2010. augusztus 15., vasárnap 18:17

Élvezzük ki a nyarat míg tart. :D Jó régen írtam, egyéb elfoglaltságaim miatt is, de most újra itt vagyok. Ősszel az utolsó félévemet kezdem meg a főiskolán (lassan le kell cseréljem a blog alcímét tehát :)), de addig még azért van pár hét, amit igyekszek kihasználni.

Ja, csináltam amúgy pár weboldalt, hátha valaki rátévedne:

Gitár alapok, akkordok, tippek tanácsok:

Gitár - gitározás

YouTube letöltő programok:

YouTube letöltés

Fogyókúra, diéta egyszerűen:

Fogyókúra

A következő bejegyzésem nosztalgikus lesz!

2010. június 24., csütörtök 11:03

Aki a VB ideje alatt hozzászokott a vuvuzelák duruzsulásához (sőt még meg is kedvelte), annak van egy jó hírem: mostantól a Youtube legtöbb videója alatt sem kell nélkülöznie azt! Elég csak megnyomni a lejátszó kis focilabda ikonját, máris egy igazi dél-afrikai futballszentélyben érezheti magát az ember.
Íme a kis gombocska:

 

 

 

Javaslom mindenkinek, hogy próbálja ki az élményt! Pl. itt vagy itt.

Persze vannak olyanok is akik nem elégednek meg ennyivel, azoknak ajánlom figyelmébe az instant darázskürtöt:
http://www.myinstants.com/instant/vuvuzela/

Ezt összekombinálva a Youtube új szolgáltatásával felejthetetlen hatást érhetünk el.

További jó meccseket és dudákat dudálást mindenkinek!

2010. június 8., kedd 2:19

Mi magyarok csúnyán leégtünk a hollandok ellen (is), most szombaton újfent pontos képet kaphattunk arról, hogy milyen távol is állunk a nemzetközi élvonaltól.
Ha minőségi focit akarunk látni, akkor június 11-től Dél-Afrika felé kell tekintsünk, egy hónapon át a világ legjobbjai szórakoztatnak majd minket. Remélem ismét színvonalas verseny lesz, és egy remek tornát láthatunk. Favoritom most (még) nincs, én általában a versenyek alatt választok magamnak kedvencet. Pl. 2002-ben a dél-koreai, 2004-ben a portugál, 2006-ban a francia, 2008-ban az orosz csapat játéka keltette fel szimpátiámat. Persze legszívesebben annak örülnék, ha végre hazánk fiainak tudnék szurkolni. 1987-es születésű lévén ezt nem éltem még meg (a mexikói VB idején még puszta gondolatként se léteztem), és egy darabig úgy néz ki nem is fogom.
Addig meg marad a "divatszurkolás", sörre, szotyira fel! :)

2010. június 8., kedd 2:06

Beköszöntött végre a nyár, de ettől függetlenül itt egy "őszi" nóta:

2010. május 2., vasárnap 18:42

A kaliforniai punk rock legendák 22 év után végre hazánkban is tiszteletüket tették. Fantasztikus bulit adtak, a végén még volt szerencsém beszélni is velük. Remek este volt, no de kezdjük az elején!

A Pennywise már elég régóta a kedvenc zenekaraim közé tartozik, köszönhető kiváló pörgős, dallamos számaiknak, remek gitártémáiknak és nem utolsósorban ütős szövegeiknek. Mikor tavaly az alapítótag Jim Lindberg 21 év együtt zenélés után kiszállt a bandából, eléggé szomorú voltam, de a többiek azonnal bejelentették, hogy folytatják tovább. Az együttes mindig is híres volt arról, hogy nem adja fel, a basszeros Jason Matthew Thirsk 1996-os halála után is továbbléptek, és azóta is őrzik a emlékét a Bro Hymn-nel. A énekes Jim helyét Téglás Zoli vette át az Ignite-ból, akit szerintem nekünk magyaroknak nem kell bemutatni. Eleinte furcsa volt őt látni Fletcherék mellett, de ahogy egyre több új koncertvideót láttam vele, annál jobban tetszett.

Elérkezett hát április utolsó napja, és a várva-várt koncert a Dürerben, mely remek helyszínnek bizonyult. A fő műsorszám előtt 3 előzenekar is fellépett, az Elvis Jacksonról sikerült lemaradnom, az A Wilhelm Scream vége felé értem oda, kik nagy lendülettel zúztak, a közönségnek is tetszett, ahogy elnéztem. Őket követte a Strike Anywhere, kik annyira nem nyerték el a tetszésemet. A hangosítás se volt itt a legjobb, mindenesetre ekkorra már elég sokan lettünk. A bő fél órás műsor után következett a már nagyon várt Pennywise! Zoliék rögtön bele is csaptak a közepébe az Every Single Day-jel. Ekkor még a második sorban álltam, de túl sokat nem tudtam mozogni, így később kicsit hátrébb mentem. A közönség egyből beindult, elszánt budysurfösök szelték a levegőt, illetve nagy létszámú pogó alakult ki. A hangulatra igazán nem lehetett panasz. Zoli hol magyarul, hol angolul konferálta a számokat, közben Fletchert próbálta magyarul tanítani, több-kevesebb sikerrel. A setlist szenzációs volt! A program magját a régi klasszikusok adták, főként az About Time (személyes kedvencem), a Full Circle és a Straight Ahead korongokról. Nekem a csúcspont a Fuck Authority volt, egyszerűen istenkirály nóta, Zoli is perfektül énekelte. Több dalnál jól jön, hogy neki sokkal magasabb a hangja, mint Jimnek. A hangosítás lehetett volna jobb is, kicsit néha "kásás" volt, és leginkább a dob meg a gitár hallatszott. A Bush fújolás és az Obama éltetés nem maradhatott ki természetesen. :) Volt egy feldolgozás is, a Stand by me, erre mindenki táncra perdült. Randy is nagyon jól énekelte azt a pár sort, jó hangja van neki is! A ráadás első számaként az Alien csendült fel, annak ellenére, hogy ez egy lassabb szám, elég nagy mozgás volt rá. Majd ezután meglepetésnek eljátszották az "A csitári hegyek alatt"-ot, amit állítólag a buszban tanultak meg. Ahhoz képest profin elnyomták, és a magyar közönség is vevő volt rá, egy emberként énekelte a sorokat. Nem gondoltam volna, hogy a Pennywise valaha is egy magyar "népdalt" fog eljátszani, de hát ehhez kellett Téglás Zoli is. :)
Zárásként jöhetett a Bro Hymn, mely számomra a nagybetűs Punk Himnusz, ennek megfelelően katarzis volt, itt már aki akart az felmehetett a színpadra és együtt tombolhatott a tagokkal.
Sajnos nagyon hamar elrepült ez a 70-80 perc, de remekül éreztem magam. Zolival azt hiszem új lendületet kapott a banda. Íme a már emlegetett setlist:

