyugtatok mindenkit, még élek és virulok, annak ellenére, hogy majd' 2 hónapja nem írtam.
Épp a szakdolgozatomat ír(ogat)om, a témám pedig a blogok, mint az önkifejezés modern formái.
Ez az eset, hogy ilyen régóta nem postoltam, nem tudom mit fejez ki. Nem, nem lustaságot. Inkább időhiányt. :P
Hamarosan viszont újra beindulok, lesz is miről írjak, hiszen sűrű hónap áll előttem.
Ez a hideg idő eléggé betett nekem, de már kifelé megyek a náthából hál istennek és most már enyhült is valamelyest.
Holnap pedig babysitterkedem, én vigyázok 6 éves húgomra. :)

Nemsokára tehát átba átszabott külsővel török a látogatottsági listák élére. Ahogy néztem a post-aszály ellenére is elég sokan találtatok ide. Remélem ez továbbra is így marad. :)

Ja, az új Tankcsapda lemez sajnos csalódás számomra. Úgy gondoltam, egy külön bejegyzésben emlékezem majd meg róla, de egyelőre nem nagyon volt hozzá kedvem. Őszintén szólva többet vártam...
Kb. a "Köszönet doktor" a legjobb szám rajta, és ezzel mindent elmondtam. Agyarország rulez...

Na, azért "Minden jót!" nektek! :)

2009. augusztus 29., szombat 22:59 Ez a nyár sem a blogolásról szólt elsősorban a részemről, ezt a kevés bejegyzésszám is ékesen bizonyítja. Holnap viszont belecsapok a lecsóba, és ismét Pest felé veszem az irányt, ahol Tommyval hivatalos™ nyárzáró hepajt csapunk. Ha már BP, akkor ZP, szóval aki meg akar találni, ott keressen vasárnap este. :)

Az ősz közeledtével a bejegyzéseim száma is meg fog növekedni minden bizonnyal. Meg persze beszámolok a vasárnapról... már amire emlékszem. :P

2009. július 21., kedd 1:23

"Valami véget ért, valami fáj..."- bizony, az idei EFOTT 4+1 napja is ugyanolyan gyorsan elrepült, akárcsak a tavalyi. Aki nem volt ott, az sajnálhatja, mert az év legnagyobb (hallgatói) bulijáról maradt le.
Idén Baja adott otthont a fesztiválnak, mely azt kell mondjam remek helyszín volt. A Petőfi-sziget festői szépsége és a belváros közelsége mind-mind pozitívumként említhető. Barátságos, segítőkész emberek, pénztárcabarát árak, remek társaság. Mi kelhet még? Egy kiadós szúnyogirtás! Az tényleg nem ártott volna, ugyanis a galád vérszívók nem kíméltek senkit. Aki nem fújta be magát valamiféle riasztóval azt jól összecsipkedték, de akin volt ilyen szer az sem érezhette magát teljes biztonságban. A legjobb megoldás a koncerteken való ugrálás volt. A harmadik nap láttam először a szép sárga permetező repülőt, akkorra már jól szét voltam marva.  Ez van, szeretnek a kis dögök! :) Az időjárásra viszont nem lehetett panasza annak, aki szereti a trópusi meleget. A Petőfi-híd melletti hőmérő napközben nem egyszer 40 fokos kánikulát mutatott. Igyekeztünk sokat inni, és árnyékban tölteni a délutáni napokat, így talán elviselhető volt. A sátrunk viszont vagy 50 fokosra izzott - pedig fa alatt vertünk szállást! A szombati nagy vihar szerencsére elkerülte a várost, némi szél fújt csak, és egy kis eső esett. A sátrak is megmaradtak, estére pedig kiderült az ég, és folytatódhatott a bulizás. Eme rövid felvezető után most jöjjön egy "röpke kis" hangulatjelentés a programokról és egyéb élményekről, kronológiai sorrendben, szigorúan a teljesség igénye nélkül! :P

Az utazás elég simán ment, hála a Szolnok-Baja közvetlen Volán járatnak. Alig 4 és fél óra alatt oda is értünk a tett helyszínére, Nórival azonban furcsálltuk, hogy nem sok fesztiválozót láttunk a buszon. "Most vagy nem jött még senki, vagy már mindenki ott van?!" Ez a két lehetőség lehetett, és mint kiderült az igazság inkább az utóbbihoz állt közel, ugyanis a 0. napra a pótkempinget is meg kellett nyitniuk a szervezőknek. Így szerencsére lett sátorhelyünk, ráadásul egész árnyékos. A tavaly már bevált "Tesco gazdaságos™" szövetkunyhót vittem ezúttal is, akkor csak jómagam szűkölködtem benne, de mivel most ketten voltunk, így legalább átélhettük a közös nyomorgás örömét... A becsekkolás simábban ment, mint tavaly, a biztonságiak abszolút jó fejek voltak, ahogy láttam nem sok piát koboztak el. (múlt évben hegyekben álltak a különféle elvett márkás itókák a bejáratnál, most ennek nyomát sem tapasztaltam) A lepakolás után igyekeztük szemrevételezni a szigetet, de még csak pár helyszín volt megnyitva, így inkább kimentünk szétnézni a városba. Baja szép kis hely, sétálgattunk egy keveset, majd némi étkezést és folyadék-utánpótlást követően már el is kezdődtek a programok.
A nyitó (0.) napon a Woodstock-i Fesztivál 40 éves évfordulójára emlékeztek a szervezők, főként tribute zenekarokkal. Az AB/CD-ről lemaradtunk, a Hollywood Rose produkciójába viszont betekintettünk, és nem bántuk meg. Jól tolták, főleg a gitáros, aki a létező összes figurát bemutatta a Les Paul-jával, Slash után szabadon. Volt itt függőlegesen és fej mögött való gitározás, eszeveszett szólók, minden. Jó kis buli kerekedett, megalapozva a további hangulatot. Utánuk Péterfy Bori és a Love band volt a soron, akik egy extra hosszú beállást követően vették át a színpadot, ekkora már megtelt a HÖOK sátra. Borinak jó hangja van és a zene is tetszett, a fő slágert, a Hajolj bele a hajamba c. szerzeményt viszont már csak a sátorból hallgattam, kóros álmosságomra való tekintettel.
A hivatalos első nap következett hát, aludni viszont nem sokat tudtunk a MEEX party sátor ugyanis pont a kempingre nézett, ahonnan hajnalig dübörgött vmiféle dobhártyaszaggató tuc-tuc zene(?!). Így a délelőtt egy része füldugó beszerzésével telt...
Szétnéztünk a Civil Faluban is, ahol sok kérdőívet is kitöltöttünk, különféle hasznos és
haszontalan nyereményekért cserébe. Gyorsan eltelt a délután, jött is az első program,
mégpedig Kőhalmi Zoltán stand up comedy-je, aki jól felvidította a Café sátor közönségét. Emberközeli poénokat mondott, kevés káromkodással (pozitívum!). A napi humor-porció után jöhettek a koncertek. Elsőként a Kaukázusba kukkantottunk bele, akik amennyivel korábban kezdtek, annyival hamarabb is fejezték be, ráadást pedig nem is adtak. Ettől még nem volt rossz a buli, minden kötelező dal lement, nemritkán sokkal gyorsabb tempóban. A Tartós béke vitathatatlanul a legjobb számuk. Ezután következett az Ossian, akik zúztak is rendesen, csak egy kellemetlen közjáték zavarta meg őket: az Acélszív közben elment a nagyszínpadon az áram, így elcsendesett a terület. Mint később kiderült, a generátor megadta magát a nagy melegben. A metál fieszta a kis malőr után zavartalanul folytatódott tovább. Közben átnéztünk Deák Billre is. A "Kapitány" 60 évesen még mindig jól énekel, a közönség hálás is volt neki - szépen megtelt a Baja színpad előtti tér, szinte mindenki csápolt és énekelte a blues himnuszokat. Pár sör és egy kis vacsi után elindultunk Nórival a nap fő attrakciójának szánt Omega koncertre. Dévényi Tibi bácsi konferálta fel a szakma nagy öregjeit, akik némi intro után bele is csaptak a majd' két órás showba. A fény és színpadtechnika elsőrangú volt, a legjobban az tetszett amikor a kivetítőn felelevenedtek a régi felvételek, és össze lehetett hasonlítani, milyenek voltak akkor és most. Elég sokan összegyűltünk, öregek és fiatalok egyaránt, szerencsére utóbbiak is ismerték a régi slágereket. A hangulat azért lehetett volna egy fokkal jobb is, nem volt az a mindent elsöprő. A Ha én szél lehetnékre és a Lénára azért már táncra perdült a tömeg. Kóbor jól énekelt és Benkő is virtuózan tolta, de senkire sem lehetett panasz, komoly energiával zenéltek - még így 60 felett is! A ráadásra megszólalt a jól ismert dobtéma amivel fel is gyulladt a Petróleumlámpa, majd a Gyöngyhajú lány is eljött közénk. Vége lett? Nem! Újabb visszatapsolás után jött a Régi Csibészek című klasszikus. Első Omega koncertemen voltam, nagy élményt jelentett számomra, biztosan sokan így voltak ezzel. A kempinghez visszasétálva még benéztünk az Animal Cannibals műsorába is, ahol ismét nyugtázhattam, hogy Hazafelé az út veszélyes. Qkáék még így 20 év után is töretlen lelkesedéssel ontják magukból az észbontó rímeket, a jó félháznyi közönség nagyszerűen érezte magát.

