2009. november 20., péntek 2:15

Magyarország egyetlen "Önkéntes tűzoltó- és lendületzenekara", a Prosectura idén lett 20 éves,  ennek apropójából az együttes úgy döntött, hogy ezt a jeles jubileumot egy 2 napos bulival teszi emlékezetessé. Az esemény színhelyéül a Rocktogon szolgált, 13-án pénteken a banda kezdeti éveinek meghatározó slágerei, 14-én szombaton pedig az utóbbi bő 10 év legnagyobb "pisikaki punk" szerzeményei csendültek fel.
Mi a második napot választottuk, felkerekedtünk tehát Tommy cimborámmal, és némi Tokaji(-szerű nedű) elfogyasztása után megcéloztuk a Mozsár utcát. 8 körül értünk le, ekkor még elég üres volt a hely, azért később szépen elkezdtek szállingózni az emberek. Szinte mindenféle korosztály képviseltette magát, páran még szerintem nem is éltek a "Sectura" megalakulásakor, de több őszes hajú "rocknagypapát" is felfedeztem.
2 előzenekar is helyet kapott a szülinapos koncert előtt, elsőként az Unpuzzolised lépett fel. Róluk őszintén szólva még nem hallottam, de egész jól (és nagy hangerővel) tolták a dallamos kalipunk zenéjüket. A közönség létszáma ekkor még elég gyér volt, mi is kimentünk kicsit levegőzni. Némi frissítőt vettünk magunkhoz, majd következett a Káderek, kik mostanában lemezbemutató jelleggel turnéznak, hiszen nemrég jelent meg új albumuk "Viharcsináló" címmel. Este kilenc tájban már a tömeg is gyülekezett, és páran táncra is perdültek a fülbemászó dallamokra. Ennél nem is kellett jobb felvezetés! Gyors pakolás, majd röpke beállás után következett az est ünnepeltje: színpadon a 20 éves Prosectura! Norbiék bele is csaptak rögtön, felcsendült a "S'ars poetica", az "Ici-pici", a "Soha többé!" és szinte minden jó nóta az 1997-es Banális Coitus album óta. A kis koncertterem ekkor már csordultig telt, az első pár sorban remek, baráti hangulatú pogó alakult ki, aki netán elesett, azt is egyből felsegítették. Bent már az elején is irdatlan hőség tombolt, de ezt senki sem bánta, jó volt látni ennyi jókedvű embert egy helyen. Talán ezért is járok szívesen a szekszárdi fenegyerekek bulijaira, itt a vidámság egyszerűen garantált. Most is látszott, hogy mindenki azért jött le, hogy felhőtlenül együtt ünnepelhessen a bandával. Akik nem elöl voltak azok is énekeltek végig és bőszen csápoltak, a remek atmoszféra az egész helyiségre átragadt. Mikor a buli már a tetőfokára hágott, egy bátor vállalkozó szellemű egyén body surfölésbe kezdett, ez azonban nem tartott sokáig, mivel barátunk belekapaszkodott az álmennyezetbe, mire az leszakadt. A légkondit elfedő vékony falemezek egy része a fejemen landolt, de szerencsére személyi sérülés nem történt, így megnyugvásképpen jöhetett a punk történelem egyik legszebb balladája a fazonra nyírt puncijú lányról...

A setlist tényleg kifogástalan volt, talán csak a "Made by Prosectura" című dalt hiányoltam (mely kitűnően összefoglalja az együttes eddigi munkásságát), egyébként a kötelező slágerek ("Tahó Család", "Csajom egy majom", "Weekend Punk", "Iszok", "F.A.S.Z.A")  mellett felcsendültek olyan ritkán hallott gyöngyszemek is, mint a "36" vagy a "Legyünk mi is pöcsfejek!" (aka: Foréver Láv). A bő másfél óra végén a közönség egységes "Sectura! Sectura!" kiáltással hívta vissza a jubiláló tagokat, kik jöttek is és egész hosszú ráadást adtak. Ezután már sokan azt hitték, hogy tényleg vége a bulinak, de a tömeg kitartó éljenzésének köszönhetően Norbi és Tomi visszajött és zárásként ketten eldalolták nekünk, hogy milyen is az élet az erdő mélyi táborban...
Remek befejezés volt!
A zenekar bebizonyította, hogy nem véletlenül vannak ilyen régóta a hazai zenei élet vérkeringésében, és kívánom nekik, hogy ez még legyen így nagyon sokáig. 

Az évfordulóval egyidőben napvilágot látott egy DVD kiadvány is, mely tartalmazza az 1000. koncert videóját, és az első album, az 1990-ben megjelent "Szép az élet!?" újra felvett változatát. Ajánlom mindenkinek, veszettül jól szól!