1. Every Single Day
2. My Own Country
3. Can't Believe It
4. What If I
5. Peaceful Day
6. Same Old Story
7. Living For Today
8. Greed
9. Society
10. Waiting
11. Fuck Authority
12. Straight Ahead
13. Nowhere Fast
14. Searching
15. Something To Live For
16. Stand By Me
Ráadás:
17. Alien
18. Place Called Home (A csitári hegyek alatt - Ignite)
19. Bro Hymn

Koncert után még maradtam kicsit, minek nagyon örülök, hiszen sikerült találkoznom a tagokkal, Randyvel, Byronnal és Fletcherrel, mindhármukkal közös képet is sikerült készítenem, nagyon jó fejek voltak. Sajnos csak a telefonom volt nálam, így nem lettek túl profi minőségűek, de így is egy örök élmény marad. Fletcher mondta, hogy eddig itt érezték legjobban magukat az európai turné során, nagyon jó volt a közönség, majd aláírta a jegyemet és még egy PW logót is rajzolt rá. 
Végül mondtam neki, hogy remélem találkozunk legközelebb is itt Magyarországon, azt mondta: "For sure!". Neki elhiszem. :)
Nagy élményekkel gazdagodva hagytam el a Dürer kertet, remélem a következő bulira nem 22 évet kell várni, és legkésőbb jövőre eljönnek megint.
Köszönjük Pennywise!

Én és Randy

A koncertről képeket ezen a linken találhattok:
http://pennywise.matt.fotoalbum.hu/

2010. április 17., szombat 0:39

A kaliforniai punkrock legendák végre Budapesten!
A banda mintegy 21 éves fennállása óta először látogat el hazánkba, immár a tavaly kivált alapítótag énekes Jim Lindberg nélkül. Öröm az ürömben, hogy a megüresedett frontemberi posztot nem más, mint Téglás Zoli tölti be ezentúl. Talán neki is köszönhetjük, hogy végre sikerült idecsábítani a bandát. Hatalmas bulira van tehát kilátás, a két előzenekar a Wilhelm Scream és a Strike Anywhere lesznek. Azt hiszem, ők kellően beizzítják majd a Dürer közönségét a fő műsorszám előtt.

Jómagam nagyon várom a bulit, jó pár éve a PW kedvenc külföldi bandám, és most végre élőben is hallhatom azokat a dalokat amik eddig csak cd-ről dübörögtek. A jegyek árára sem lehet panasza egy igazi rajongónak, elővételben 4800, illetve 5500, a helyszínen 6000 forintba kerülnek a tikettek. Aki egy igazi dallamos, 'oldschool' kaliforniai (skate)punk koncertre kíváncsi, annak ott a helye 30-án a Dürerben! Én nem hagyom ki!

2010. március 13., szombat 0:06

Vasárnap hatalmas punk-rock hepaj veszi kezdetét délutántól Dunaújvárosban, a Négykettes Rockszigetben. 12 banda lép fel, köztük a szekszárdi Önkéntes Tűzoltó- és Lendületzenekar, a Prosectura is. Nagy buli lesz tehát, minden bizonnyal beszámolok majd róla naplócskám hasábjain is. Yeah!

2010. február 18., csütörtök 21:00

Jelentem, minden tárgyam meglett, most már csak 2 szakdolgozatom van hátra a fősuliból! :D
Jövő januárban tehát "már" végzek is ha minden jól megy... Addigra új alcímet kell kitaláljak a blogomnak.
Megígértem, hogy több bejegyzés lesz, egyelőre erre még várni kell. :)
Jöhetnek a kommentek is, mindig szívesen olvasom őket, kivéve ha spamek.

Holnap meg irány vissza Szolnok citybe, tök jót fogok aludni a 4 órás úton... ;)
Ja most néztem az időjárásjelentéseket, nemsokára itt a tavasz! Rég volt már ilyen kemény telünk, ideje is lesz már, hogy csicseregjenek a madarak, süssön a napsugár és rövidüljenek a szoknyák. :)

 

2010. január 15., péntek 15:46

Haveri körömből sokaktól hallottam a népszerű videomegosztó oldalra (YouTube) a "jútyúb" kiejtést. Ez eleddig egész egyszerűen bántotta a fülemet, mivel gimis angoltanárom a fejembe verte, hogy az angolban nincs "ty" hang. Így következetesen mindig t-vel mondtam eddig, aztán némi kutatómunka (értsd: röpke guglizás) után rá kellett jöjjek, hogy mindkét változat helyes, bár a "ty" az "tj" a fonetika szerint.
A brit angol szerint a fonetika:
/ˈjuː.tjuːb/

Kiejtve:

Az amerikai változat:

/'juː.tuːb/

Kiejtése:

A USA változat még mindig jobban hangzik szerintem, de mostantól elfogadom a "tj"-zőket is.
Sokan persze áthidaló megoldást is találtak erre a problémára, és nyersfordításban egyszerűen "Tecső"-nek nevezik a Google üdvöskéjét. (Ők biztos hétvégente a Tecsóba járnak vásárolni, hehe.)
No, "Tyecsőre" fel!

