A kaliforniai punk rock legendák 22 év után végre hazánkban is tiszteletüket tették. Fantasztikus bulit adtak, a végén még volt szerencsém beszélni is velük. Remek este volt, no de kezdjük az elején!

A Pennywise már elég régóta a kedvenc zenekaraim közé tartozik, köszönhető kiváló pörgős, dallamos számaiknak, remek gitártémáiknak és nem utolsósorban ütős szövegeiknek. Mikor tavaly az alapítótag Jim Lindberg 21 év együtt zenélés után kiszállt a bandából, eléggé szomorú voltam, de a többiek azonnal bejelentették, hogy folytatják tovább. Az együttes mindig is híres volt arról, hogy nem adja fel, a basszeros Jason Matthew Thirsk 1996-os halála után is továbbléptek, és azóta is őrzik a emlékét a Bro Hymn-nel. A énekes Jim helyét Téglás Zoli vette át az Ignite-ból, akit szerintem nekünk magyaroknak nem kell bemutatni. Eleinte furcsa volt őt látni Fletcherék mellett, de ahogy egyre több új koncertvideót láttam vele, annál jobban tetszett.

Elérkezett hát április utolsó napja, és a várva-várt koncert a Dürerben, mely remek helyszínnek bizonyult. A fő műsorszám előtt 3 előzenekar is fellépett, az Elvis Jacksonról sikerült lemaradnom, az A Wilhelm Scream vége felé értem oda, kik nagy lendülettel zúztak, a közönségnek is tetszett, ahogy elnéztem. Őket követte a Strike Anywhere, kik annyira nem nyerték el a tetszésemet. A hangosítás se volt itt a legjobb, mindenesetre ekkorra már elég sokan lettünk. A bő fél órás műsor után következett a már nagyon várt Pennywise! Zoliék rögtön bele is csaptak a közepébe az Every Single Day-jel. Ekkor még a második sorban álltam, de túl sokat nem tudtam mozogni, így később kicsit hátrébb mentem. A közönség egyből beindult, elszánt budysurfösök szelték a levegőt, illetve nagy létszámú pogó alakult ki. A hangulatra igazán nem lehetett panasz. Zoli hol magyarul, hol angolul konferálta a számokat, közben Fletchert próbálta magyarul tanítani, több-kevesebb sikerrel. A setlist szenzációs volt! A program magját a régi klasszikusok adták, főként az About Time (személyes kedvencem), a Full Circle és a Straight Ahead korongokról. Nekem a csúcspont a Fuck Authority volt, egyszerűen istenkirály nóta, Zoli is perfektül énekelte. Több dalnál jól jön, hogy neki sokkal magasabb a hangja, mint Jimnek. A hangosítás lehetett volna jobb is, kicsit néha "kásás" volt, és leginkább a dob meg a gitár hallatszott. A Bush fújolás és az Obama éltetés nem maradhatott ki természetesen. :) Volt egy feldolgozás is, a Stand by me, erre mindenki táncra perdült. Randy is nagyon jól énekelte azt a pár sort, jó hangja van neki is! A ráadás első számaként az Alien csendült fel, annak ellenére, hogy ez egy lassabb szám, elég nagy mozgás volt rá. Majd ezután meglepetésnek eljátszották az "A csitári hegyek alatt"-ot, amit állítólag a buszban tanultak meg. Ahhoz képest profin elnyomták, és a magyar közönség is vevő volt rá, egy emberként énekelte a sorokat. Nem gondoltam volna, hogy a Pennywise valaha is egy magyar "népdalt" fog eljátszani, de hát ehhez kellett Téglás Zoli is. :)
Zárásként jöhetett a Bro Hymn, mely számomra a nagybetűs Punk Himnusz, ennek megfelelően katarzis volt, itt már aki akart az felmehetett a színpadra és együtt tombolhatott a tagokkal.
Sajnos nagyon hamar elrepült ez a 70-80 perc, de remekül éreztem magam. Zolival azt hiszem új lendületet kapott a banda. Íme a már emlegetett setlist:

1. Every Single Day
2. My Own Country
3. Can't Believe It
4. What If I
5. Peaceful Day
6. Same Old Story
7. Living For Today
8. Greed
9. Society
10. Waiting
11. Fuck Authority
12. Straight Ahead
13. Nowhere Fast
14. Searching
15. Something To Live For
16. Stand By Me
Ráadás:
17. Alien
18. Place Called Home (A csitári hegyek alatt - Ignite)
19. Bro Hymn

Koncert után még maradtam kicsit, minek nagyon örülök, hiszen sikerült találkoznom a tagokkal, Randyvel, Byronnal és Fletcherrel, mindhármukkal közös képet is sikerült készítenem, nagyon jó fejek voltak. Sajnos csak a telefonom volt nálam, így nem lettek túl profi minőségűek, de így is egy örök élmény marad. Fletcher mondta, hogy eddig itt érezték legjobban magukat az európai turné során, nagyon jó volt a közönség, majd aláírta a jegyemet és még egy PW logót is rajzolt rá. 
Végül mondtam neki, hogy remélem találkozunk legközelebb is itt Magyarországon, azt mondta: "For sure!". Neki elhiszem. :)
Nagy élményekkel gazdagodva hagytam el a Dürer kertet, remélem a következő bulira nem 22 évet kell várni, és legkésőbb jövőre eljönnek megint.
Köszönjük Pennywise!

Én és Randy

A koncertről képeket ezen a linken találhattok:
http://pennywise.matt.fotoalbum.hu/