2010. augusztus 15., vasárnap 18:17

Élvezzük ki a nyarat míg tart. :D Jó régen írtam, egyéb elfoglaltságaim miatt is, de most újra itt vagyok. Ősszel az utolsó félévemet kezdem meg a főiskolán (lassan le kell cseréljem a blog alcímét tehát :)), de addig még azért van pár hét, amit igyekszek kihasználni.

Ja, csináltam amúgy pár weboldalt, hátha valaki rátévedne:

Gitár alapok, akkordok, tippek tanácsok:

Gitár - gitározás

YouTube letöltő programok:

YouTube letöltés

Fogyókúra, diéta egyszerűen:

Fogyókúra

A következő bejegyzésem nosztalgikus lesz!

2010. június 8., kedd 2:06

Beköszöntött végre a nyár, de ettől függetlenül itt egy "őszi" nóta:

2010. május 2., vasárnap 18:42

A kaliforniai punk rock legendák 22 év után végre hazánkban is tiszteletüket tették. Fantasztikus bulit adtak, a végén még volt szerencsém beszélni is velük. Remek este volt, no de kezdjük az elején!

A Pennywise már elég régóta a kedvenc zenekaraim közé tartozik, köszönhető kiváló pörgős, dallamos számaiknak, remek gitártémáiknak és nem utolsósorban ütős szövegeiknek. Mikor tavaly az alapítótag Jim Lindberg 21 év együtt zenélés után kiszállt a bandából, eléggé szomorú voltam, de a többiek azonnal bejelentették, hogy folytatják tovább. Az együttes mindig is híres volt arról, hogy nem adja fel, a basszeros Jason Matthew Thirsk 1996-os halála után is továbbléptek, és azóta is őrzik a emlékét a Bro Hymn-nel. A énekes Jim helyét Téglás Zoli vette át az Ignite-ból, akit szerintem nekünk magyaroknak nem kell bemutatni. Eleinte furcsa volt őt látni Fletcherék mellett, de ahogy egyre több új koncertvideót láttam vele, annál jobban tetszett.

Elérkezett hát április utolsó napja, és a várva-várt koncert a Dürerben, mely remek helyszínnek bizonyult. A fő műsorszám előtt 3 előzenekar is fellépett, az Elvis Jacksonról sikerült lemaradnom, az A Wilhelm Scream vége felé értem oda, kik nagy lendülettel zúztak, a közönségnek is tetszett, ahogy elnéztem. Őket követte a Strike Anywhere, kik annyira nem nyerték el a tetszésemet. A hangosítás se volt itt a legjobb, mindenesetre ekkorra már elég sokan lettünk. A bő fél órás műsor után következett a már nagyon várt Pennywise! Zoliék rögtön bele is csaptak a közepébe az Every Single Day-jel. Ekkor még a második sorban álltam, de túl sokat nem tudtam mozogni, így később kicsit hátrébb mentem. A közönség egyből beindult, elszánt budysurfösök szelték a levegőt, illetve nagy létszámú pogó alakult ki. A hangulatra igazán nem lehetett panasz. Zoli hol magyarul, hol angolul konferálta a számokat, közben Fletchert próbálta magyarul tanítani, több-kevesebb sikerrel. A setlist szenzációs volt! A program magját a régi klasszikusok adták, főként az About Time (személyes kedvencem), a Full Circle és a Straight Ahead korongokról. Nekem a csúcspont a Fuck Authority volt, egyszerűen istenkirály nóta, Zoli is perfektül énekelte. Több dalnál jól jön, hogy neki sokkal magasabb a hangja, mint Jimnek. A hangosítás lehetett volna jobb is, kicsit néha "kásás" volt, és leginkább a dob meg a gitár hallatszott. A Bush fújolás és az Obama éltetés nem maradhatott ki természetesen. :) Volt egy feldolgozás is, a Stand by me, erre mindenki táncra perdült. Randy is nagyon jól énekelte azt a pár sort, jó hangja van neki is! A ráadás első számaként az Alien csendült fel, annak ellenére, hogy ez egy lassabb szám, elég nagy mozgás volt rá. Majd ezután meglepetésnek eljátszották az "A csitári hegyek alatt"-ot, amit állítólag a buszban tanultak meg. Ahhoz képest profin elnyomták, és a magyar közönség is vevő volt rá, egy emberként énekelte a sorokat. Nem gondoltam volna, hogy a Pennywise valaha is egy magyar "népdalt" fog eljátszani, de hát ehhez kellett Téglás Zoli is. :)
Zárásként jöhetett a Bro Hymn, mely számomra a nagybetűs Punk Himnusz, ennek megfelelően katarzis volt, itt már aki akart az felmehetett a színpadra és együtt tombolhatott a tagokkal.
Sajnos nagyon hamar elrepült ez a 70-80 perc, de remekül éreztem magam. Zolival azt hiszem új lendületet kapott a banda. Íme a már emlegetett setlist:

1. Every Single Day
2. My Own Country
3. Can't Believe It
4. What If I
5. Peaceful Day
6. Same Old Story
7. Living For Today
8. Greed
9. Society
10. Waiting
11. Fuck Authority
12. Straight Ahead
13. Nowhere Fast
14. Searching
15. Something To Live For
16. Stand By Me
Ráadás:
17. Alien
18. Place Called Home (A csitári hegyek alatt - Ignite)
19. Bro Hymn

Koncert után még maradtam kicsit, minek nagyon örülök, hiszen sikerült találkoznom a tagokkal, Randyvel, Byronnal és Fletcherrel, mindhármukkal közös képet is sikerült készítenem, nagyon jó fejek voltak. Sajnos csak a telefonom volt nálam, így nem lettek túl profi minőségűek, de így is egy örök élmény marad. Fletcher mondta, hogy eddig itt érezték legjobban magukat az európai turné során, nagyon jó volt a közönség, majd aláírta a jegyemet és még egy PW logót is rajzolt rá. 
Végül mondtam neki, hogy remélem találkozunk legközelebb is itt Magyarországon, azt mondta: "For sure!". Neki elhiszem. :)
Nagy élményekkel gazdagodva hagytam el a Dürer kertet, remélem a következő bulira nem 22 évet kell várni, és legkésőbb jövőre eljönnek megint.
Köszönjük Pennywise!