A csütörtököt már nagyon vártam, ugyanis 3 kedvenc zenekarom is fellépett. A Civil Faluban ismét begyűjtöttünk sok féle ajándékot, némi evés-ivás után pedig már jött is az első koncert:
színpadon az Alvin és a Mókusok! Jó szokásomhoz híven ismét elkéstem róluk, ettől függetlenül jól éreztem magam. A közönség azonban botrányosan gyenge volt, talán ez a viszonylag korai időpontnak (17:30) és a trópusi melegnek is köszönhető. Némi pogó azért kialakult, páran még a szövegeket is énekelték. :) Rövidre szabott fellépést láttunk, de azért nap-indítónak megjárta. Az autogram-osztásról sikerült lemaradnom, no majd legközelebb...
Egy kis pihenőt iktattam be, azonban nem sziesztázhattam sokáig, mivel máris jött a másik nagy kedvencem, a "magyar Toy dolls", a Prosectura fellépése. A szekszárdi "önkéntes tűzoltó- és lendületzenekar"-ban ismét nem csalódtam. Hasonlóan a tavalyihoz, idén is az egyik legjobb bulit adták. Remek pogó alakult ki, abszolút baráti volt a hangulat. Setlist? Minden nagyobb sláger felcsendült (Weekend punk, Tahó Család, Hurrá nyaralunk!, Tábor az erdő mélyén, Csajom egy majom), de ritkábban játszott szerzemények is helyet kaptak. A legutolsó albumról is sokat elnyomtak (az Iszok továbbra is istenkirály dal), talán csak a Kimegyek a szigetre hiányzott, az most igazán aktuális lett volna. Zárásként Vivient kereshettünk az Iwiwen, végül pedig megszólalt az Ágyban felül. Ment rá "tánc" becsülettel! A remek punk-rock buli után még nem ért véget az aznapi műsorok sora, 23:00-kor színpadra lépett az Aurora. Kicsit késve értem oda (nagy volt a sor a sörpultnál), akkorra már szép számú tömeg hallgatta a 88' telén című klasszikust. Ugyan manapság ellentmondásos híreket hallani a zenekar felől (főleg politikai nézeteikben), de ez nem nyomta rá bélyegét a koncertre. Vigiék még ennyi idősen is odatették magukat, számomra a Kurvák, gengszterek volt a csúcspont, be is mentem rá zúzni. Persze felcsendült a másik kedvencem is, Ez a város címmel... Összességében egy remek koncertet láttunk, a frontember fia is jól dobolt, és a hangzásra sem lehetett panasz. (Bár egy punk koncertnél ez utóbbi nem biztos, hogy a legfontosabb szempont. :)) Sok jó programon voltam túl, de újabb impulzusokra vágytam, olyan élményeket szerettem volna megélni, amiket még soha. Így hát némi stílusváltást iktattam be Nórival, ennek folyományaként olyanra vetemedtem, amire még a tavalyi EFOTT-on sem: Dévényi Tibi bá' bulijára látogattam el! Egy igazi retro-hepajba csöppentem bele, itt aztán mindenféle zene felcsendült: Modern Talking, Fenyő Miki, Zoltán Erika, Michael Jackson (R.I.P), Republic, és még sokan mások. Az elmaradhatatlan Lemezlovas nótát is (khm...) elénekelte a "3 kívánság" korszakos alakja, és természetesen a pontos labdák sem hiányoztak a légtérből. Sajnos egyiket sem sikerült levadásznom, pedig csápoltam becsülettel. Sebaj, gondoltam, majd másnap...

Az utolsó előtti nap is elérkezett, a hőmérő higanyszála az egeket verdeste. Szúnyog is volt becsülettel, ettől függetlenül jó hangulatban telt a délelőtt. A sátorban lehetetlen volt megmaradni, így viszonylag korán felébredtünk. A városban megint tartottunk egy kis sétát, illetve a fesztivál területet is bejártuk. Napközben nem sok ember mozgott ott, szinte mindenki a strandon punnyadt és a Sugovicában mártóztatta meg fáradt tagjait. A stand up ideje azonban hamar elérkezett, sokan le is ültek hát a Café sátorban és hallgatták Aranyosi Péter műsorát. A jó órás humordélután fő vezérfonalát egy urológiai vizsgálat adta. Érdekesre sikeredett a beszámoló... :)
A nagy hahotázás végeztével a Vodafone akkutöltő állomáshoz (ez itt a reklám helye) látogattunk el, hogy felfrissítsünk megfáradt akksijainkat. Az internetes részlegre is elnéztünk, ekkor csapott a Zorall a húrok közé. Szaszáék jó bemelegítő műsort szolgáltattak mindenki által ismert feldolgozás számaikkal az esti programokra. A folyadék-utánpótlásról ebben a tikkasztó melegben gondoskodni kellett, így betértünk a Velke Popovice karneválra. A Kozel sátrában idén is jó légkör uralkodott, bár mintha kevesebben lettek volna most, mint tavaly. Kihasználtuk az ingyen csocsó és a végtelen golyó lehetőségét, jó sokat játszottunk. Eztán Nórival be is neveztünk a Csocsó-versenybe, ahol egy szoros győzelem után sajnos vereséget szenvedtünk. Azért nem bánkódtunk annyira, legközelebb már biztos jobb lesz... Később egy ismerős mély hang csapta meg a fülem - igen, ez maga a "Döglégy" volt. Este héttől a Ganxsta Zolee és a Kartel lépett a színpadra. Remek műsort adtak, a kísérőzenekar, a Fényes Ösvény tagjai is egytől-egyig profi zenészek. Szinte az összes közismert nóta lement, köztük a nemrégiben írt EFOTT-dal is, amin a közönség egy emberként kiáltotta:
"Nem kívánok egyebet, ne idd meg a szeszemet!" Ráadásra a Bumeráng fenegyereke, Bochkor Gábor is beszállt, basszgitárjával kísérte a Bumm a fejbe! című örökbecsűt.
Némi pihenőre visszamentünk a kempingbe, majd nemsokára jött a sokak által várt Korda Gyuri és Balázs Klári koncert. Talán nem voltunk olyan sokan, mint tavaly de aki ott volt az szinte extázisban érezte magát. A Szerelemvonat is felcsendült Demjén Rózsi tiszteletére (huhh, micsoda szerelvény alakult ki!) , de persze a Mammamaria sem maradt ki a sorból. 3-szor tapsoltuk vissza őket (All in!), mindannyiszor ráadást is adtak. A Lady Karnevált is elénekelte a Póker mestere, ekkorra már tényleg igazi karneváli atmoszféra uralkodott. :) "Nagyszínpad! Nagyszínpad!" - zengett többszáz torokból. 
Ezután én maradtam a Bëlgán, Nóri pedig átment Kispálra. Tokyoék aztán rendesen megdolgoztatták a közönséget és magukat, szokás szerint összevissza ugráltak a színpadon. A Szerelmes vagyok-ba belevegyítették a Csipkés kombiné című régi dalt, igazán érdekes összhatást elérve - a publikum díjazta! A Magyar nemzeti hip-hopra és a Gyaloglás végére jól előrefurakodtam és szépen kiugráltam magam, jó párszáz társammal egyetemben. Nálam továbbra is a "Majd megszokod" korong a nyerő. Bónuszként jött az Egy-két-há (tovább nem folytatom, mert gyerekek is olvasnak), illetve a Kalauz. Időközben véget ért Lovasiék majd' két órás koncertje is, Nóri beszámolója szerint élete egyik meghatározó bulija volt. Ha ő mondja, akkor elhiszem neki. :) Ezt a remek estét ismét az idén 62 éves Lemezlovas bulijával zártuk (melyen ugyanazok a slágerek mentek mint tegnap), megint pontos labda nélkül.