2010. január 14., csütörtök 0:58

Igen, ezt is megéltem, 1 tárgyam van hátra a főiskolából, emellé még 2 szakdoga, 1 gyakorlat és persze az államvizsga. Lehet nemsokára át kell keresztelnem a blogomat? :)
Ja a szakdolgozat témámat is leadtam infoból, a vmi blogmotor-féleséget próbálok majd összeeszkábálni (ha elfogadják), persze a freebloggal nem hiszem, hogy konkurálni tudok. :P
Most egy kis pihi, aztán rákészülök az utolsó vizsgámra...
Ja decemberben egyébként látogatottsági rekordot döntöttem, a kevés bejegyzésem ellenére is. :) Mostanában kicsit megcsappant a blogolási kedvem, de igyekszem megemberelni magam, legalább havi 1 postot írni. :D Egyébként is a tartalomra megyek, nem a mennyiségre...
Megyek is alukálni, nemsokára jelentkezem, egy komoly jelentőségű kérdéssel... (Célom a freeblog főoldala.)

2009. november 20., péntek 2:15

Magyarország egyetlen "Önkéntes tűzoltó- és lendületzenekara", a Prosectura idén lett 20 éves,  ennek apropójából az együttes úgy döntött, hogy ezt a jeles jubileumot egy 2 napos bulival teszi emlékezetessé. Az esemény színhelyéül a Rocktogon szolgált, 13-án pénteken a banda kezdeti éveinek meghatározó slágerei, 14-én szombaton pedig az utóbbi bő 10 év legnagyobb "pisikaki punk" szerzeményei csendültek fel.
Mi a második napot választottuk, felkerekedtünk tehát Tommy cimborámmal, és némi Tokaji(-szerű nedű) elfogyasztása után megcéloztuk a Mozsár utcát. 8 körül értünk le, ekkor még elég üres volt a hely, azért később szépen elkezdtek szállingózni az emberek. Szinte mindenféle korosztály képviseltette magát, páran még szerintem nem is éltek a "Sectura" megalakulásakor, de több őszes hajú "rocknagypapát" is felfedeztem.
2 előzenekar is helyet kapott a szülinapos koncert előtt, elsőként az Unpuzzolised lépett fel. Róluk őszintén szólva még nem hallottam, de egész jól (és nagy hangerővel) tolták a dallamos kalipunk zenéjüket. A közönség létszáma ekkor még elég gyér volt, mi is kimentünk kicsit levegőzni. Némi frissítőt vettünk magunkhoz, majd következett a Káderek, kik mostanában lemezbemutató jelleggel turnéznak, hiszen nemrég jelent meg új albumuk "Viharcsináló" címmel. Este kilenc tájban már a tömeg is gyülekezett, és páran táncra is perdültek a fülbemászó dallamokra. Ennél nem is kellett jobb felvezetés! Gyors pakolás, majd röpke beállás után következett az est ünnepeltje: színpadon a 20 éves Prosectura! Norbiék bele is csaptak rögtön, felcsendült a "S'ars poetica", az "Ici-pici", a "Soha többé!" és szinte minden jó nóta az 1997-es Banális Coitus album óta. A kis koncertterem ekkor már csordultig telt, az első pár sorban remek, baráti hangulatú pogó alakult ki, aki netán elesett, azt is egyből felsegítették. Bent már az elején is irdatlan hőség tombolt, de ezt senki sem bánta, jó volt látni ennyi jókedvű embert egy helyen. Talán ezért is járok szívesen a szekszárdi fenegyerekek bulijaira, itt a vidámság egyszerűen garantált. Most is látszott, hogy mindenki azért jött le, hogy felhőtlenül együtt ünnepelhessen a bandával. Akik nem elöl voltak azok is énekeltek végig és bőszen csápoltak, a remek atmoszféra az egész helyiségre átragadt. Mikor a buli már a tetőfokára hágott, egy bátor vállalkozó szellemű egyén body surfölésbe kezdett, ez azonban nem tartott sokáig, mivel barátunk belekapaszkodott az álmennyezetbe, mire az leszakadt. A légkondit elfedő vékony falemezek egy része a fejemen landolt, de szerencsére személyi sérülés nem történt, így megnyugvásképpen jöhetett a punk történelem egyik legszebb balladája a fazonra nyírt puncijú lányról...

A setlist tényleg kifogástalan volt, talán csak a "Made by Prosectura" című dalt hiányoltam (mely kitűnően összefoglalja az együttes eddigi munkásságát), egyébként a kötelező slágerek ("Tahó Család", "Csajom egy majom", "Weekend Punk", "Iszok", "F.A.S.Z.A")  mellett felcsendültek olyan ritkán hallott gyöngyszemek is, mint a "36" vagy a "Legyünk mi is pöcsfejek!" (aka: Foréver Láv). A bő másfél óra végén a közönség egységes "Sectura! Sectura!" kiáltással hívta vissza a jubiláló tagokat, kik jöttek is és egész hosszú ráadást adtak. Ezután már sokan azt hitték, hogy tényleg vége a bulinak, de a tömeg kitartó éljenzésének köszönhetően Norbi és Tomi visszajött és zárásként ketten eldalolták nekünk, hogy milyen is az élet az erdő mélyi táborban...
Remek befejezés volt!
A zenekar bebizonyította, hogy nem véletlenül vannak ilyen régóta a hazai zenei élet vérkeringésében, és kívánom nekik, hogy ez még legyen így nagyon sokáig. 

Az évfordulóval egyidőben napvilágot látott egy DVD kiadvány is, mely tartalmazza az 1000. koncert videóját, és az első album, az 1990-ben megjelent "Szép az élet!?" újra felvett változatát. Ajánlom mindenkinek, veszettül jól szól!

2009. október 24., szombat 21:45

Megnyugtatok mindenkit, még élek és virulok, annak ellenére, hogy majd' 2 hónapja nem írtam.
Épp a szakdolgozatomat ír(ogat)om, a témám pedig a blogok, mint az önkifejezés modern formái.
Ez az eset, hogy ilyen régóta nem postoltam, nem tudom mit fejez ki. Nem, nem lustaságot. Inkább időhiányt. :P
Hamarosan viszont újra beindulok, lesz is miről írjak, hiszen sűrű hónap áll előttem.
Ez a hideg idő eléggé betett nekem, de már kifelé megyek a náthából hál istennek és most már enyhült is valamelyest.
Holnap pedig babysitterkedem, én vigyázok 6 éves húgomra. :)

Nemsokára tehát átba átszabott külsővel török a látogatottsági listák élére. Ahogy néztem a post-aszály ellenére is elég sokan találtatok ide. Remélem ez továbbra is így marad. :)

Ja, az új Tankcsapda lemez sajnos csalódás számomra. Úgy gondoltam, egy külön bejegyzésben emlékezem majd meg róla, de egyelőre nem nagyon volt hozzá kedvem. Őszintén szólva többet vártam...
Kb. a "Köszönet doktor" a legjobb szám rajta, és ezzel mindent elmondtam. Agyarország rulez...