Én és Randy

A koncertről képeket ezen a linken találhattok:
http://pennywise.matt.fotoalbum.hu/

2009. július 21., kedd 1:23

"Valami véget ért, valami fáj..."- bizony, az idei EFOTT 4+1 napja is ugyanolyan gyorsan elrepült, akárcsak a tavalyi. Aki nem volt ott, az sajnálhatja, mert az év legnagyobb (hallgatói) bulijáról maradt le.
Idén Baja adott otthont a fesztiválnak, mely azt kell mondjam remek helyszín volt. A Petőfi-sziget festői szépsége és a belváros közelsége mind-mind pozitívumként említhető. Barátságos, segítőkész emberek, pénztárcabarát árak, remek társaság. Mi kelhet még? Egy kiadós szúnyogirtás! Az tényleg nem ártott volna, ugyanis a galád vérszívók nem kíméltek senkit. Aki nem fújta be magát valamiféle riasztóval azt jól összecsipkedték, de akin volt ilyen szer az sem érezhette magát teljes biztonságban. A legjobb megoldás a koncerteken való ugrálás volt. A harmadik nap láttam először a szép sárga permetező repülőt, akkorra már jól szét voltam marva.  Ez van, szeretnek a kis dögök! :) Az időjárásra viszont nem lehetett panasza annak, aki szereti a trópusi meleget. A Petőfi-híd melletti hőmérő napközben nem egyszer 40 fokos kánikulát mutatott. Igyekeztünk sokat inni, és árnyékban tölteni a délutáni napokat, így talán elviselhető volt. A sátrunk viszont vagy 50 fokosra izzott - pedig fa alatt vertünk szállást! A szombati nagy vihar szerencsére elkerülte a várost, némi szél fújt csak, és egy kis eső esett. A sátrak is megmaradtak, estére pedig kiderült az ég, és folytatódhatott a bulizás. Eme rövid felvezető után most jöjjön egy "röpke kis" hangulatjelentés a programokról és egyéb élményekről, kronológiai sorrendben, szigorúan a teljesség igénye nélkül! :P

Az utazás elég simán ment, hála a Szolnok-Baja közvetlen Volán járatnak. Alig 4 és fél óra alatt oda is értünk a tett helyszínére, Nórival azonban furcsálltuk, hogy nem sok fesztiválozót láttunk a buszon. "Most vagy nem jött még senki, vagy már mindenki ott van?!" Ez a két lehetőség lehetett, és mint kiderült az igazság inkább az utóbbihoz állt közel, ugyanis a 0. napra a pótkempinget is meg kellett nyitniuk a szervezőknek. Így szerencsére lett sátorhelyünk, ráadásul egész árnyékos. A tavaly már bevált "Tesco gazdaságos™" szövetkunyhót vittem ezúttal is, akkor csak jómagam szűkölködtem benne, de mivel most ketten voltunk, így legalább átélhettük a közös nyomorgás örömét... A becsekkolás simábban ment, mint tavaly, a biztonságiak abszolút jó fejek voltak, ahogy láttam nem sok piát koboztak el. (múlt évben hegyekben álltak a különféle elvett márkás itókák a bejáratnál, most ennek nyomát sem tapasztaltam) A lepakolás után igyekeztük szemrevételezni a szigetet, de még csak pár helyszín volt megnyitva, így inkább kimentünk szétnézni a városba. Baja szép kis hely, sétálgattunk egy keveset, majd némi étkezést és folyadék-utánpótlást követően már el is kezdődtek a programok.
A nyitó (0.) napon a Woodstock-i Fesztivál 40 éves évfordulójára emlékeztek a szervezők, főként tribute zenekarokkal. Az AB/CD-ről lemaradtunk, a Hollywood Rose produkciójába viszont betekintettünk, és nem bántuk meg. Jól tolták, főleg a gitáros, aki a létező összes figurát bemutatta a Les Paul-jával, Slash után szabadon. Volt itt függőlegesen és fej mögött való gitározás, eszeveszett szólók, minden. Jó kis buli kerekedett, megalapozva a további hangulatot. Utánuk Péterfy Bori és a Love band volt a soron, akik egy extra hosszú beállást követően vették át a színpadot, ekkora már megtelt a HÖOK sátra. Borinak jó hangja van és a zene is tetszett, a fő slágert, a Hajolj bele a hajamba c. szerzeményt viszont már csak a sátorból hallgattam, kóros álmosságomra való tekintettel.
A hivatalos első nap következett hát, aludni viszont nem sokat tudtunk a MEEX party sátor ugyanis pont a kempingre nézett, ahonnan hajnalig dübörgött vmiféle dobhártyaszaggató tuc-tuc zene(?!). Így a délelőtt egy része füldugó beszerzésével telt...
Szétnéztünk a Civil Faluban is, ahol sok kérdőívet is kitöltöttünk, különféle hasznos és
haszontalan nyereményekért cserébe. Gyorsan eltelt a délután, jött is az első program,
mégpedig Kőhalmi Zoltán stand up comedy-je, aki jól felvidította a Café sátor közönségét. Emberközeli poénokat mondott, kevés káromkodással (pozitívum!). A napi humor-porció után jöhettek a koncertek. Elsőként a Kaukázusba kukkantottunk bele, akik amennyivel korábban kezdtek, annyival hamarabb is fejezték be, ráadást pedig nem is adtak. Ettől még nem volt rossz a buli, minden kötelező dal lement, nemritkán sokkal gyorsabb tempóban. A Tartós béke vitathatatlanul a legjobb számuk. Ezután következett az Ossian, akik zúztak is rendesen, csak egy kellemetlen közjáték zavarta meg őket: az Acélszív közben elment a nagyszínpadon az áram, így elcsendesett a terület. Mint később kiderült, a generátor megadta magát a nagy melegben. A metál fieszta a kis malőr után zavartalanul folytatódott tovább. Közben átnéztünk Deák Billre is. A "Kapitány" 60 évesen még mindig jól énekel, a közönség hálás is volt neki - szépen megtelt a Baja színpad előtti tér, szinte mindenki csápolt és énekelte a blues himnuszokat. Pár sör és egy kis vacsi után elindultunk Nórival a nap fő attrakciójának szánt Omega koncertre. Dévényi Tibi bácsi konferálta fel a szakma nagy öregjeit, akik némi intro után bele is csaptak a majd' két órás showba. A fény és színpadtechnika elsőrangú volt, a legjobban az tetszett amikor a kivetítőn felelevenedtek a régi felvételek, és össze lehetett hasonlítani, milyenek voltak akkor és most. Elég sokan összegyűltünk, öregek és fiatalok egyaránt, szerencsére utóbbiak is ismerték a régi slágereket. A hangulat azért lehetett volna egy fokkal jobb is, nem volt az a mindent elsöprő. A Ha én szél lehetnékre és a Lénára azért már táncra perdült a tömeg. Kóbor jól énekelt és Benkő is virtuózan tolta, de senkire sem lehetett panasz, komoly energiával zenéltek - még így 60 felett is! A ráadásra megszólalt a jól ismert dobtéma amivel fel is gyulladt a Petróleumlámpa, majd a Gyöngyhajú lány is eljött közénk. Vége lett? Nem! Újabb visszatapsolás után jött a Régi Csibészek című klasszikus. Első Omega koncertemen voltam, nagy élményt jelentett számomra, biztosan sokan így voltak ezzel. A kempinghez visszasétálva még benéztünk az Animal Cannibals műsorába is, ahol ismét nyugtázhattam, hogy Hazafelé az út veszélyes. Qkáék még így 20 év után is töretlen lelkesedéssel ontják magukból az észbontó rímeket, a jó félháznyi közönség nagyszerűen érezte magát.