Nem hittem volna, de a szombati záró nap nagyon hamar eljött... Mindenki igyekezett összeszedni magát, hogy utoljára még egy nagyot bulizhassunk. Délelőtt két szimpatikus emberrel ismerkedtünk meg, majd indultunk is tovább velük a forgatagba. Szerettünk volna pólókat nyerni, így a PTE sátor felé vettük az irányt, ahol héliumos karaokezni lehetett. A 8 óra munkát választottuk, az mégse olyan nagy hangterjedelmű szám, a gáz pedig elfedte éneklésbeli hiányosságainkat. Jó hangulatú dalolászás volt, kábé mintha a Hupikék Törpikéket kereszteztük volna Nagy Feróval. Meg is kaptuk a megérdemelt jutalmunkat, 4 db pólót! Időközben a szél eléggé feltámadt, így bevonultunk a Café sátorba meghallgatni Kiss Ádám műsorát. Némi csúszás után színpadra is lépett sokak kedvence, aki a várakozásoknak megfelelően adagolta a humorbombákat. Fellépése fő témái a tavalyi EFOTT és egy izgalmas szlovéniai rafting-túra voltak. A gyér visszataps ellenére még ráadás történetet is mondott. Az eső is megeredt ezalatt, de szerencsére hamar elvonult, így zavartalanul folytatódhatott tovább a fesztivál. Kimentünk a közeli CBA-ba némi malátaszörpért, melynek elfogyasztása után jöhettek is az esti programok. 9 után a Red Bull zenehangár felé indultunk meg, ahol nem mindennapi küzdelem zajlott. A Beatrice mérte össze tudását a Goulasch Exotica nevű zenekarral. Utóbbiról őszintén szólva még nem sokat hallottam, de ettől függetlenül üde színfoltot jelentettek. Több fordulóban zajlott a párbaj, először egymás számait kellett előadni saját stílusban, később jöhettek a jól ismert nóták is. A közönség döntött, akinél magasabb értéket mutatott a decibelszámláló, az nyert. Végül komoly megdöbbenésemre Nagy Feróék maradtak alul, de a 8 óra munkát ma már másodszor hallhattuk. :) Amint vége lett ennek a különleges koncertnek, jöhetett is a 4. nap fő attrakciója: az idén 20 éves Tankcsapda lépett a Nagyszínpad deszkáira. Lukácsék beleadtak mindent, komoly pirotechnikával jöttek, és talán még az Omega koncertnél is több ember volt rájuk kíváncsi. A setlistet egy fokkal gyengébbnek mondanám az előző évinél, de azért nem volt ok a panaszra. Mindig péntek, Félre a tréfát, Baj van!, Adjon az ég!, Be vagyok rúgva - csak néhány cím a bőséges felhozatalból. Az első pár nóta alatt azért a hangulat nem volt az igazi (a keverőpult környékén álltunk), mögöttem pl. karba tett kezű, mellettem pókerarccal álldogáló emberekre lettem figyelmes. Ez már persze az ő bajuk, én remekül éreztem magam. Egy ráadást adtak, amelyben megszólalt a Legjobb Méreg, a Mennyország Tourist és az egyik nagy kedvencem, a Johnny a mocsokban is. Több visszatapsolás már nem volt, mindenki szétszéledt, sokan hazafelé, mi viszont még utoljára akartunk magunknak egy pöttyös pontos labdát (egyiket az Omega is dedikálta), sajnos most sem jártunk szerencsével. Mindenesetre megismerhettük Tibi bácsi "állatkertjét", amelyben többek közt felcsendült a Kismalac a Kerozintól, valamint a Repül a bálna és a Szállj el kismadár is. Ja, és volt megint 8 óra munka, aznap nekünk már harmadszor. :) Egy hűs Jäger után tértünk nyugovóra (kösz, Isti!), hogy reggel aztán már a sátorszétszedés és pakolás nyújtotta örömöknek adózzunk. Az addig emberektől hömpölygő kemping lassan elcsendesett, mindenki szedte (szó szerint) a sátorfáját, hogy hazainduljon, immár rengeteg élménnyel gazdagodva.  Mi is így tettünk, jómagam egy kis Szegedi kitérővel haza is értem épségben.
Útközben volt időm felidézni ennek az 5 napnak a sok szép emlékét. Az év, a nyár eddigi legjobb bulija volt!
Találkozzunk jövőre Pécsen! Csak szabadon! :)

további képek: http://efottklub.hu/index.php?p=kepek

2009. június 25., csütörtök 0:41

No, ezt is megértük, eljött ezen tanév vége is. Jövőre max. 2 tárgyam lesz, meg persze a szakdolgozatok. Azért nem fogok unatkozni...
Itt a nyár, mindenkit arra biztatok, hogy jöjjön Bajára, az EFOTT-ra, mert az év bulijának nézünk elébe!
www.efott.hu

Remélhetőleg sikerül megdönteni a tavalyi bejegyzés hosszúsági rekordomat. :D

2009. május 4., hétfő 12:44

Idén Diákköztársasági Napok 2009 néven kerül megrendezésre a korábban Főiskolás Napokként ismert rendezvénysorozat Dunaújvárosban. A programkínálat igen bőséges, és most a jegyárakra sem lehet panasz. Íme a plakát:

A rendezvény hivatalos honlapja: http://www.dudik.hu

2009. április 7., kedd 10:17 Te jó ég, mindjárt 3 éves lesz a blogom! Arról nem is beszélve, hogy én vele egyidőben meg 22. :)
Nem is hittem volna, hogy megérem ezt a szép kort, pláne a blogom. :P
Szóval április 9-én szokás szerint dupla ünnep, a jókívánságokat kommentbe várom. Mostanában elég kevés érkezik belőlük, ez nem tudom minek tudható be. Mármint nem jókívánság (mondjuk néha az is), hanem építő jellegű hozzászólás. :)
Sebaj, napi 100 látogató szerintem nem tévedhet - maximum a google, hogy ide irányította őket...
A húsvét is beköszönt nemsoká, lehet megint gyártani a frappáns kis versikéket (már aki még jár locsolkodni), vagy leporolni a jó öreg "Zöld erdőben jártam..." kezdetű klasszikust.
Ha eme nemes ünnepig nem írnék, akkor kellemes tavaszi szünetet kívánok minden iskolába járónak, illetve Isten éltesse azokat, akik velem és kicsiny naplócskámmal egyidőben születtek! ;)

2009. január 3., szombat 23:45 Buék mindenkinek, ismét ugrottunk egyet, immár 2009 első bejegyzését pötyöghetem befelé. A múlt év azt kell mondjam remekül telt, sok bulival, remek koncertekkel, jó társasággal. Remélem 2009 is hasonlóan telik, vagy még jobban. :)
Az idei szilveszter életem legjobbja volt, köszönet annak aki ott volt! ;) 


A szavazást ezennel lezárom, a DavE blog történetének legnépszerűbb (és egyben legzüllöttebb) kérdése lett a "Mikor voltál berúgva?" kezdetű... A válaszok azonban szó szerint kijózanítólag hatottak, ugyanis a legtöbben még sose éltek át alkoholmámort. Ezt azért kétkedve fogadom, de azért talán elhiszem... (hukk...)
Új voksolás jön, életünknek egy kicsit talán túl nagy jelentőséget tulajdonított eseményére kérdezek rá, miszerint, hogy ki mikor vesztette el az ártatlanságát. Tessék hát őszintén válaszolni, természetesen anonim módon.

Idén még mindenképp fogok írni (ez aztán a nagy ígéret), addig is teljen jól mindenkinek továbbra is ez az év.

2008. október 19., vasárnap 18:46 Nem is folytatom inkább a címben elpuffogtatott frázist, mivel sajna rám most ez hatványozottan igaz. Épp a c++ kódnevű programozási nyelvvel szenvedek (nem először), a MatLab nevű "hiperszupertudományos" szoftverről már nem is beszélve. Ja, az is programozás. Hacsak nem megyek tudósnak, minden igaz az utóbbival nem fogok többet találkozni az életben. Na de addig kéne egy kicsikét tanuljak belőle...
No, de hogy valami jót is írjak, a forradalom ünnepének idején sem pihenek, ugyanis Debrecenbe megyünk egy országos tornára (ugyanúgy, mint tavaly Győrbe), az esélyeink nem javultak, a hangulat viszont frenetikusnak ígérkezik. Ingyen kaja, szállás - jövünk, Cívisváros! :)
Ez lesz csütörtök-pénteken, aztán szombaton és vasárnap valószínűleg (P=1) vár rám a valószínűségszámítás nevű tárgy...
Na még deklarálok pár függvényt meg meghívok egy-két konstruktort és aztán térhetek is nyugovóra. (csak nehogy vmi programhibával álmodjak...)
(Új szavazás: nézed-e a Megasza...sztárt? :)

2008. augusztus 17., vasárnap 1:04 Mostanában ritkán írok, de akkor legalább keveset. :)
3 hét még van az iskolakezdésig (hál' istennek), szóval ilyen elcsépelt (és szomorú) témákba nem bocsátkoznék, inkább beszéljünk a Olimpiáról!
Eddig sajnos a várakozások alatt szerepeltünk, ahogy ezen sorokat gépelem még nincs aranyunk. 4 ezüstérmet viszont sikerült szereznünk (valamint egy bravúros bronzot is), abból is 3-at Cseh Lacinak, akit mindháromszor az űrlénynek titulált Phelps győzött le. Ez a teljesítmény mindenképp megsüvegelendő és elismerésre méltó. Reméljük 4 év múlva Londonban még fényesebben csilloghat az a medál! (egyes hangok már Phelps esetleges visszavonulásáról is szólnak) Azért az első aranyra remélem már nem sokáig kell várnunk, bár még az is lehet, hogy kajakosainknak kell megmenteniük úgymond a haza becsületét...
A "Mert hülye azért nem vagyok" szlogen által elhíresült műszaki áruházlánc egyik akciója arról szólt, hogy aki LCD TV-t vagy asztali DVD felvevőt vesz, és ha magyar csapat legalább 10 aranyérmet nyer Pekingben, akkor mindenki visszakapja a vett termék árát.
Na hát ez a veszély már nem fenyegeti őket...
Egyre több ország tűnik fel az élsport világtérképén, nem is akármilyen eredményekkel. Elszaladt mellettünk a világ? Ezen kérdéskör fejtegetése megérne egy (két) újabb bejegyzést, az azonban biztos, hogy most már minden részsikert is meg kell becsülnünk. Remélem azért egy hét múlva némileg helyrebillen az egyensúly és ott leszünk a legjobb 20 között az éremtáblázaton.
Ezzel a gondolattal búcsúzom, élvezze mindenki a nyarat, és szavazzon az itt oldalt levő új kérdésre! (az előző voksolásból kiderült, hogy olvasóim többségének nincs saját autója)
update: most bukkantam erre a képre az egyik fórumban, szerintem szenzációs! :D Megszavazom a hónap képének. :P

2008. július 22., kedd 3:24 Yeeeeeeeeahhhhhhhhh! Ez a "kis" kurjantás egyrészt annak szól, hogy végre tudtam egy egészségeset aludni, másrészt pedig annak, hogy egy remek 5 napos bulin vagyok túl, ugyanis az elmúlt hét nagy részét az EFOTT-on töltöttem, életemben először. Jöjjön hát erről egy röpke beszámoló, szigorúan a teljesség igénye nélkül. :)
Az utazás odafelé viszonylag kalandosan zajlott, először csak Pestig vettem jegyet a nagy sietségben, utána pedig kiderült, hogy Tommyék már elindultak a Déliből, így majd csak a helyszínen találkozunk. No sebaj, gondoltam ráérek odamenni, a kapunyitásnál úgyis sokan állnak, tolakodjon akinek hat anyja van. :) Végülis nekem lett igazam, az ígért dél helyett 3 óra után nyitották meg a kapukat, akkor kezdhetett el betódulni a tömeg (persze csak szigorú csomagátvizsgálás után), én 4 után megérkezvén elég gyorsan bejutottam, még az ásványvizemet se kobozták el. Mondjuk az csak bent tűnt fel nekem, hogy az egyikben "véletlenül" vodka volt. Még jó, hogy vittem narancsot is. :P Lakhelyem egy Tesco által forgalmazott gúla alakú szövetkunyhó volt, melynek felállítása tökéletesen simán ment. Magyarán felvertem a Tesco Gazdaságos sátramat. ;) Szép kék színe van (volt), ahogy a kempingben körülnéztem ez elég népszerű márka volt, szerencsére én ráírtam a nevemet is, biztos ami biztos alapon. A másik népszerű sátortípus a magától felálló volt, ez meglepő módon nem a Viagra, hanem a Quechua kódnevet viselte, alapjáraton egy pizzakorongra hasonlít, majd miután kiszedi az ember, pikk-pakk egy sátorrá alakul. (összehajtani már nehezebb, a szomszédok szenvedtek is vele rendesen) No, szóval berendezkedtem a kis lakhelyembe, leccucoltam, majd Tommyval és Gergővel nekiláttunk feltérképezni az akkor még csak épülőben levő szigetet. Igen, a szigetet, ugyanis a rendezvény a dunaújvárosi Szalki-szigeten volt, melyet egyik oldalról egy tó (amiben sajna nem lehetett fürdeni higiéniai okok miatt), másik részről pedig a Duna határolja. Sok helyszín még akkor épült, a 0. napon még csak egy színpadra szerveztek műsort, ez pedig a HÖOK sátra volt. Mielőtt benéztünk volna, előtte összefutottunk pár BMF-es arccal, akik többek közt a hegyaljás élményeiket mesélték. Ja volt vízipipa is, dinnyés-fahéjas keverékű. :)
Némi kitérő után tehát a koncertek felé vettük az irányt, épp a "Csináld a fesztivált" fedőnevű program zajlott, Dévényi Tibi bá'-val, Somló Tamással, Tóth Verával, Auth Csillával, Szolnoki Péterrel és egyebekkel. A régi idők nagy slágerei mellett a közelmúlt egy-egy emlékezetesebb darabja is elhangzott. Őket követte a Rómeó vérzik, kik nagy lelkesedéssel igazi Rock and roll bulit adtak a jó félháznyi közönségnek (na persze nem olyan Fenyő Miki-félét. :)). A végéig nem maradtunk, mivel időközben megszomjaztunk, így csak a Ludditák második felére értünk oda. Na azért ennyire nem voltunk szomjasak. :) A csajok magukhoz mérten lelkes kis hip-hop bulit toltak, bár a női rap fogalma számomra kissé furcsa (már-már bizarr), ennek ellenére a közönség élvezte a muzsikát. Még egy bő negyedórás freestyle rész is volt a végén, számomra nem ez a stílus áll a legközelebb mégis kellemes rész lett. A nap végeztével viszonylag korán nyugóvóra tértünk, hogy kellően pihentek legyünk a holnapra. Régen aludtam már sátorban, jól feltörte a hátam a göröngyös föld, a polifoam nem egy nagy eresztés. Bár állítólag a kemény az jó a hátnak...