2009. október 24., szombat 21:45

Megnyugtatok mindenkit, még élek és virulok, annak ellenére, hogy majd' 2 hónapja nem írtam.
Épp a szakdolgozatomat ír(ogat)om, a témám pedig a blogok, mint az önkifejezés modern formái.
Ez az eset, hogy ilyen régóta nem postoltam, nem tudom mit fejez ki. Nem, nem lustaságot. Inkább időhiányt. :P
Hamarosan viszont újra beindulok, lesz is miről írjak, hiszen sűrű hónap áll előttem.
Ez a hideg idő eléggé betett nekem, de már kifelé megyek a náthából hál istennek és most már enyhült is valamelyest.
Holnap pedig babysitterkedem, én vigyázok 6 éves húgomra. :)

Nemsokára tehát átba átszabott külsővel török a látogatottsági listák élére. Ahogy néztem a post-aszály ellenére is elég sokan találtatok ide. Remélem ez továbbra is így marad. :)

Ja, az új Tankcsapda lemez sajnos csalódás számomra. Úgy gondoltam, egy külön bejegyzésben emlékezem majd meg róla, de egyelőre nem nagyon volt hozzá kedvem. Őszintén szólva többet vártam...
Kb. a "Köszönet doktor" a legjobb szám rajta, és ezzel mindent elmondtam. Agyarország rulez...

Na, azért "Minden jót!" nektek! :)

2009. augusztus 29., szombat 22:59 Ez a nyár sem a blogolásról szólt elsősorban a részemről, ezt a kevés bejegyzésszám is ékesen bizonyítja. Holnap viszont belecsapok a lecsóba, és ismét Pest felé veszem az irányt, ahol Tommyval hivatalos™ nyárzáró hepajt csapunk. Ha már BP, akkor ZP, szóval aki meg akar találni, ott keressen vasárnap este. :)

Az ősz közeledtével a bejegyzéseim száma is meg fog növekedni minden bizonnyal. Meg persze beszámolok a vasárnapról... már amire emlékszem. :P

2009. augusztus 5., szerda 17:17

A vakáció nagy része már eltelt, azért még van belőle bőven. Azt mondom az augusztust mindenképpen használja ki, aki teheti. A kánikula is kezd enyhülni valamelyest, ettől függetlenül még lehet szavazni itt a jobb oldali kis boxban, hogy ki mennyire jól viseli a hőséget. :)
Sok tervem van még az augusztusra, amiket mindenképp szeretnék megvalósítani. Majd ha megvalósultak, akkor beszámolok róluk. :P
Klasszikus értelemben idén sem csináltam nyári munkát (értsd: gyümölcsszedés, dobozolás, rakodás), de nem panaszkodom, hiszen az ország legdinamikusabban fejlődő cégénél dolgozom. :)
Akit érdekel, hogy mi ez, nyugodtan írjon, akár ide is kommentár formájában.
Itt egy link azért tájékoztatásul:

www.gazdagodjon.com/penzkereset

Beszédes cím. ;)

No, most megyek, mert mindjárt kezdődik a Magyarország - Ukrajna kosármeccs.

2009. július 21., kedd 1:23

"Valami véget ért, valami fáj..."- bizony, az idei EFOTT 4+1 napja is ugyanolyan gyorsan elrepült, akárcsak a tavalyi. Aki nem volt ott, az sajnálhatja, mert az év legnagyobb (hallgatói) bulijáról maradt le.
Idén Baja adott otthont a fesztiválnak, mely azt kell mondjam remek helyszín volt. A Petőfi-sziget festői szépsége és a belváros közelsége mind-mind pozitívumként említhető. Barátságos, segítőkész emberek, pénztárcabarát árak, remek társaság. Mi kelhet még? Egy kiadós szúnyogirtás! Az tényleg nem ártott volna, ugyanis a galád vérszívók nem kíméltek senkit. Aki nem fújta be magát valamiféle riasztóval azt jól összecsipkedték, de akin volt ilyen szer az sem érezhette magát teljes biztonságban. A legjobb megoldás a koncerteken való ugrálás volt. A harmadik nap láttam először a szép sárga permetező repülőt, akkorra már jól szét voltam marva.  Ez van, szeretnek a kis dögök! :) Az időjárásra viszont nem lehetett panasza annak, aki szereti a trópusi meleget. A Petőfi-híd melletti hőmérő napközben nem egyszer 40 fokos kánikulát mutatott. Igyekeztünk sokat inni, és árnyékban tölteni a délutáni napokat, így talán elviselhető volt. A sátrunk viszont vagy 50 fokosra izzott - pedig fa alatt vertünk szállást! A szombati nagy vihar szerencsére elkerülte a várost, némi szél fújt csak, és egy kis eső esett. A sátrak is megmaradtak, estére pedig kiderült az ég, és folytatódhatott a bulizás. Eme rövid felvezető után most jöjjön egy "röpke kis" hangulatjelentés a programokról és egyéb élményekről, kronológiai sorrendben, szigorúan a teljesség igénye nélkül! :P