A csütörtököt már nagyon vártam, ugyanis 3 kedvenc zenekarom is fellépett. A Civil Faluban ismét begyűjtöttünk sok féle ajándékot, némi evés-ivás után pedig már jött is az első koncert:
színpadon az Alvin és a Mókusok! Jó szokásomhoz híven ismét elkéstem róluk, ettől függetlenül jól éreztem magam. A közönség azonban botrányosan gyenge volt, talán ez a viszonylag korai időpontnak (17:30) és a trópusi melegnek is köszönhető. Némi pogó azért kialakult, páran még a szövegeket is énekelték. :) Rövidre szabott fellépést láttunk, de azért nap-indítónak megjárta. Az autogram-osztásról sikerült lemaradnom, no majd legközelebb...
Egy kis pihenőt iktattam be, azonban nem sziesztázhattam sokáig, mivel máris jött a másik nagy kedvencem, a "magyar Toy dolls", a Prosectura fellépése. A szekszárdi "önkéntes tűzoltó- és lendületzenekar"-ban ismét nem csalódtam. Hasonlóan a tavalyihoz, idén is az egyik legjobb bulit adták. Remek pogó alakult ki, abszolút baráti volt a hangulat. Setlist? Minden nagyobb sláger felcsendült (Weekend punk, Tahó Család, Hurrá nyaralunk!, Tábor az erdő mélyén, Csajom egy majom), de ritkábban játszott szerzemények is helyet kaptak. A legutolsó albumról is sokat elnyomtak (az Iszok továbbra is istenkirály dal), talán csak a Kimegyek a szigetre hiányzott, az most igazán aktuális lett volna. Zárásként Vivient kereshettünk az Iwiwen, végül pedig megszólalt az Ágyban felül. Ment rá "tánc" becsülettel! A remek punk-rock buli után még nem ért véget az aznapi műsorok sora, 23:00-kor színpadra lépett az Aurora. Kicsit késve értem oda (nagy volt a sor a sörpultnál), akkorra már szép számú tömeg hallgatta a 88' telén című klasszikust. Ugyan manapság ellentmondásos híreket hallani a zenekar felől (főleg politikai nézeteikben), de ez nem nyomta rá bélyegét a koncertre. Vigiék még ennyi idősen is odatették magukat, számomra a Kurvák, gengszterek volt a csúcspont, be is mentem rá zúzni. Persze felcsendült a másik kedvencem is, Ez a város címmel... Összességében egy remek koncertet láttunk, a frontember fia is jól dobolt, és a hangzásra sem lehetett panasz. (Bár egy punk koncertnél ez utóbbi nem biztos, hogy a legfontosabb szempont. :)) Sok jó programon voltam túl, de újabb impulzusokra vágytam, olyan élményeket szerettem volna megélni, amiket még soha. Így hát némi stílusváltást iktattam be Nórival, ennek folyományaként olyanra vetemedtem, amire még a tavalyi EFOTT-on sem: Dévényi Tibi bá' bulijára látogattam el! Egy igazi retro-hepajba csöppentem bele, itt aztán mindenféle zene felcsendült: Modern Talking, Fenyő Miki, Zoltán Erika, Michael Jackson (R.I.P), Republic, és még sokan mások. Az elmaradhatatlan Lemezlovas nótát is (khm...) elénekelte a "3 kívánság" korszakos alakja, és természetesen a pontos labdák sem hiányoztak a légtérből. Sajnos egyiket sem sikerült levadásznom, pedig csápoltam becsülettel. Sebaj, gondoltam, majd másnap...