Az első nap kora délutánja lazítással telt, kiültünk a tópartra (ha már fürdeni nem lehet) és nyugágyakból figyeltük a tájat. Ez ám az aktív pihenés! Persze némi elemózsiát is magunkhoz vettünk, hogy legyen energia estére. Kezdésnek indítottunk egy stand up comedyvel, a színpadon Hadházi László dolgoztatta a rekeszizmokat. Egész jókat mondott, bár meglepő módon azokon a poénokon maradt csendben a közönség nagy része, amelyen én kezdtem harsányabb kurjantásba, mikor meg mindenki hahotázott akkor én burkolóztam szolidabb csendbe. Na, azért ennek ellenére jó volt, bár kicsit soknak találtam a káromkodást. :) Ezután némi szieszta következett, majd egy kis szomjoltás után (ásványvíz), szemrevételeztük a Zanzibárt is, közben Robiék is megérkeztek. Ennek örömére megint megszomjaztunk, szerencsére a Kozel sörfalu ekkor már nyitva volt. Azt kell mondjam ez volt a fesztivál egyik legjobb helye, remek hangulattal, minden este vicces programokkal, karaokeval. Első nap egy cseh ska formáció lépett a deszkákra egyenesen Prágából, élükön egy feka(!) csajjal aki csehül énekelt, de nem ám olyan csehül, hanem jól! :) Olyannyira, hogy a hely apraja-nagyja táncraperdült. A háttérben levő felirat mondjuk engem kicsit szíven ütött:
"Velke popovice nem a pogózásról híres...hanem a sörről!"
Hmmm... A hangulat fokozódott a sörök meg fogytak. Benéztünk a Vad Fruttikra, akiket
eddig csak névről ismertem, az utolsó számuk egy ugrálást megért, nem is volt olyan rossz. :) Ezután már besötétedett és a Bikini is elkezdte, mikor Tommy meghívott vmire. Mivel tudta, hogy én igényes vagyok, így egy Tokaji aszúval akart meglepni, ez sikerült is. Azonban aszú helyett vörösbort kapott, kb. Dankó Pista kategóriájút. :D (ennek a hatásmechanizmusát egy korábbi Alvin-koncerttel egybekötött beszámolómban lehet olvasni) No, azért "efott" a pohárka, így a két részes női fürdőruha nevét viselő "nagy öreg" csapat fellépésének végére oda is értem. Jó bulit adtak, a közönség is mindent beleadott. Meg kellett állapítanom, hogy Peta akár reggelig is elszólózott volna, magas szinten tolja nagyon, de D. Nagy Lajos hangja is a régi. Szóltak a nagy slágerek is, a "Közeli helyeken" végére több száz öngyújtó lengett a Nagyszínpad légterében, a "Részegen ki visz majd haza" meg természetesen már a záróakkordot képezte - be kellett látnom, hogy a szövege még mindig aktuális. Jók voltak!
Hosszú-hosszú beállás után következhetett a Republic, kiket régebben nagyon szerettem, mára ez a lelkesedés kicsit alábbhagyott, de jó volt hallgatni jó pár régi, számomra már-már múltbavesző dallamot. Ezeknek egy részét a pihenőpultnál tettem meg, majd átruccantunk Nórival a Pokolgépre, mely az Újváros és vendégei színpadon zúzott. Szó szerint, a nagy öregek jól tolják még most is. "Gép-gép-gép! Pokolgép!" Skandálta a metál-vérű publikum, Rudán Joe-ék legnagyobb örömére. Mire visszaértem, már kicsit későre járt, még korzóztunk egy csöppet ide-oda, majd tudomásul vettük, hogy hamar elröppent az első nap...

A viszonylag korai kelés után nagy elánnal vetettük bele magunkat a második napba, délelőtt főleg az ásványvíz fogyott (dögmeleg volt), napközben csocsóztunk is meg botorkáltunk, meg kellett állapítanunk, hogy napközben elég nagy pangás uralkodott a szigeten a kempingen kívül. Az esti programok közül Ganxtáék fellépésébe néztem bele, egész kellemes performansznak tűnt, bár nem maradtam végig. Este is elég jó idő volt, így egy röpke folyadékpótlás után bevágódtunk a Magna Cum Laude elejére, kik meglepő módon egyik legnagyobb slágerükkel, a "SZINezd újrá"-val indítottak. Lengett a kéz jobbra-balra, a hangulatra nem lehetett panasz, de meg kellett állapítanom, hogy ez nem az én világom. A "Hirtelen felindulásból elkövetett emberölelés" című nóta alatt jöttem ki. A HÖOK sátra volt a következő célálommás, ahol gyerekkorom (és "rap-korszakom") nagy kedvencei, az Animal Cannibals tagjai csűrték-csavarták a rímeket. A hangulatra nem lehetett panasz ("Ez itt a legnagyobb buli!"), még bodysurf is volt! Ennek mondjuk a biztonsági emberek kevésbé örültek... Ezután a sörfaluban rekedtünk (tényleg nagyon jó hely), majd jött a Kispál meg persze a borz, kik megtöltötték a Nagyszínpad előtti teret. "Csak egy szavatokba kerül..." - mondta Lovasi a visszatapsoláskor, zárásként pedig mindenki dalolászhatta: "Ha az életben nincs már több móka..." - persze ez azért szó szerint nem volt igaz, akadt még móka, hiszen ekkor tartottunk a fesztivál felénél. A vihar szerencsésen elkerülte Dunaújvárost, annyira nem is áztam be. :) (Tesco-tent™ 4eva'!) Viszonylag pihenten térhettem tehát nyugovóra, egy fergetegesnek ígérkező harmadik nap reményében.