Na, azért "Minden jót!" nektek! :)

2009. augusztus 29., szombat 22:59 Ez a nyár sem a blogolásról szólt elsősorban a részemről, ezt a kevés bejegyzésszám is ékesen bizonyítja. Holnap viszont belecsapok a lecsóba, és ismét Pest felé veszem az irányt, ahol Tommyval hivatalos™ nyárzáró hepajt csapunk. Ha már BP, akkor ZP, szóval aki meg akar találni, ott keressen vasárnap este. :)

Az ősz közeledtével a bejegyzéseim száma is meg fog növekedni minden bizonnyal. Meg persze beszámolok a vasárnapról... már amire emlékszem. :P

2009. július 21., kedd 1:23

"Valami véget ért, valami fáj..."- bizony, az idei EFOTT 4+1 napja is ugyanolyan gyorsan elrepült, akárcsak a tavalyi. Aki nem volt ott, az sajnálhatja, mert az év legnagyobb (hallgatói) bulijáról maradt le.
Idén Baja adott otthont a fesztiválnak, mely azt kell mondjam remek helyszín volt. A Petőfi-sziget festői szépsége és a belváros közelsége mind-mind pozitívumként említhető. Barátságos, segítőkész emberek, pénztárcabarát árak, remek társaság. Mi kelhet még? Egy kiadós szúnyogirtás! Az tényleg nem ártott volna, ugyanis a galád vérszívók nem kíméltek senkit. Aki nem fújta be magát valamiféle riasztóval azt jól összecsipkedték, de akin volt ilyen szer az sem érezhette magát teljes biztonságban. A legjobb megoldás a koncerteken való ugrálás volt. A harmadik nap láttam először a szép sárga permetező repülőt, akkorra már jól szét voltam marva.  Ez van, szeretnek a kis dögök! :) Az időjárásra viszont nem lehetett panasza annak, aki szereti a trópusi meleget. A Petőfi-híd melletti hőmérő napközben nem egyszer 40 fokos kánikulát mutatott. Igyekeztünk sokat inni, és árnyékban tölteni a délutáni napokat, így talán elviselhető volt. A sátrunk viszont vagy 50 fokosra izzott - pedig fa alatt vertünk szállást! A szombati nagy vihar szerencsére elkerülte a várost, némi szél fújt csak, és egy kis eső esett. A sátrak is megmaradtak, estére pedig kiderült az ég, és folytatódhatott a bulizás. Eme rövid felvezető után most jöjjön egy "röpke kis" hangulatjelentés a programokról és egyéb élményekről, kronológiai sorrendben, szigorúan a teljesség igénye nélkül! :P

Az utazás elég simán ment, hála a Szolnok-Baja közvetlen Volán járatnak. Alig 4 és fél óra alatt oda is értünk a tett helyszínére, Nórival azonban furcsálltuk, hogy nem sok fesztiválozót láttunk a buszon. "Most vagy nem jött még senki, vagy már mindenki ott van?!" Ez a két lehetőség lehetett, és mint kiderült az igazság inkább az utóbbihoz állt közel, ugyanis a 0. napra a pótkempinget is meg kellett nyitniuk a szervezőknek. Így szerencsére lett sátorhelyünk, ráadásul egész árnyékos. A tavaly már bevált "Tesco gazdaságos™" szövetkunyhót vittem ezúttal is, akkor csak jómagam szűkölködtem benne, de mivel most ketten voltunk, így legalább átélhettük a közös nyomorgás örömét... A becsekkolás simábban ment, mint tavaly, a biztonságiak abszolút jó fejek voltak, ahogy láttam nem sok piát koboztak el. (múlt évben hegyekben álltak a különféle elvett márkás itókák a bejáratnál, most ennek nyomát sem tapasztaltam) A lepakolás után igyekeztük szemrevételezni a szigetet, de még csak pár helyszín volt megnyitva, így inkább kimentünk szétnézni a városba. Baja szép kis hely, sétálgattunk egy keveset, majd némi étkezést és folyadék-utánpótlást követően már el is kezdődtek a programok.
A nyitó (0.) napon a Woodstock-i Fesztivál 40 éves évfordulójára emlékeztek a szervezők, főként tribute zenekarokkal. Az AB/CD-ről lemaradtunk, a Hollywood Rose produkciójába viszont betekintettünk, és nem bántuk meg. Jól tolták, főleg a gitáros, aki a létező összes figurát bemutatta a Les Paul-jával, Slash után szabadon. Volt itt függőlegesen és fej mögött való gitározás, eszeveszett szólók, minden. Jó kis buli kerekedett, megalapozva a további hangulatot. Utánuk Péterfy Bori és a Love band volt a soron, akik egy extra hosszú beállást követően vették át a színpadot, ekkora már megtelt a HÖOK sátra. Borinak jó hangja van és a zene is tetszett, a fő slágert, a Hajolj bele a hajamba c. szerzeményt viszont már csak a sátorból hallgattam, kóros álmosságomra való tekintettel.
A hivatalos első nap következett hát, aludni viszont nem sokat tudtunk a MEEX party sátor ugyanis pont a kempingre nézett, ahonnan hajnalig dübörgött vmiféle dobhártyaszaggató tuc-tuc zene(?!). Így a délelőtt egy része füldugó beszerzésével telt...
Szétnéztünk a Civil Faluban is, ahol sok kérdőívet is kitöltöttünk, különféle hasznos és
haszontalan nyereményekért cserébe. Gyorsan eltelt a délután, jött is az első program,
mégpedig Kőhalmi Zoltán stand up comedy-je, aki jól felvidította a Café sátor közönségét. Emberközeli poénokat mondott, kevés káromkodással (pozitívum!). A napi humor-porció után jöhettek a koncertek. Elsőként a Kaukázusba kukkantottunk bele, akik amennyivel korábban kezdtek, annyival hamarabb is fejezték be, ráadást pedig nem is adtak. Ettől még nem volt rossz a buli, minden kötelező dal lement, nemritkán sokkal gyorsabb tempóban. A Tartós béke vitathatatlanul a legjobb számuk. Ezután következett az Ossian, akik zúztak is rendesen, csak egy kellemetlen közjáték zavarta meg őket: az Acélszív közben elment a nagyszínpadon az áram, így elcsendesett a terület. Mint később kiderült, a generátor megadta magát a nagy melegben. A metál fieszta a kis malőr után zavartalanul folytatódott tovább. Közben átnéztünk Deák Billre is. A "Kapitány" 60 évesen még mindig jól énekel, a közönség hálás is volt neki - szépen megtelt a Baja színpad előtti tér, szinte mindenki csápolt és énekelte a blues himnuszokat. Pár sör és egy kis vacsi után elindultunk Nórival a nap fő attrakciójának szánt Omega koncertre. Dévényi Tibi bácsi konferálta fel a szakma nagy öregjeit, akik némi intro után bele is csaptak a majd' két órás showba. A fény és színpadtechnika elsőrangú volt, a legjobban az tetszett amikor a kivetítőn felelevenedtek a régi felvételek, és össze lehetett hasonlítani, milyenek voltak akkor és most. Elég sokan összegyűltünk, öregek és fiatalok egyaránt, szerencsére utóbbiak is ismerték a régi slágereket. A hangulat azért lehetett volna egy fokkal jobb is, nem volt az a mindent elsöprő. A Ha én szél lehetnékre és a Lénára azért már táncra perdült a tömeg. Kóbor jól énekelt és Benkő is virtuózan tolta, de senkire sem lehetett panasz, komoly energiával zenéltek - még így 60 felett is! A ráadásra megszólalt a jól ismert dobtéma amivel fel is gyulladt a Petróleumlámpa, majd a Gyöngyhajú lány is eljött közénk. Vége lett? Nem! Újabb visszatapsolás után jött a Régi Csibészek című klasszikus. Első Omega koncertemen voltam, nagy élményt jelentett számomra, biztosan sokan így voltak ezzel. A kempinghez visszasétálva még benéztünk az Animal Cannibals műsorába is, ahol ismét nyugtázhattam, hogy Hazafelé az út veszélyes. Qkáék még így 20 év után is töretlen lelkesedéssel ontják magukból az észbontó rímeket, a jó félháznyi közönség nagyszerűen érezte magát.