Az utolsó előtti nap is elérkezett, a hőmérő higanyszála az egeket verdeste. Szúnyog is volt becsülettel, ettől függetlenül jó hangulatban telt a délelőtt. A sátorban lehetetlen volt megmaradni, így viszonylag korán felébredtünk. A városban megint tartottunk egy kis sétát, illetve a fesztivál területet is bejártuk. Napközben nem sok ember mozgott ott, szinte mindenki a strandon punnyadt és a Sugovicában mártóztatta meg fáradt tagjait. A stand up ideje azonban hamar elérkezett, sokan le is ültek hát a Café sátorban és hallgatták Aranyosi Péter műsorát. A jó órás humordélután fő vezérfonalát egy urológiai vizsgálat adta. Érdekesre sikeredett a beszámoló... :)
A nagy hahotázás végeztével a Vodafone akkutöltő állomáshoz (ez itt a reklám helye) látogattunk el, hogy felfrissítsünk megfáradt akksijainkat. Az internetes részlegre is elnéztünk, ekkor csapott a Zorall a húrok közé. Szaszáék jó bemelegítő műsort szolgáltattak mindenki által ismert feldolgozás számaikkal az esti programokra. A folyadék-utánpótlásról ebben a tikkasztó melegben gondoskodni kellett, így betértünk a Velke Popovice karneválra. A Kozel sátrában idén is jó légkör uralkodott, bár mintha kevesebben lettek volna most, mint tavaly. Kihasználtuk az ingyen csocsó és a végtelen golyó lehetőségét, jó sokat játszottunk. Eztán Nórival be is neveztünk a Csocsó-versenybe, ahol egy szoros győzelem után sajnos vereséget szenvedtünk. Azért nem bánkódtunk annyira, legközelebb már biztos jobb lesz... Később egy ismerős mély hang csapta meg a fülem - igen, ez maga a "Döglégy" volt. Este héttől a Ganxsta Zolee és a Kartel lépett a színpadra. Remek műsort adtak, a kísérőzenekar, a Fényes Ösvény tagjai is egytől-egyig profi zenészek. Szinte az összes közismert nóta lement, köztük a nemrégiben írt EFOTT-dal is, amin a közönség egy emberként kiáltotta:
"Nem kívánok egyebet, ne idd meg a szeszemet!" Ráadásra a Bumeráng fenegyereke, Bochkor Gábor is beszállt, basszgitárjával kísérte a Bumm a fejbe! című örökbecsűt.
Némi pihenőre visszamentünk a kempingbe, majd nemsokára jött a sokak által várt Korda Gyuri és Balázs Klári koncert. Talán nem voltunk olyan sokan, mint tavaly de aki ott volt az szinte extázisban érezte magát. A Szerelemvonat is felcsendült Demjén Rózsi tiszteletére (huhh, micsoda szerelvény alakult ki!) , de persze a Mammamaria sem maradt ki a sorból. 3-szor tapsoltuk vissza őket (All in!), mindannyiszor ráadást is adtak. A Lady Karnevált is elénekelte a Póker mestere, ekkorra már tényleg igazi karneváli atmoszféra uralkodott. :) "Nagyszínpad! Nagyszínpad!" - zengett többszáz torokból. 
Ezután én maradtam a Bëlgán, Nóri pedig átment Kispálra. Tokyoék aztán rendesen megdolgoztatták a közönséget és magukat, szokás szerint összevissza ugráltak a színpadon. A Szerelmes vagyok-ba belevegyítették a Csipkés kombiné című régi dalt, igazán érdekes összhatást elérve - a publikum díjazta! A Magyar nemzeti hip-hopra és a Gyaloglás végére jól előrefurakodtam és szépen kiugráltam magam, jó párszáz társammal egyetemben. Nálam továbbra is a "Majd megszokod" korong a nyerő. Bónuszként jött az Egy-két-há (tovább nem folytatom, mert gyerekek is olvasnak), illetve a Kalauz. Időközben véget ért Lovasiék majd' két órás koncertje is, Nóri beszámolója szerint élete egyik meghatározó bulija volt. Ha ő mondja, akkor elhiszem neki. :) Ezt a remek estét ismét az idén 62 éves Lemezlovas bulijával zártuk (melyen ugyanazok a slágerek mentek mint tegnap), megint pontos labda nélkül.

Nem hittem volna, de a szombati záró nap nagyon hamar eljött... Mindenki igyekezett összeszedni magát, hogy utoljára még egy nagyot bulizhassunk. Délelőtt két szimpatikus emberrel ismerkedtünk meg, majd indultunk is tovább velük a forgatagba. Szerettünk volna pólókat nyerni, így a PTE sátor felé vettük az irányt, ahol héliumos karaokezni lehetett. A 8 óra munkát választottuk, az mégse olyan nagy hangterjedelmű szám, a gáz pedig elfedte éneklésbeli hiányosságainkat. Jó hangulatú dalolászás volt, kábé mintha a Hupikék Törpikéket kereszteztük volna Nagy Feróval. Meg is kaptuk a megérdemelt jutalmunkat, 4 db pólót! Időközben a szél eléggé feltámadt, így bevonultunk a Café sátorba meghallgatni Kiss Ádám műsorát. Némi csúszás után színpadra is lépett sokak kedvence, aki a várakozásoknak megfelelően adagolta a humorbombákat. Fellépése fő témái a tavalyi EFOTT és egy izgalmas szlovéniai rafting-túra voltak. A gyér visszataps ellenére még ráadás történetet is mondott. Az eső is megeredt ezalatt, de szerencsére hamar elvonult, így zavartalanul folytatódhatott tovább a fesztivál. Kimentünk a közeli CBA-ba némi malátaszörpért, melynek elfogyasztása után jöhettek is az esti programok. 9 után a Red Bull zenehangár felé indultunk meg, ahol nem mindennapi küzdelem zajlott. A Beatrice mérte össze tudását a Goulasch Exotica nevű zenekarral. Utóbbiról őszintén szólva még nem sokat hallottam, de ettől függetlenül üde színfoltot jelentettek. Több fordulóban zajlott a párbaj, először egymás számait kellett előadni saját stílusban, később jöhettek a jól ismert nóták is. A közönség döntött, akinél magasabb értéket mutatott a decibelszámláló, az nyert. Végül komoly megdöbbenésemre Nagy Feróék maradtak alul, de a 8 óra munkát ma már másodszor hallhattuk. :) Amint vége lett ennek a különleges koncertnek, jöhetett is a 4. nap fő attrakciója: az idén 20 éves Tankcsapda lépett a Nagyszínpad deszkáira. Lukácsék beleadtak mindent, komoly pirotechnikával jöttek, és talán még az Omega koncertnél is több ember volt rájuk kíváncsi. A setlistet egy fokkal gyengébbnek mondanám az előző évinél, de azért nem volt ok a panaszra. Mindig péntek, Félre a tréfát, Baj van!, Adjon az ég!, Be vagyok rúgva - csak néhány cím a bőséges felhozatalból. Az első pár nóta alatt azért a hangulat nem volt az igazi (a keverőpult környékén álltunk), mögöttem pl. karba tett kezű, mellettem pókerarccal álldogáló emberekre lettem figyelmes. Ez már persze az ő bajuk, én remekül éreztem magam. Egy ráadást adtak, amelyben megszólalt a Legjobb Méreg, a Mennyország Tourist és az egyik nagy kedvencem, a Johnny a mocsokban is. Több visszatapsolás már nem volt, mindenki szétszéledt, sokan hazafelé, mi viszont még utoljára akartunk magunknak egy pöttyös pontos labdát (egyiket az Omega is dedikálta), sajnos most sem jártunk szerencsével. Mindenesetre megismerhettük Tibi bácsi "állatkertjét", amelyben többek közt felcsendült a Kismalac a Kerozintól, valamint a Repül a bálna és a Szállj el kismadár is. Ja, és volt megint 8 óra munka, aznap nekünk már harmadszor. :) Egy hűs Jäger után tértünk nyugovóra (kösz, Isti!), hogy reggel aztán már a sátorszétszedés és pakolás nyújtotta örömöknek adózzunk. Az addig emberektől hömpölygő kemping lassan elcsendesett, mindenki szedte (szó szerint) a sátorfáját, hogy hazainduljon, immár rengeteg élménnyel gazdagodva.  Mi is így tettünk, jómagam egy kis Szegedi kitérővel haza is értem épségben.
Útközben volt időm felidézni ennek az 5 napnak a sok szép emlékét. Az év, a nyár eddigi legjobb bulija volt!
Találkozzunk jövőre Pécsen! Csak szabadon! :)