Pénteken napközben tovább aszalódtunk a hőségben (a sátorban már kora reggel elviselhetetlen volt a hőkatlan), szerencsére az ásványvizemből is maradt estére, így bizakodva vártam a programokat. Kezdésnek Kiss Ádámot akartuk megnézni Tommyval, kicsit későn ebédeltünk, ezért mire odaértünk a Café sátorhoz, már 30 méteres sor kígyózott a bejáratnál.
Na, erről ennyit - inkább elmentünk csocsózni a Kozel sátorba. Volt face to face változat is, szigorúan két személyre, illetve óriás 6 személyes asztal is. Az 1-1 elleni játék jó móka volt! :) A lengőtekét is kipróbáltam, kezdésnek levittem 5-öt, de utána már annál nehezebb volt eltalálni a maradékot. Nem is jött össze, így a nyereménypóló a sörfaluban maradt... Folytatásként irány a Nagyszínpad, megnéztük Zorallékat. Barbaró nyúzta a húrokat, Szasza pedig jellegzetes orgánumával dalolta a jól ismert szövegeket, a közönség elég visszafogottan tolta, amúgy ütős koncert lett. A sok "Hajrá magyarok"-ozás engem kissé vmiféle Kárpátia koncertre emlékeztetett, ennek ellenére az összhatás pozitív volt. A feldolgozás-cunami után meglátogattuk a sátrat a maradék "ásványvíz" készlet kifosztása érdekében, majd irány az általam már nagyon várt Prosectura, akik az Újváros és vendégei színpadon léptek fel. A koncert azt kell mondjam maximálisan felülmúlta a várakozásaimat, Imre Norbiék fantasztikus bulit adtak! Sok punk gyűlt össze, remek hangulat alakult ki! A pogó is király volt, kb. 15-20 fős, a nagy acélbetkós arány ellenére is élveztem a "táncot". :) A legutóbbi lemez legjobb nótái mellett ("Felperzselt szív", "Iszok") szerencsére elhangzott az egyik kedvencem is, a "Kell egy tank". Na itt már teljesen berekedtem. 100 szónak is egy a vége: az első Prosectura bulim volt, de biztos, hogy nem az utolsó. 10/10-es!
Némi pihenés után indultunk a HÖOK sátor felé a többiekkel, ugyanis a póker közvetítések koronázatlan királya Korda Gyuri, és persze az ő Klárikája léptek fel némi késéssel. A tömeg ekkor már türelmetlenül várt, a színpad környéke is megtelt, és mint egy fél óra "spét" után meg is érkezett a sztárházaspár, akik káprázatos atmoszférájú koncertet adtak. Persze a közönség véralkaholszintje se verdeste 0-ás értéket, talán éppen ezért is tombolt több ezer ember egyszerre a várva-várt "Mamma Maria" slágerre. Gyuri bá' megköszönte mindenkinek a részvételt, azt mondta sajnálja, hogy nem ülhet le pókerezni mindenkivel (nem foszthat ki mindenkit, hehe). Kétszer tapsoltuk vissza őket, szó szerint eksztázis volt. :) Ez után át akartam nézni Junkiesra, ami viszont nem sikerült, mert mire odaértem már az erősítőket pakolták el. Hát ez nem nyert, viszont Gergő komám elmondása szerint jó buli volt, még a pogó is egészséges létszámú lett. Irány hát a "jageqr" bar (Tommy így definiálta egy sms-ben a helyet), ahol szintén pazar légkör volt, jó zenékkel (Nirvana, Queen), "szerelemvonattal" (by Demjén Rózsi), meg mindennel mi szem-szájnak ingere (pl. Jager :P). Utána jött a Café színpad (pontosabban mi mentünk), ahol a Neo bizsergette a dobhártyákat, azt kell mondjam egészen tetszett. Ráadásnak az "Aiiaiiiyo" dübörgött (vagy fütyült), ahogy én azt vártam. Röpködtek rá az emberek a levegőben, köztük én is. :) Ja, még a Back to Blackre is bekukucskáltam, éppen akkor robbant vmi "Szerelembomba" és ezúttal is rá kellett jönnöm, hogy "Zene nélkül mit érek én". Soha rosszabb estét!

Jöhetett hát a zárónap, amely a vártnál hamarabb elérkezett. Mindenki összeszedte az utolsó erőtartalékait és megmaradt energiáját, hogy estére még egyszer egy hatalmasat tomboljunk. Jól jött a reggeli hideg zuhany (melegvíz amúgy sem volt), frissítőleg hatott. :) Dél magasságában egy érdekesnek ígérkező kerekasztal-beszélgetéssel indítottam a napot, különböző autentikus, illetve annak mondott személyiségekkel (Várhidi Péter, Mészöly Kálmán és még páran). A vita természetesen a magyar foci helyzetéről szólt, bár sok újat nem tudtunk meg, azon kívül, hogy labdarúgásunk a béka feneke alatt van. (Nemá...tényleg?)
Ezután (alatt) Tommyval és Gergővel kipróbáltuk a Nintendo Wii-t is, vicces volt. :) A boxot választottam, sikerült mindkétszer kiütéssel nyernem! Pedig akkor játszottam először. :) Jó móka amúgy, kívülről meg tök vicces. A DH-online még hírt (és képet) is közölt rólunk. Szerintük a videojáték jót tesz a másnaposságnak. Igazuk lett!
Némi újságolvasás (a Médiaterasz tele volt különböző sajtóorgánumokkal) után az estére készülődtünk, ennek szellemében kilátogattunk egy "közeli" vegyesboltba ahol némi folyadék-utánpótlást eszközöltünk. Sikeresen visszaérkezvén a helyszínre, már kezdődött is a Fürgerókalábak koncertje, kikre elég sok ember volt kíváncsi. A vicces szövegek megmaradtak, a zene azonban elég nagy stílusváltáson ment keresztül, ez már sokkal inkább metálos hangzás, mintsem punk. Az mondjuk poén volt amikor a gitáros lejött a színpadról és a közönség között szaladgálva gitározott. :) Negatívum, hogy nem volt a Dezső című szám (vagy az elején lemaradtam róla?). Az jó pont, hogy közvetlenek voltak, sokat beszéltek a közönséggel, de ennek ellenére a koncert mégis kicsit csalódást keltett számomra. Pár korty csapvízre még maradt idő a Supernem koncertje előtt, amit már szintén vártam. Elég hamar sikerült odaérnem, a beállás kicsit hosszúnak is tűnt, talán épp emiatt. Ennek ellenére Papp Szabiék remek hangulatú bulit adtak. Már az első számtól (Disznó) kezdve elkezdődött egy jó kis pogó, mely kitartott a végéig. Akik meg nem a magban tomboltak, azok is ütemesen ugráltak le-föl. Az új lemezről is sok dal elhangzott, pl. a "Zsebre dugott kézzel", mely szerintem az egyik legjobb felvétel a korongról. De a "Generáció" sem maradhatott ki természetesen, mely egyszerűen egy "popdalként" lett definiálva. A záró szám pedig a "Hangosabban" volt, talán erre tombolt mindenki a leghangosabban. :P Szabi többször is megjegyezte, hogy mekkora élmény ilyen jó közönség előtt játszani. Remek koncert volt!
A maradék "DavE hígítású" (értsd 1:1) vodkanarancs elfogyasztása után következhetett a legjobban várt fellépő: színpadon a Tankcsapda! A Nagyszínpad előtti téren már egy dobverőt sem lehetett volna leejteni (pengetőről nem is beszélve), mi azért befurakodtunk jobb oldal elejére. Azt kell mondjam Lukácsék minden várakozásomat felülmúlták. A setlist szenzációs volt, a kötelező slágerek mellett olyan régi kedvenceim is elhangzottak mint pl. a "Kis orosz lány" vagy a "Szabadon". A látvány meg magáért beszélt: a "Füst és lábdob" című nóta alatt füstgépek ontották az áldást, az "Üdvözöl a pokol" közben meg hatalmas lángcsóvák csaptak a levegőbe. Fantasztikus összhatás! "Tankcsapda! Tankcsapda!" Skandáltuk több ezren, Lukács Laci
csak annyit mondott "Közönség! Közönség!". Majd' két órás volt a program, de nagyon gyorsan elrepült. A ráadásban felcsendült az "Egyszerű dal", a "Legjobb méreg", majd természetesen a "Mennyország tourist" is. Egyedül a "Johnny a mocsokban" nevezetű klasszikust hiányoltam, de a koncert végi konfettieső látványa kárpótolt mindenért. Köszönjük, Tankok!