A csütörtököt már nagyon vártam, ugyanis 3 kedvenc zenekarom is fellépett. A Civil Faluban ismét begyűjtöttünk sok féle ajándékot, némi evés-ivás után pedig már jött is az első koncert:
színpadon az Alvin és a Mókusok! Jó szokásomhoz híven ismét elkéstem róluk, ettől függetlenül jól éreztem magam. A közönség azonban botrányosan gyenge volt, talán ez a viszonylag korai időpontnak (17:30) és a trópusi melegnek is köszönhető. Némi pogó azért kialakult, páran még a szövegeket is énekelték. :) Rövidre szabott fellépést láttunk, de azért nap-indítónak megjárta. Az autogram-osztásról sikerült lemaradnom, no majd legközelebb...
Egy kis pihenőt iktattam be, azonban nem sziesztázhattam sokáig, mivel máris jött a másik nagy kedvencem, a "magyar Toy dolls", a Prosectura fellépése. A szekszárdi "önkéntes tűzoltó- és lendületzenekar"-ban ismét nem csalódtam. Hasonlóan a tavalyihoz, idén is az egyik legjobb bulit adták. Remek pogó alakult ki, abszolút baráti volt a hangulat. Setlist? Minden nagyobb sláger felcsendült (Weekend punk, Tahó Család, Hurrá nyaralunk!, Tábor az erdő mélyén, Csajom egy majom), de ritkábban játszott szerzemények is helyet kaptak. A legutolsó albumról is sokat elnyomtak (az Iszok továbbra is istenkirály dal), talán csak a Kimegyek a szigetre hiányzott, az most igazán aktuális lett volna. Zárásként Vivient kereshettünk az Iwiwen, végül pedig megszólalt az Ágyban felül. Ment rá "tánc" becsülettel! A remek punk-rock buli után még nem ért véget az aznapi műsorok sora, 23:00-kor színpadra lépett az Aurora. Kicsit késve értem oda (nagy volt a sor a sörpultnál), akkorra már szép számú tömeg hallgatta a 88' telén című klasszikust. Ugyan manapság ellentmondásos híreket hallani a zenekar felől (főleg politikai nézeteikben), de ez nem nyomta rá bélyegét a koncertre. Vigiék még ennyi idősen is odatették magukat, számomra a Kurvák, gengszterek volt a csúcspont, be is mentem rá zúzni. Persze felcsendült a másik kedvencem is, Ez a város címmel... Összességében egy remek koncertet láttunk, a frontember fia is jól dobolt, és a hangzásra sem lehetett panasz. (Bár egy punk koncertnél ez utóbbi nem biztos, hogy a legfontosabb szempont. :)) Sok jó programon voltam túl, de újabb impulzusokra vágytam, olyan élményeket szerettem volna megélni, amiket még soha. Így hát némi stílusváltást iktattam be Nórival, ennek folyományaként olyanra vetemedtem, amire még a tavalyi EFOTT-on sem: Dévényi Tibi bá' bulijára látogattam el! Egy igazi retro-hepajba csöppentem bele, itt aztán mindenféle zene felcsendült: Modern Talking, Fenyő Miki, Zoltán Erika, Michael Jackson (R.I.P), Republic, és még sokan mások. Az elmaradhatatlan Lemezlovas nótát is (khm...) elénekelte a "3 kívánság" korszakos alakja, és természetesen a pontos labdák sem hiányoztak a légtérből. Sajnos egyiket sem sikerült levadásznom, pedig csápoltam becsülettel. Sebaj, gondoltam, majd másnap...