további képek: http://efottklub.hu/index.php?p=kepek

2009. július 9., csütörtök 1:32 Tudom, nem a világ legnehezebb nótája, de az biztos, hogy az egyik legjobb dal a legújabb Green Day lemezről. Fogadjátok szeretettel! :)

2009. május 18., hétfő 19:10 Huhh! Eseménydús hetet zártam, többek közt részt vettem a dunaújvárosi Diákköztársasági Napokon, melyről az alábbi bejegyzésben szeretnék egy röpke kis beszámolót nyújtani. Szóval kezdetben vala a fősulis napok, ez mára már új helyre költözött és az egész várost meginvitálták rá, a korábbi borsos jegyárak helyett pedig egészen baráti összegbe került a bebocsátás. (1000 Ft/kopf) Talán ennek is köszönhető, hogy (a szervezők tájékoztatása szerint) mintegy 9000 fő volt kíváncsi a programsorozatra.
Az első nap fellépett a Heaven Street Seven, a 30Y, valamint a Kispál és a borz. Ebből az illusztris trióból az utóbbit sikerült elcsípni: Lovasiék hozták a tőlük elvártat, jó hangulatú bulit csaptak, poénkodtak sokat és persze a legnagyobb slágereket is lejátszották. Az első pár sorban még vmiféle pogóra emlékeztető össznépi "ereszd el a hajam" is kialakult, jómagam egy kicsit belekóstoltam az "ízébe", annyira nem volt rossz. A nap zárásaként a sátorban retro slágereket toltak, felcsendültek olyan klasszikusok, mint a "Szóljon hangosan az ének" vagy a "Szerelemvonat". Ez utóbbi alatt a táncparkett egy hatalmas tekergő szerelvénnyé varázsolódott. Jól szórakoztunk! :)

Második nap is esti programnak az Alsó-Dunapartot választottuk többedmagammal és nem bántuk meg. Némi alapozás után indultunk a helyszínre, ahol lassan kezdődött a Sugarloaf koncert. Dér Heniék megugráltatták a közönséget, a régi és az új dalok egyaránt helyet kaptak a setlisten. Vissza is tapsoltuk őket, a ráadásra remek hangulat lett!
Ezután némi szünet (és rögtönzött folyadékbevitel) után csaptunk bele a huligánok, azaz a Hooligans (pop)rock perfonmanszába. A nézőtér ekkortájra már szépen megtelt, szóltak a slágerek is, a "Királylány", a "Játszom", és mikorra kitöröltem a csipát (hehe) a szememből már jött az utolsó ráadás (volt jópár), melynek végén megtudhattuk milyen is az a "Hotel Mámor". Attól függetlenül, hogy nem a kedvenceim, jók voltak. Pénteken igyekeztem kipihenni magam az utolsó nagy rohamra (sikerült is ebédidőben kikászálódnom az ágyikómból).

A zárónapot vártam a legjobban, mivel egyik kedvenc zenekarom is fellépett, nevezetesen az Alvin és a Mókusok. Sajna szokás szerint késve értünk oda (cirka negyed óra "spéttel"), talán éppen ezért nagyon de nagyon rövidnek hatott a buli. A pogó se volt az igazi, hatalmas por is volt, sikerült elesnem vagy kétszer, amire eddig még nem volt példa... Összességében egy közepes koncert volt, fájdalmamra sok úgymond "kötelező" dal is kimaradt, remélem a május 31-i Zöld Pardon-béli hepaj jobb lesz.
Némi szusszanás után jött a Bëlga, kiknek most voltam igazából először a koncertjén (az EFOTT-ost pl. csak tisztes távolból hallgattam), ettől függetlenül (vagy épp ezért?) jól éreztem magam. Szép számú publikum előtt remek bulit csaptak Bauxiték, természetesen volt a "Gyaloglás vége", az "Az a baj", a "Magyar Nemzeti hip-hop" meg persze a "Zsolti a béka" is felbrekegett a hangládákból. Az "Ovi-rap"-nek sajnos csak egy részletét nyomták le, ettől persze azért még tetszett. Ráadásra "természetesen" jött a két legtrágárabb daluk, melyre mindenki jól kikáromkodhatta magát. Egy-két-há'! (szerintem tovább mindenki tudja...) Egy kis lazulás és bóklászás után jött a Republic, kik az egész 3 napos minifesztivál legjobb buliját adták. Lengett a zászló, repült a bálna, szállt a kismadár, a publikum pedig egy emberként tapsolt, ugrált és énekelt Cipőékkel. Több dalukban egy Kossuth-díjas hegedűművész is segédkezett, így pl. a "Jó reggelt kívánok" című sláger egy kicsit más köntöst kapott, de így is nagyon jól szólt. Sem a műsor hosszára, sem a hangosításra nem lehetett panaszunk.
Zárásként benéztünk még a bulisátorba, ahol szomorúan konstatáltam, hogy ez a zene nem az én ízlésem (napjaink house slágerei(?) szóltak), de nem éreztem rosszul magam, főként a társaság miatt sem.
Másnap hajnalban holtfáradtan, de élményekkel gazdagodva indulhattam haza...
Jövőre, veletek, Dudik!