Mintegy 3 óra alvás után tértem magamhoz másnap reggel, mivel 10-ig el kellett hagyni a helyet, így 9-kor már a sátram lebontásával foglalatoskodtam. Nagy nehézségek árán összecuccoltam, némi kitérő után el is értem az esti vonatot. (Kösz Szili a zsét :D) Hazafelé, rengeteg élménnyel gazdagodva volt időm gondolkodni a buliról, mely az első nagy fesztivál volt az életemben, de biztos nem az utolsó. A társaság remek volt, a hangulat kiváló.
Az 5 nap hamar elröppent, és én már csak annyit mondhatok: jövőre, veletek, efott (a sör)!

/Igen, ez volt minden idők leghosszabb DavEblog bejegyzése, most már legalább 2 hónapig nem írok. Na jó, lehet az 3 is... :P/

2008. január 4., péntek 8:27 Úgy gondoltam, hogy ideje megszülöm idei első postomat, szóval azon kevesek akik azt gondolták, hogy idén nem lesz blog azoknak bizony csalódniuk kell.
Lassan bizony kezdődik (egyeseknek már el is kezdődött) a vizsgaidőszak. Jövő héten 2 tárgyból is számot adok tudásomról, más kérdés, hogy az mire lesz elég, mivel az egyik a "mumus" architektúrából lesz. De most megcsinálom, érzem! :) Lesz azonkívül edzés is, mivel tavaly óta nem volt. No, meg meccsünk is lesz. Sikeres vizsga meg győztes meccs? Hmm, nem lenne rossz...
A szavazást kénytelen vagyok megint lezárni mivel aktualitását vesztette sajnos. Ez a szilveszter is eltelt, remélem mindenki túlélte a detoxot vagy a hazáig (ha otthon ünnepelt akkor az ágyig) vezető utat.
A következő voksolás rendhagyó lesz, ugyanis úgy döntöttem, hogy megszavaztatom, hogy miről legyen a szavazás. :) Tessék hát szépen elárasztani az ötletek garmadájával, hogy miről is nyilatkozzon a nép. Lehet kommentezni, hozzászólni, mindkettő! :) A legjobb ötletet ki is rakom.
Múlt hónapban nem volt hónap képe, de ami késik, nem múlik... (Pont úgy, mint a MÁV!)
Szóval mégegyszer várom a (le)építő ötleteket, addig pedig jegyzetekbe folytom a bánatom...

2007. december 31., hétfő 1:33

Szinte most volt, hogy tavaly a jókívánságokat pötyögtem december utolsó napja alkalmából, és már megint erre készülök. Elszáguldott a 2007-es esztendő tele sok élménnyel, néhol szomorúsággal. Igazolt kosaras lettem, gitártudásomat is sikerült pallérozni azt hiszem, jó koncertekben és bulikban sem volt hiány. Új helyre költöztem, és 2 sikeresnek mondható vizsgaidőszakot éltem túl.

2007. december 23., vasárnap 0:31 Igen, szeretem a szárnyas kis Antarktisz-lakókat, főleg most, hogy meglett a Operációs rendszerek II. tárgyam, ami jelen esetben a Linuxot foglalja magában. No, de nem is akármilyen érdemjegyre: 4-es lett! 202 tanulóból 19-nek lett meg, ebból háromnak lett "jó" az érdemjegye. Ahhoz képest, hogy tavaly sikerült átmennem, ez azért nem rossz... :) Szóval januárban már "csak" négy vizsgám lesz, ebből 3 kommunikációs tárgy, talán nem lesz olyan vészes. Na de addig még vár ránk pár ünnep, meg is ragadom az alkalmat: ezúton kívánok (Tux-szal egyetemben) boldog Karácsonyt minden olvasómnak, és persze azoknak is akiknek még nem volt szerencséjük kicsiny blogomhoz.

2007. december 18., kedd 18:21

Az utolsó hetet töltöm életem taposómalmában, mármint ebben a félévben az iskolában. Vár rám még pár zh, meg egy utolsó kosáredzés csütörtökön. Eddig nagyjából sikerrel vettem az akadályokat. Kb. 4 vizsgám lesz majd januárban, még az is lehet, hogy ez a félév lesz az, amelyikben a legtöbb kreditet csinálom meg. :) (eddig 35 volt a rekord)
Nemsokára jön a Jézuska is, szokás szerint az utolsó pillanatra hagyok mindent, de én tudok ajándékot venni a maradékból is. :P De amúgy is a szándék a lényeg. Mondjuk az oldalt elterülő szavazás nem ezt bizonyítja, ugyanis a szavazóim nagy része több, mint száz darab Mátyás Király arcképével ékesített kék bankót ver el "ünnepi költekezés" címén. Persze az is lehet hogy csak a nagyzási vágy kapta el a derék voksolókat és ezért klikkeltek ezekre az összekre. Magam részéről maradok az 1000-5000 Ft közti intervallumon. :)
Péntektől szüneten leszek, több, mint két hétig! Igyekszem hasznosan kihasználni... Szilveszterrel kapcsolatban még semmi konkrétum nincs (mármint hogy: hol, mikor, kivel, meddig, merre, hányszor), de 31-én délután már biztos körvonalazódik vmi. Nagyjából minden évben így szokott lenni... Nem árulok el nagy titkot, hogy a következő szavazás csak a két ünnep között fog kikerülni, és a téma megint aktuális lesz. :P
No, egész kövérke kis bejegyzés lett ez (pedig nem annak indult), remélem nem hiába csépeltem a szót. Legközelebb talán a bejgli-mámor kellős közepén jelentkezem, persze ha túlélem... :)

2007. november 6., kedd 16:58 Holnap Veszprémbe látogatok, nem prémet venni (hehe), hanem kosarazni, mégpedig egy felsőoktatási kosár tornán. 3 csapat lesz, elvileg az első továbbjut, és akkor komolyabb tétért küzdhetünk majd később (persze ahhoz nyerni kell). Már jobban összeszokott a csapat, szerintem menni fog a játék, legalábbis jobban, mint Győrben.

A hétvége nagy része pihenéssel (szokás szerint), valamint családlátogatással telt. Közben be tudtam kapcsolódni a motorverseny közvetítésébe is, ahol örömmel konstatáltam, hogy Talmácsi Gábor világbajnok lett. Gratulálok neki ezúton is! :) Szerintem már bőven megérett arra, hogy feljebb lépjen a 250-esek közé, azonban jövőre még a nyolcadliteresek közt fog versenyezni. Reméljük 2008-ban címvédőként válthat majd kategóriát.

Ja, hogy még zh-m is lesz a héten?! Eggyel több ok, hogy mára berekesszem a blogolást...
Remélem a túráról majd részletesen tudok beszámolni! (2 sorban max :D)

2007. október 28., vasárnap 2:13

Igen, 45 perc múlva mindenki átélheti az időutazást, hiszen 3 óráról 2 órára kell átállítani a vekkereket. 1 órával tovább lehet lustákodni! Na nem mintha vasárnap alapjáraton nem ezt tenné az ember...