Az utolsó előtti nap is elérkezett, a hőmérő higanyszála az egeket verdeste. Szúnyog is volt becsülettel, ettől függetlenül jó hangulatban telt a délelőtt. A sátorban lehetetlen volt megmaradni, így viszonylag korán felébredtünk. A városban megint tartottunk egy kis sétát, illetve a fesztivál területet is bejártuk. Napközben nem sok ember mozgott ott, szinte mindenki a strandon punnyadt és a Sugovicában mártóztatta meg fáradt tagjait. A stand up ideje azonban hamar elérkezett, sokan le is ültek hát a Café sátorban és hallgatták Aranyosi Péter műsorát. A jó órás humordélután fő vezérfonalát egy urológiai vizsgálat adta. Érdekesre sikeredett a beszámoló... :)
A nagy hahotázás végeztével a Vodafone akkutöltő állomáshoz (ez itt a reklám helye) látogattunk el, hogy felfrissítsünk megfáradt akksijainkat. Az internetes részlegre is elnéztünk, ekkor csapott a Zorall a húrok közé. Szaszáék jó bemelegítő műsort szolgáltattak mindenki által ismert feldolgozás számaikkal az esti programokra. A folyadék-utánpótlásról ebben a tikkasztó melegben gondoskodni kellett, így betértünk a Velke Popovice karneválra. A Kozel sátrában idén is jó légkör uralkodott, bár mintha kevesebben lettek volna most, mint tavaly. Kihasználtuk az ingyen csocsó és a végtelen golyó lehetőségét, jó sokat játszottunk. Eztán Nórival be is neveztünk a Csocsó-versenybe, ahol egy szoros győzelem után sajnos vereséget szenvedtünk. Azért nem bánkódtunk annyira, legközelebb már biztos jobb lesz... Később egy ismerős mély hang csapta meg a fülem - igen, ez maga a "Döglégy" volt. Este héttől a Ganxsta Zolee és a Kartel lépett a színpadra. Remek műsort adtak, a kísérőzenekar, a Fényes Ösvény tagjai is egytől-egyig profi zenészek. Szinte az összes közismert nóta lement, köztük a nemrégiben írt EFOTT-dal is, amin a közönség egy emberként kiáltotta:
"Nem kívánok egyebet, ne idd meg a szeszemet!" Ráadásra a Bumeráng fenegyereke, Bochkor Gábor is beszállt, basszgitárjával kísérte a Bumm a fejbe! című örökbecsűt.
Némi pihenőre visszamentünk a kempingbe, majd nemsokára jött a sokak által várt Korda Gyuri és Balázs Klári koncert. Talán nem voltunk olyan sokan, mint tavaly de aki ott volt az szinte extázisban érezte magát. A Szerelemvonat is felcsendült Demjén Rózsi tiszteletére (huhh, micsoda szerelvény alakult ki!) , de persze a Mammamaria sem maradt ki a sorból. 3-szor tapsoltuk vissza őket (All in!), mindannyiszor ráadást is adtak. A Lady Karnevált is elénekelte a Póker mestere, ekkorra már tényleg igazi karneváli atmoszféra uralkodott. :) "Nagyszínpad! Nagyszínpad!" - zengett többszáz torokból. 
Ezután én maradtam a Bëlgán, Nóri pedig átment Kispálra. Tokyoék aztán rendesen megdolgoztatták a közönséget és magukat, szokás szerint összevissza ugráltak a színpadon. A Szerelmes vagyok-ba belevegyítették a Csipkés kombiné című régi dalt, igazán érdekes összhatást elérve - a publikum díjazta! A Magyar nemzeti hip-hopra és a Gyaloglás végére jól előrefurakodtam és szépen kiugráltam magam, jó párszáz társammal egyetemben. Nálam továbbra is a "Majd megszokod" korong a nyerő. Bónuszként jött az Egy-két-há (tovább nem folytatom, mert gyerekek is olvasnak), illetve a Kalauz. Időközben véget ért Lovasiék majd' két órás koncertje is, Nóri beszámolója szerint élete egyik meghatározó bulija volt. Ha ő mondja, akkor elhiszem neki. :) Ezt a remek estét ismét az idén 62 éves Lemezlovas bulijával zártuk (melyen ugyanazok a slágerek mentek mint tegnap), megint pontos labda nélkül.