Az eseményről képeket, illetve videókat találhattok itt:
http://duftv.duf.hu/?q=node/36

2009. május 10., vasárnap 7:27

A Green Day visszatért! Bille Joe Armstrong, Mike Dirnt és Tré Cool csaknem 5 évvel az American Idiot bombasztikus sikere után (több, mint 12 millió eladott példány világszerte) új albummal rukkolt elő. A "21. század bukása" 18 számot tartalmaz, és 3 részre tagolódik: "Heroes and Cons", "Charlatans and Saints" és "Horseshoes and Handgrenades". Műsorideje extra hosszú, majd' 70 perc. A 2004-es nagy elődhöz hasonlóan ez szintén egy ún. konceptalbum, a sztori két szerelmes, Gloria és Christian történetét meséli el (a párt a lemezborítón is láthatjuk).

A felütés egyből remek, mintha csak a régi Sokol rádiónkat tekergetnénk, pár másodperces
sistergés után megszólal "Song of the Century" (amely még később visszaköszön a lemez végén) - alig egy perces, mégis nagyon tetszetős, dúdolható kis 'minisláger'.
Ezután jön a címadó felvétel, melyet a szemfüles rajongók már bő 2 hónapja az mp3 lejátszójukra tölthettek, hiszen akkor szivárgott ki a demo verzió. Azóta némi csiszoláson esett át a nóta, ami leginkább előnyére vált. Lekerült a zongora az elejéről, és néhol más énekdallamok is vannak, illetve a szöveg sem teljesen ugyanaz. Remek, epikus nyitódal!
A "Know your enemy" az első single a lemezről, már klip is készült hozzá. Egy kicsit monotonnak tűnhet elsőre a dal, szerintem pont ilyennek szánták, közepén a szóló azért némiképp feloldja a az egyhangúságot. Nem kizárt, koncerteken nagyot fog majd azért ütni. 
A "¡Viva la Gloria!" egy dallamos lassú kezdéssel nyit, hogy aztán annál nagyobbat robbantson - szerintem nagy sláger lesz. A lemez első harmadának abszolút favoritja nálam.
A "Before the Lobotomy" ismét lassabb vizekre evez az elején, utána ez is felpörög, a végén pedig a kezdődallamokkal tér vissza. Billie Joe jól énekel benne, de minden más is a helyén van. A "Christian's Inferno" főleg a könnyen fülbemászó refrénjéről lesz emlékezetes, egyébként egy közepes nótának mondanám. Az első felvonás záróakkordját a "Last Night on Earth" képezi, ez egy romantikus dal, olyan tábortűz mellett összebújós, koncerteken öngyújtólengetős.
Az "Act II" egyből belezúz a közepébe, az "East Jesus Nowhere"-ben mintha a Foxboro Hot
Tubs-t (a Green Day egyik side projectjét) hallanánk "Hitchin a Ride"-ot játszani,
remek kis "elegy" lett. Az ezt követő "Peacemaker" egy nagyon hangulatos dal, előttünk mexikói sivatagok képe villanhat be, melyben Billie Joe sombreroban dalolja a strófákat.
A "Last of the American Girls" címre hallgat a 10. nóta, ez a tempóból kicsit visszavesz, ettől
függetlenül kellemes szám.
A korong legrövidebbje (a "Song of the Century-t" kivéve persze), "Murder City" jön ezután, ami tényleg egy gyilkos dal! Tetszik, ahogy szinte robban a "Desperate" sor a refrén elején, a szóló is érdekes ezzel a sok hajlítással. Dallamos, "fogós", összességében a CD egyik húzódala.
A "¿Viva la Gloria? (Little Girl)" egy érdekes hangulatú felvétel, a szólója az egyik korábbi
kiszivárogtatott stúdiófelvételből lehet ismerős, nekem bejön. A "Restless Heart Syndrome" a második harmad záródala, annyira nem nyerte el a tetszésemet, a végén levő "zúzás" azért felküzdi őt az elfogadható számok sorába.
A záró felvonás a "Horseshoes and handgrenades"-szel nyit, ez egy igazi rock and roll nóta,
jó gitártémák vannak benne és Billie Joe effektezett hangja is feldobja az egészet.
A "The Static Age"-nek főként a refrénje jön be - az viszont nagyon. A "21 Guns" az új lemez egyik legpopulárisabb dala, valószínűleg hasonló sláger lesz, mint a "Boulevard of Broken Dreams". (értsd: még azok is szeretni fogják, akik alapjáraton nem rajonganak a Green Day-ért) Az utolsó harmad mindent vivő száma az "American Eulogy". Az elején visszaköszön benne a "Song of the Century" is. Első fele a "Mass Hysteria", egy vidám, fülbemászó, gyors rész, talán sokakanak a warningos "Deadbeat Holiday" juthat róla az eszükbe. Való igaz, a verse kezdősorának dallama eléggé hasonlít rá, de ezen kívül nem sok minden. A felvétel végét, a "Modern World"-öt pedig Mike éneke(!) teszi fantasztikussá.
A 21st Century Breakdown lezárását a "See The Light" adja, melynek kezdése megegyezik
a címadó daléval, szövege összességében egy pozitív kicsengést ad.

Habár ezen a CD-n most nincsenek maratoni hosszúságú "rockoperák", mint amilyen pl. a
"Jesus of Suburbia" volt, nem ritkák a 4-5 perces felvételek, melyek legtöbbje több kis
alrészre tagolódik. A hangzás kifogástalan: a gitárok, a dobok, a billentyűk mind-mind
hasítanak. Talán csak Mike témái tűnnek egy csöppet kevésnek, jómagam hiányoltam egy
Holiday-féle jó kis basszusszólót. (Az "American Eulogy"-ban viszont szuper énekrészt kapott) Sokan azt várták, hogy a Green Day az új lemezzel visszatér a jó öreg (pop)punk rock stílusba, ez azonban nem történt meg. Ugyan sok punkos elemet tartalmaznak a nóták, stílusában mégis inkább a 2004-ben megkezdett vonalat viszi tovább.

Már első pár hallgatásra megállapítható, hogy kaliforniai barátaink ismét frenetikusat alkottak: mind szövegileg és zeneileg is érett lemezt adtak ki, több remek sláger is született, melyek előkelő helyeken szerepelnek majd az elkövetkezendő évek koncertjeinek számlistáin.
Apropó fellépések: idén sajnos a banda turné szempontjából elkerüli hazánkat, a helyileg legközelebbi koncert Bécsben lesz ősszel, oda is már csak ülőjegyeket lehet kapni.
(Egy szigetes vagy arénás bulit azért nem bántam volna, reméljük jövőre hozzánk is ellátogatnak.)