 

2007. október 10., szerda 17:16

Ma sportnapot rendeztek a suliban ami azt is jelentette, hogy egyben oktatási szünet is volt. A részvétel sajnos nem mondható túl magasnak (talán köszönhető ez a tegnapi bulinak, illetve sokak passzivitásának), mindenesetre én jól éreztem magam. Mondanom se kell miben indultunk, nem játszottunk olyan rosszul, egyet nyertünk. :)

A sportolás befejeztével úgy csináltam mint Lópici Gáspár a Keménykalap és krumpliorrban, én voltam ugyanis az utca hírmondója. Magyarán szólva plakátoltam, mégpedig a KAC szakkoli aktuális rendezvényét kürtöltem világgá, ami Resource 2K7 demovetítés névre hallgat. Akit érdekel a demoscene az jöjjön! Aki nem tudja mi az az meg majd itt megtudja. :) Bővebb info: ITT!

2007. október 3., szerda 23:14 Megjöttem Győrből, hát nem semmi kis túra volt! Dunaújváros összesítésben a 3. helyet szerezte meg a tornán, erre azt hiszem joggal lehetünk büszkék. Mi kosarasok némileg rontottunk az összképen, de szerintem emelt fővel vonulhattunk le a pályáról, jómagam megtettem mindent. Egy 3 csillagos hotelben kaptunk szállást, teljes ellátással. Ezt azért nem vártam volna a fősulitól! :) Remek hangulat volt, a hétfő estét egy jó kis bulival ünnepeltük, ahhoz képest másnap elég frissek voltunk. (én legalábbis...) A Kecskemét ellen játszottuk a legjobb meccset, én 2 triplával egy tempóval és egy büntetővel járultam hozzá a szoros eredményhez. Sajnos még viszonylag keveset edzettünk együtt, tehát nem voltunk túlzottan összeszokva, ennek ellenére a csapatszellemmel nem volt gond. A különbusz tegnap este hozott haza, élményekkel gazdagodva, kellemesen elfáradva tértem nyugovóra. Életemben először voltam Győrben, de szerintem nem utoljára. :)

2007. augusztus 31., péntek 23:22

Ugyan nekem még van több, mint egy hét a szünetből, lassan beköszöntenek a főiskolás hétköznapok. A tantárgyaimat már felvettem, az órarendem vmelyik horrorfilmbe simán elmehetne statisztának. :( 5 félévem alatt ez az eddigi legszörnyűbb... No mind1, talán még kicsit szépítgetni tudok rajta, pl. eltüntetni a 3 ütközést. Ha ez esetleg nem sikerülne akkor csinálnom kell magamból pár klónt akik bejárnak helyettem ugyanis a tudomány mai állása szerint nem tudok több felé szakadni. (vagy ha netalántán mégis annak beláthatatlan egészségügyi következményei lehetnek)
9 tárgyat vettem fel, meg persze a tesit (természetesen kosárlabda!), így 45 kredit áll előttem az elkövetkezendő hónapok céljaként. Kicsit soknak hangzik. :)

Evezzünk egy kicsit könnyedebb (vidámabb) vizekre: A szavazást még fenthagyom egy darabig, bár úgy látom a Harmadik műszakot meg a Született feleségeket senki se nézi. :) Legalábbis a voksok szerint...

Most pedig eleget teszek a havi szokásos humoradagnak, hiszen megint eltelt 30 nap, jöjjön a hónap képe - augusztus utolsó perceiben:

2007. augusztus 27., hétfő 0:43 Nyaralás nem lévén idén, drága kis fővárosunkba tettem egy röpke kis kirándulást a szombati nap folyamán. Mit ad a véletlen, szokás szerint Alvin és a mókusok koncert volt épp akkor. :) A legnagyobb kánikulában érkeztem meg Tommy barátomhoz, akinél némi rábeszélés után tápanyagot vettünk magunkhoz. Bezony, pizzát rendeltünk!
Ezután már meg is érkezett az ügyeletes taxi is, Tr3K és az ő "nemtomhánylóerős" Alfa Romeója személyében. Át is ugrottunk tehát a koncert előtt Budáról Pestre, az Íjász söröző(?)be. Jókat csocsóztunk, bár rájöttünk, hogy 3-an vhogy nem az igazi, vmilyen csoda folytán mindig az egyedül lévő szenvedett már-már megalázó vereséget. Némi folyékony nedűvel feltankolva mentünk vissza a Duna túloldalára ahol már lassan kezdetét is vette idei negyedik Alvin koncertem. Szokás szerint lemaradtunk az első 2 számról (Jézusnak volt-e szakálla, Sokmindent láttam), nagy nehezen azért bejutottunk így már be is mehettünk az akkorra már szép számúra duzzadt tömegbe. Gyorsan körülnézve észrevettem, hogy talán én vagyok itt a legidősebb (vagy inkább Tommy, aki mindjárt 21 múlt), de szerencsére simán letagadhatnék pár évet szóval még beengedtek. :) A setlist egész jó volt (sőt), bár személy szerint a fúvósokat továbbra is hiányoltam. A pogó az ment végig, remek hangulat volt, bár kicsit elvesztettem időérzékemet mivel mire a "Kicsit" c. szám jött úgy éreztem mintha most kezdődött volna a buli. Szóval lehetett volna még pár számot belepréselni, mivel így is korábban kezdtek.  Volt ismét tanga villantás, bár azt nem mondhatom el (ahogy a dal címe is mondja) hogy sok mindent láttam. :) De majd legközelebbre megnövök. Ja végre játszották a "21 múltam"-at is, nem mintha nekem még aktuális lenne, majd jövőre, ettől függetlenül még jó kis szám. :) A ráadás két dalról nem mondható el, hogy meglepetésként hatott, mivel jött a Lacika, és természetesen az "Alvin himnuszként" definiált Qrva élet, amit lelkesen kiabáltunk is a vissza-visszával egyetemben. Az mondjuk feltűnő volt, hogy az énekeljenek a lányok felszólításra kb. 5 srác kezdett el üvölteni a környékemen. De ekkor már mindenki egy emberként ugrált. :) Összességében tehát remek nyárzáró (hüpp-hüpp) koncert volt!
A mókusok után még ottmaradtunk egy kis after party reményében, ami nem is lett volna olyan rossz ha nem olyan botrányos zenék mennek amiket még a Danubius rádió is félve játszik le. Az mindent elmond szerintem, hogy a TNT - Rendőrnő című megaslágere volt a legjobb dal az est folyamán (ekkor a tömeg szinte euforikus állapotba került - velem együtt). Na jó, volt egy Bon Jovi is. :P (Icc máj lájf!) Ezeken kívül Christina Aguileratól, Dj Bobon át Fenyő Mikiig minden volt. Pogózni tehát már nem pogóztunk. Még az Eye of the Tigerre se! :D Még állítólag DnB is volt...pff... De hát ízlésekről nem illik vitatkozni... Egyébként a hangulatra nem lehetett panasz, bár a közönség punkot szerető része ekkorra már hazaszivárgott és helyüket átvették a főként Rioban edződött arcok.
A fáradtság tetőfokán indultunk haza az éjszakai járattal (BKV rulez!). Ellenőrök most nem voltak pedig volt jegyem. Ezúton üzenem nekik, hogy jöhettek volna bátran. ;)

Ennyit tehát a nyár utolsó koncertjéről számomra, buli még szerintem lesz, nekem pont két hét van a sulikezdésig.
Ohh rengeteg idő! :D