Nem hittem volna, de a szombati záró nap nagyon hamar eljött... Mindenki igyekezett összeszedni magát, hogy utoljára még egy nagyot bulizhassunk. Délelőtt két szimpatikus emberrel ismerkedtünk meg, majd indultunk is tovább velük a forgatagba. Szerettünk volna pólókat nyerni, így a PTE sátor felé vettük az irányt, ahol héliumos karaokezni lehetett. A 8 óra munkát választottuk, az mégse olyan nagy hangterjedelmű szám, a gáz pedig elfedte éneklésbeli hiányosságainkat. Jó hangulatú dalolászás volt, kábé mintha a Hupikék Törpikéket kereszteztük volna Nagy Feróval. Meg is kaptuk a megérdemelt jutalmunkat, 4 db pólót! Időközben a szél eléggé feltámadt, így bevonultunk a Café sátorba meghallgatni Kiss Ádám műsorát. Némi csúszás után színpadra is lépett sokak kedvence, aki a várakozásoknak megfelelően adagolta a humorbombákat. Fellépése fő témái a tavalyi EFOTT és egy izgalmas szlovéniai rafting-túra voltak. A gyér visszataps ellenére még ráadás történetet is mondott. Az eső is megeredt ezalatt, de szerencsére hamar elvonult, így zavartalanul folytatódhatott tovább a fesztivál. Kimentünk a közeli CBA-ba némi malátaszörpért, melynek elfogyasztása után jöhettek is az esti programok. 9 után a Red Bull zenehangár felé indultunk meg, ahol nem mindennapi küzdelem zajlott. A Beatrice mérte össze tudását a Goulasch Exotica nevű zenekarral. Utóbbiról őszintén szólva még nem sokat hallottam, de ettől függetlenül üde színfoltot jelentettek. Több fordulóban zajlott a párbaj, először egymás számait kellett előadni saját stílusban, később jöhettek a jól ismert nóták is. A közönség döntött, akinél magasabb értéket mutatott a decibelszámláló, az nyert. Végül komoly megdöbbenésemre Nagy Feróék maradtak alul, de a 8 óra munkát ma már másodszor hallhattuk. :) Amint vége lett ennek a különleges koncertnek, jöhetett is a 4. nap fő attrakciója: az idén 20 éves Tankcsapda lépett a Nagyszínpad deszkáira. Lukácsék beleadtak mindent, komoly pirotechnikával jöttek, és talán még az Omega koncertnél is több ember volt rájuk kíváncsi. A setlistet egy fokkal gyengébbnek mondanám az előző évinél, de azért nem volt ok a panaszra. Mindig péntek, Félre a tréfát, Baj van!, Adjon az ég!, Be vagyok rúgva - csak néhány cím a bőséges felhozatalból. Az első pár nóta alatt azért a hangulat nem volt az igazi (a keverőpult környékén álltunk), mögöttem pl. karba tett kezű, mellettem pókerarccal álldogáló emberekre lettem figyelmes. Ez már persze az ő bajuk, én remekül éreztem magam. Egy ráadást adtak, amelyben megszólalt a Legjobb Méreg, a Mennyország Tourist és az egyik nagy kedvencem, a Johnny a mocsokban is. Több visszatapsolás már nem volt, mindenki szétszéledt, sokan hazafelé, mi viszont még utoljára akartunk magunknak egy pöttyös pontos labdát (egyiket az Omega is dedikálta), sajnos most sem jártunk szerencsével. Mindenesetre megismerhettük Tibi bácsi "állatkertjét", amelyben többek közt felcsendült a Kismalac a Kerozintól, valamint a Repül a bálna és a Szállj el kismadár is. Ja, és volt megint 8 óra munka, aznap nekünk már harmadszor. :) Egy hűs Jäger után tértünk nyugovóra (kösz, Isti!), hogy reggel aztán már a sátorszétszedés és pakolás nyújtotta örömöknek adózzunk. Az addig emberektől hömpölygő kemping lassan elcsendesett, mindenki szedte (szó szerint) a sátorfáját, hogy hazainduljon, immár rengeteg élménnyel gazdagodva.  Mi is így tettünk, jómagam egy kis Szegedi kitérővel haza is értem épségben.
Útközben volt időm felidézni ennek az 5 napnak a sok szép emlékét. Az év, a nyár eddigi legjobb bulija volt!
Találkozzunk jövőre Pécsen! Csak szabadon! :)

további képek: http://efottklub.hu/index.php?p=kepek

2009. július 9., csütörtök 1:32 Tudom, nem a világ legnehezebb nótája, de az biztos, hogy az egyik legjobb dal a legújabb Green Day lemezről. Fogadjátok szeretettel! :)

2009. június 25., csütörtök 0:41

No, ezt is megértük, eljött ezen tanév vége is. Jövőre max. 2 tárgyam lesz, meg persze a szakdolgozatok. Azért nem fogok unatkozni...
Itt a nyár, mindenkit arra biztatok, hogy jöjjön Bajára, az EFOTT-ra, mert az év bulijának nézünk elébe!
www.efott.hu

Remélhetőleg sikerül megdönteni a tavalyi bejegyzés hosszúsági rekordomat. :D

2009. június 9., kedd 11:01 Kicsit régen írtam már, így most pár sorban megemlékeznék a Pünkösd vasárnapomról, ami ugyan nem most volt, de azért mégis érdemes róla írni.
Idén először látogattunk Tommyval a zp-be, és sikerült is a tavasz egyik legesősebb(nek tűnő) napját kifogjuk. "Á, nem fog esni!"- mondtam én, és tényleg nem is esett egy darabig, mikor is megérkeztem Budára. Aztán megint rákezdett... Szóval párszor még el kellett mondanom ezt a mondatot aznap, de szerencsére meglett a foganatja, ugyanis mire odaértünk, az Alvin-koncert kezdetekor (20.30), épp elállt az eső, és ez nagyjából így is maradt a végéig. (22.00)
A buli most jobb volt, mint a legutóbbi újvárosi, talán mert nem volt akkora por, hála a zp fapadlójának és a kis zuhinak. Elég sokan voltak a zord idő ellenére is, a pogót is jónak mondom. Ami viszont most se tetszett, az a setlist, nagyon sok lassú szám volt benne, és pár sláger továbbra is kimaradt. A két utolsó lemezről mintegy 10 nóta csendült fel, régiek alig-alig. Akadt azért olyan szám is amit ritkán szoktak játszani (pl. Nagymenő).
Összességében azért jó kis buli volt, szinte ahogy vége is lett el kezdett megint hullani az égi áldás. Tommy mondta, hogy igyunk vmi long drinket, mivel észrevette a kivetítőn, hogy csak 390-be kerül. Meg is vette, mondta, hogy az első kört ő állja, mire kikérte a piát kiderült, hogy darabonként egy ezrest csengetett ki érte. Időközben rájöttünk, hogy az akció a Nagypultnál volt és nem a Tóbár résznél, ahol mi tartózkodtunk... Nem baj, legközelebb majd én fizetek. :)
Még kicsit maradtunk, de szomorúan konstatáltuk, hogy az eső nem fog elállni, így kénytelenek voltunk elhagyni a terepet. Jópáran azért még maradtak jól megáztak, de ropták is rendesen, néhányan meg egyenesen a jéghideg medencébe is bemerészkedtek.
Egészségükre! :)
A még nyitva levő Mekiben némi élelmet vettünk magunkhoz (2-2 sajtburger), majd kellemesen elfáradva nyugovóra tértünk. (na nem a gyorsétteremben, hanem már az albiban)
Nyárnyitó hepajnak soha rosszabbat! Csak jobb időt! :P

2009. május 30., szombat 14:35

Lassan már tényleg itt a nyár, és ezt a nevezetes dátumot a Pünkösd hozza el nekünk. Remélem az időjárás is kegyes lesz hozzánk holnap, mikor is Fővárosunkba látogatok, egy remélhetőleg kellemes buli keretében. :)
Reméljük Alvinék koncertje is jobb lesz, mint ami múltkor Újvárosban volt.
Ha jól sikerül az este, akkor mindenképp kanyarintok róla egy kis beszámolót. :)
No, tehát a DavE blog egyszemélyes különítménye (tehát jómagam), Tommy kollégával (aki mostanában egyre ritkábban olvassa a naplómat) holnap a ZP-be látogat, várom oda minden rajongómat is. :D