Végítélet: 9/10

2009. május 8., péntek 15:57

Május 15-én kerül a boltok polcaira világszerte a Green Day várva-várt új albuma, a 21st Century Breakdown.

Kanyarítottam is róla egy kis albumkritikát, melyet itt olvashattok.

A teljes lemez már most letölhető meghallgatható ITT vagy ITT!

2009. május 1., péntek 22:38

A "Csillag még késik" című album után csaknem 6 évvel a salgótarjáni punkrock banda végre új koronggal jelentkezett. A lemez március elején jelent meg az Edge kiadó gondozásában, és 12 nótát tartalmaz. Időközben tagcsere is történt a zenekarban, a dobos szerepkört Figula Gergő vette át, aki korábban az Alvin és a Mókusokban húzott le nem kevesebb, mint 13 évet. Az albumon azonban még Fekát hallhatjuk játszani, azt kell mondjam remekül végezte a dolgát, de ez nemcsak rá igaz, hanem a többiekre is. A hangzásra sem lehet panaszunk - ez az eddigi legjobban megszólaló Macskanadrág nagylemez.
A kezdő dal, az "Ég bennem a tűz", Magyarország jelenlegi helyzetére világít rá, emellett szövegvilágában a "Nem leszek R'n'R sztár" vonulat is érződik benne. Indításnak megjárja.  
A második számot már ismerhettük tavalyról, ehhez klip is készült, és az "Azt gondoltad" címet viseli. Remek kis nóta, mind zeneileg és szövegileg is megállja a helyét. A sorban a következő a "Mindent megígérek", ezt már Garfield énekli, ütős dal, a "reszelős" gitárriffek jó alapot szolgáltatnak. A "Tartom a szám" egy közepes nóta lett, főleg dallamvilágában hat kissé monotonnak. A "Köcsög vagy te nem kalóz" egy álmot mesél el, még Johnny Rotten is meg van említve benne. Kincsek, hajók, óceánok, mesés tájak - a vége azonban a keserű ébredés, irány a mókuskerék... A lemez 6. nótája a "Csak még egy perc" a Rock and roll életérzésről szól, Szabi egyfajta számadása az eddigi életről. Jó dal!
A "Dobj a tűzre" hasonló témájú mint az előző szám. Külön örömömre Hermosa Beach is meg van említve benne, amely kedvenc bandám, a Pennywise hazája.
A 8. felvétel az album címadó dala is és csúcspontja is lett egyben, abszolút telitalálat! Pörgős, dallamos, bulizós 3 perc, a szöveg is rendben van. A jelszó: "Idd magad Fred Astairre!"
Az ezt követő "Megváltoztál" című szerzemény ugyan nem hozza az előző szintjét, ettől függetlenül azért nem rossz szám.
Az "Így kellett lennie" szintén beállhat a jó nóták sorába, emellett a mondanivaló is emészthető.
A "Goodbye" témája szerelem, és annak ellenére, hogy elég kevés rímet sikerült besűríteni ebbe a szűk 3 percbe, egy nagyon jól sikerült felvétel lett, a gitártémák is fülbemászóak. A dal végi "időjárásjelentés" erős lokálpatriotizmusról árulkodik: "Salgótarján felett mindig süt a Nap".
A záródalt, "A felgyúlnak a fények"-et Szabi interpretálja nekünk, az első pár sor egész humorosra sikeredett, emellett a refrén is tetszik, és úgy összességében is egy megfelelő lezárást ad.
Summa summarum: nógrádi barátaink hosszú hallgatás után egy nagyszerű albummal örvendeztettek meg minket. Ugyan akad rajta néhány töltelékszám, de emellett születtek olyan húzódalok is, melyek az elkövetkezendő koncerteken kötelező darabokként csendülnek majd fel, remek hangulatot varázsolva ezzel.
A CD ára is barátinak mondható, aki szereti a dallamos (skate)punk muzsikát, mindenképp ruházzon be rá, nem fog csalódni. 
Értékelés: 8/10
A koncertdátumokat a hivatalos oldalon csekkolhatjátok.

Készítettem egy kis montázst a "Porból lettél, porrá leszel" című dalhoz, íme:

2009. március 18., szerda 12:20 Hétfő este ígéretemhez híven Prosectura koncertre látogattam és nem bántam meg. :) Hatalmas buli volt, az elején kicsit nehezen indult be, de kb. a negyedik szám környékén egy jó kis pogó kezdődött el ami szerencsére kitartott a végéig. A setlist remek lett, minden nagy slágerüket eljátszották. Az új albumról is játszottak sokat (pl. Felperzselt szív, De addig..., Együtt, Szia-mia, Ágyban felül...), de a régi klasszikusok sem maradtak el (Milliomos Liliomos, Weekend punk, Tahó Család, F.A.SZ.A). Nem voltunk túl sokan, de éppen ezért igazi klub koncert feeling alakult ki. Az "Iszok" című szám volt szerintem a csúcspont - remek dal! :) Levegő mondjuk nem sok volt, így néha ki kellett álljak egyet szusszanni. Sajnos hamar a végére ért a buli, pogó közben valahogy elveszti az időérzékét az ember. Ráadásként még lenyomtak 3 nótát, a "Csajom egy majom"-mal zártak - volt is rá zúzás!
Koncert után páran átnéztünk egy közeli késdobálóba, majd egy jó hűvös malátaszörp társaságában megállapítottuk, hogy: soha rosszabb estét! :)

2008. január 17., csütörtök 22:30

A cím ne tévesszen meg senkit, nem a csigákról fogok most doktori disszertációt írni, hanem arról, hogy úgy néz ki bekrepált a gépem és kénytelen vagyok a tartalék masináról írni, ami olyan lomha, hogy az épp ésszel fel nem fogható...
Látom ugrásszerűen megnőtt a kommentelők száma, ennek is betudható, hogy lassan elérjük a 300. hozzászólást. Aki eléri ezt a szép számot azt majd értesíteni fogom erről a mérföldkőről. :)
Vizsgáim még lesznek, remélem jövő hét ilyenkor ezt már nem kell elmondanom magamról, ez egyben azt is jelentené hogy lesz egy bő hét pihenőm. No de ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre csak annyit tehetek, hogy megpróbálok készülni.
Persze a pihenésre is jut idő, ez jelen esetben a gitározást, alvást, meccsre menést foglalja magában. :)
Ennyit egyelőre a rövidtávú terveimről, remélhetőleg sikerül életet lehelni a masinámba, mert ez azért tényleg egy lassú post lett... Lehet a sors csak így akar rávenni arra, hogy a gép közelébe se menjek, inkább tanuljak?!

2007. november 27., kedd 10:03

Ilyen kora reggel is régen blogoltam már. No nem mintha mostanában olyan sokszor kapnék klaviatúra után, gondolataimat felvésni.
Tegnap megérkeztem csodálatos Sztálinvárosunkba, most kivételesen Pest felől jöttem. Hála az egyik alacsonytámlás széknek, túl sokat nem tudtam aludni. Leszögezhetjük hogy a busz nem igazán az alvás legideálisabb helye, de a semminél azért egy fokkal jobb. A vonatnál meg pláne. Ott aztán ha elalszol, megeshet mire felébredsz már Romániában vagy. :) Sajnos többfajta tömegközlekedési eszközön nem volt még szerencsém aludni, de ha ez megtörténik akkor rögtön beszámolok róla. Látszik, hogy korán van, lassan minden mondatomban benne lesz az alvás szó. Alvás...alvás...alvás...
No de hogy a mai post ne csak üres (?) szócséplésből álljon, evezzünk kicsit a multimédia farvizére és tekintsük meg legújabb gitáros videómat! Remélem a (hang)minőség most már tűrhető. :)

2007. november 16., péntek 23:54

A hét jóformán pihenéssel telt, a szorgalmi időszak hajrája előtti viszonylag nyugis időszakot éljük. A labdát azért szorgalmasan pattogtattam, meccsünk is volt, a jó játék is megvolt. :) Dióhéjban így foglalhatnám össze eme hideg hét történéseit.

Mostanában viszonylag ritkán írok, de ez ne tántorítsa el azt a (legalább) 3 rendszeres olvasómat, hogy gyakran látogasson erre! :) Ja gitározgatni is szoktam, remélem hamarosan fel tudok tenni egy remek kis videócskát vmi új nótáról...

Na de hogy igazán up to date legyek, elmondom mit csináltam ma este: TV-t néztem. Jobb dolgom most nem volt, a csatornák közt szörföztem ide-oda, volt itt Domino naptól elkezdve "ötödikes" vetélkedőn át sztármagazinig minden, de igazából csak az MTV-nél ragadtam le. Nem, nem a királyi adót néztem (pedig azt is szoktam), ahol épp Korda Gyuri bácsi áradozott régmúlt slágereiről ("ALL IN! ÉS MEGADTA!!!" - ez meg már a póker Sport1-en :D) , hanem az új magyar zenecsatornát vettem szemügyre, ahol is épp a Swung c. műsor ment. Egész jó kis adás, igazából nem akarja megváltani a világot, emberek beszélgetnek, néha be is telefonál vki, elröppen pár poén, érdekes témák merülnek fel. Most épp egy vak srác beszélgetett Mészáros Dóra sztriptíztáncossal. Érdekes volt ahogy két külön világ találkozott egymással. Elmés kérdések vetődtek fel, néha egy-egy káromkodás is becsúszott ("azt a fűzfánfyütyülő rézangyalát"), de hát az a 18-as karika nem véletlenül volt ott. :) A műsorvezető Erdélyi "Superman" Zsolt is jó arc, szóval egész nézhető (hallgatható) kis produkció ez.
Ennyit mára (mivel már holnap van), még az is lehet, hogy a hétvégén újabb postolásra vetemedek...(ezt csak azért írtam, hogy fenntartsam 1 és 5 között levő rendszeres olvasóim érdeklődését)

2007. november 4., vasárnap 0:24

Nem igazán rajongok a feldolgozásokért, éppen ezért üditő kivétel, ha születik egy olyan "remix", amely jobb, mint az eredeti.

Ilyen például az alábbi hölgyemény (Ana Free) előadása, mely szerintem simán kenterbe veri az originál változatot. (a csajról nem is beszélve! :D) Nem rossz, na! Sőt! :)

Ben E. King klasszikusa az 1961-es Stand by Me. A Pennywise verziója nem állítom hogy zenetörténeti mérföldkő, az viszont biztos, hogy egy remekül eltalált cover-ről van szó. Igazi punk rock pörgés!

Végül, de nem utolsó sorban, hogy a hazai előadók se maradjanak ki: Alvinék (2003-ban) fogták a Danubius által rongyosra játszott (az Irigy mirigyék által is kiparodizált) Hajnalt a Groovehouse-tól, aztán kicsit felpörgették (a stílus minden attribútumával felvértezve) valamint csináltak hozzá egy Mátrixra "hajazó" vámpíros klipet. Na, így mindjárt jobb lett, már pogózni is lehet rá! :)

2007. július 10., kedd 23:07 Van egy Canon in D major nevezetű szerzemény amelyet Johann Pachelbel szerzett a XVII. században. Több, mint 300 évre rá egy Jerry C művésznevű ázsiai zenész srác feldolgozta ezt az eredetileg vonósokra íródott muzsikát és átültette elektromos gitárra. Csinált hozzá egy remek alapot, és a dalt kiegészítette különféle rockos elemekkel. Így született meg legismertebb slágere, a Canon Rock. Ezt aztán felrakta a netre, amely rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert, olyannyira hogy mások is megtanulták a dalt és feltöltötték saját változatukat is. Egy funtwo nevű ifjú gitárvirtuóz is felrakta a maga gitáros videóját, mára ez lett az egyik legnézettebb YouTube videó. ("postzártáig" több, mint 23 millióan nézték meg.) (szerintem azért az eredeti Jerry C verzió nagyságrendekkel jobb, mint bármelyik) Persze rajta kívül még többszázan rakták fel saját Canon rockjukat. Ebből született aztán egy mix, melyben 40 videót vágtak össze egész ügyesen (tegnap ki is került a YouTube főoldalára).
Jöjjön tehát az "Ultimate Canon Rock", benne egy ifjú női gitárossal is!