2009. május 18., hétfő 19:10 Huhh! Eseménydús hetet zártam, többek közt részt vettem a dunaújvárosi Diákköztársasági Napokon, melyről az alábbi bejegyzésben szeretnék egy röpke kis beszámolót nyújtani. Szóval kezdetben vala a fősulis napok, ez mára már új helyre költözött és az egész várost meginvitálták rá, a korábbi borsos jegyárak helyett pedig egészen baráti összegbe került a bebocsátás. (1000 Ft/kopf) Talán ennek is köszönhető, hogy (a szervezők tájékoztatása szerint) mintegy 9000 fő volt kíváncsi a programsorozatra.
Az első nap fellépett a Heaven Street Seven, a 30Y, valamint a Kispál és a borz. Ebből az illusztris trióból az utóbbit sikerült elcsípni: Lovasiék hozták a tőlük elvártat, jó hangulatú bulit csaptak, poénkodtak sokat és persze a legnagyobb slágereket is lejátszották. Az első pár sorban még vmiféle pogóra emlékeztető össznépi "ereszd el a hajam" is kialakult, jómagam egy kicsit belekóstoltam az "ízébe", annyira nem volt rossz. A nap zárásaként a sátorban retro slágereket toltak, felcsendültek olyan klasszikusok, mint a "Szóljon hangosan az ének" vagy a "Szerelemvonat". Ez utóbbi alatt a táncparkett egy hatalmas tekergő szerelvénnyé varázsolódott. Jól szórakoztunk! :)

Második nap is esti programnak az Alsó-Dunapartot választottuk többedmagammal és nem bántuk meg. Némi alapozás után indultunk a helyszínre, ahol lassan kezdődött a Sugarloaf koncert. Dér Heniék megugráltatták a közönséget, a régi és az új dalok egyaránt helyet kaptak a setlisten. Vissza is tapsoltuk őket, a ráadásra remek hangulat lett!
Ezután némi szünet (és rögtönzött folyadékbevitel) után csaptunk bele a huligánok, azaz a Hooligans (pop)rock perfonmanszába. A nézőtér ekkortájra már szépen megtelt, szóltak a slágerek is, a "Királylány", a "Játszom", és mikorra kitöröltem a csipát (hehe) a szememből már jött az utolsó ráadás (volt jópár), melynek végén megtudhattuk milyen is az a "Hotel Mámor". Attól függetlenül, hogy nem a kedvenceim, jók voltak. Pénteken igyekeztem kipihenni magam az utolsó nagy rohamra (sikerült is ebédidőben kikászálódnom az ágyikómból).

A zárónapot vártam a legjobban, mivel egyik kedvenc zenekarom is fellépett, nevezetesen az Alvin és a Mókusok. Sajna szokás szerint késve értünk oda (cirka negyed óra "spéttel"), talán éppen ezért nagyon de nagyon rövidnek hatott a buli. A pogó se volt az igazi, hatalmas por is volt, sikerült elesnem vagy kétszer, amire eddig még nem volt példa... Összességében egy közepes koncert volt, fájdalmamra sok úgymond "kötelező" dal is kimaradt, remélem a május 31-i Zöld Pardon-béli hepaj jobb lesz.
Némi szusszanás után jött a Bëlga, kiknek most voltam igazából először a koncertjén (az EFOTT-ost pl. csak tisztes távolból hallgattam), ettől függetlenül (vagy épp ezért?) jól éreztem magam. Szép számú publikum előtt remek bulit csaptak Bauxiték, természetesen volt a "Gyaloglás vége", az "Az a baj", a "Magyar Nemzeti hip-hop" meg persze a "Zsolti a béka" is felbrekegett a hangládákból. Az "Ovi-rap"-nek sajnos csak egy részletét nyomták le, ettől persze azért még tetszett. Ráadásra "természetesen" jött a két legtrágárabb daluk, melyre mindenki jól kikáromkodhatta magát. Egy-két-há'! (szerintem tovább mindenki tudja...) Egy kis lazulás és bóklászás után jött a Republic, kik az egész 3 napos minifesztivál legjobb buliját adták. Lengett a zászló, repült a bálna, szállt a kismadár, a publikum pedig egy emberként tapsolt, ugrált és énekelt Cipőékkel. Több dalukban egy Kossuth-díjas hegedűművész is segédkezett, így pl. a "Jó reggelt kívánok" című sláger egy kicsit más köntöst kapott, de így is nagyon jól szólt. Sem a műsor hosszára, sem a hangosításra nem lehetett panaszunk.
Zárásként benéztünk még a bulisátorba, ahol szomorúan konstatáltam, hogy ez a zene nem az én ízlésem (napjaink house slágerei(?) szóltak), de nem éreztem rosszul magam, főként a társaság miatt sem.
Másnap hajnalban holtfáradtan, de élményekkel gazdagodva indulhattam haza...
Jövőre, veletek, Dudik!

Az eseményről képeket, illetve videókat találhattok itt:
http://duftv.duf.hu/?q=node/36

2009. május 10., vasárnap 6:10

A hétvégén ismét ittmaradtam a koliban, jön a 14. hét máris, és utána kezdődhet a vizsgaidőszak. :S Előtte még fősulis napok (ahogy egy korábbi postomban utaltam rá), ami frenetikusnak ígérkezik!
Ez mindenképp megér majd egy hosszabb beszámolót, számomra főleg a csütörtöki és a pénteki nap lesz a jó.
Május 31-ig vmiféle gyakorlati hely után is kéne koslassak, hogyha ősszel menni szeretnék. A(z egyelőre nem létező) szakdolgozati témámról már ne is beszéljünk...
Na azért még van 3 hetem, addig kiötlök majd valamit.

Az új szavazásom nem tűnik tűl népszerűnek, pedig állítólag napi 2 millió ember ül le a Barátok Közt elé. Úgy látszik ezeknek kis százaléka olvassa a blogomat. :)

Hát ennyit magánéleti frontról, hamarost jön az ígért Green Day lemezkritika!