Az utazás elég simán ment, hála a Szolnok-Baja közvetlen Volán járatnak. Alig 4 és fél óra alatt oda is értünk a tett helyszínére, Nórival azonban furcsálltuk, hogy nem sok fesztiválozót láttunk a buszon. "Most vagy nem jött még senki, vagy már mindenki ott van?!" Ez a két lehetőség lehetett, és mint kiderült az igazság inkább az utóbbihoz állt közel, ugyanis a 0. napra a pótkempinget is meg kellett nyitniuk a szervezőknek. Így szerencsére lett sátorhelyünk, ráadásul egész árnyékos. A tavaly már bevált "Tesco gazdaságos™" szövetkunyhót vittem ezúttal is, akkor csak jómagam szűkölködtem benne, de mivel most ketten voltunk, így legalább átélhettük a közös nyomorgás örömét... A becsekkolás simábban ment, mint tavaly, a biztonságiak abszolút jó fejek voltak, ahogy láttam nem sok piát koboztak el. (múlt évben hegyekben álltak a különféle elvett márkás itókák a bejáratnál, most ennek nyomát sem tapasztaltam) A lepakolás után igyekeztük szemrevételezni a szigetet, de még csak pár helyszín volt megnyitva, így inkább kimentünk szétnézni a városba. Baja szép kis hely, sétálgattunk egy keveset, majd némi étkezést és folyadék-utánpótlást követően már el is kezdődtek a programok.
A nyitó (0.) napon a Woodstock-i Fesztivál 40 éves évfordulójára emlékeztek a szervezők, főként tribute zenekarokkal. Az AB/CD-ről lemaradtunk, a Hollywood Rose produkciójába viszont betekintettünk, és nem bántuk meg. Jól tolták, főleg a gitáros, aki a létező összes figurát bemutatta a Les Paul-jával, Slash után szabadon. Volt itt függőlegesen és fej mögött való gitározás, eszeveszett szólók, minden. Jó kis buli kerekedett, megalapozva a további hangulatot. Utánuk Péterfy Bori és a Love band volt a soron, akik egy extra hosszú beállást követően vették át a színpadot, ekkora már megtelt a HÖOK sátra. Borinak jó hangja van és a zene is tetszett, a fő slágert, a Hajolj bele a hajamba c. szerzeményt viszont már csak a sátorból hallgattam, kóros álmosságomra való tekintettel.
A hivatalos első nap következett hát, aludni viszont nem sokat tudtunk a MEEX party sátor ugyanis pont a kempingre nézett, ahonnan hajnalig dübörgött vmiféle dobhártyaszaggató tuc-tuc zene(?!). Így a délelőtt egy része füldugó beszerzésével telt...
Szétnéztünk a Civil Faluban is, ahol sok kérdőívet is kitöltöttünk, különféle hasznos és
haszontalan nyereményekért cserébe. Gyorsan eltelt a délután, jött is az első program,
mégpedig Kőhalmi Zoltán stand up comedy-je, aki jól felvidította a Café sátor közönségét. Emberközeli poénokat mondott, kevés káromkodással (pozitívum!). A napi humor-porció után jöhettek a koncertek. Elsőként a Kaukázusba kukkantottunk bele, akik amennyivel korábban kezdtek, annyival hamarabb is fejezték be, ráadást pedig nem is adtak. Ettől még nem volt rossz a buli, minden kötelező dal lement, nemritkán sokkal gyorsabb tempóban. A Tartós béke vitathatatlanul a legjobb számuk. Ezután következett az Ossian, akik zúztak is rendesen, csak egy kellemetlen közjáték zavarta meg őket: az Acélszív közben elment a nagyszínpadon az áram, így elcsendesett a terület. Mint később kiderült, a generátor megadta magát a nagy melegben. A metál fieszta a kis malőr után zavartalanul folytatódott tovább. Közben átnéztünk Deák Billre is. A "Kapitány" 60 évesen még mindig jól énekel, a közönség hálás is volt neki - szépen megtelt a Baja színpad előtti tér, szinte mindenki csápolt és énekelte a blues himnuszokat. Pár sör és egy kis vacsi után elindultunk Nórival a nap fő attrakciójának szánt Omega koncertre. Dévényi Tibi bácsi konferálta fel a szakma nagy öregjeit, akik némi intro után bele is csaptak a majd' két órás showba. A fény és színpadtechnika elsőrangú volt, a legjobban az tetszett amikor a kivetítőn felelevenedtek a régi felvételek, és össze lehetett hasonlítani, milyenek voltak akkor és most. Elég sokan összegyűltünk, öregek és fiatalok egyaránt, szerencsére utóbbiak is ismerték a régi slágereket. A hangulat azért lehetett volna egy fokkal jobb is, nem volt az a mindent elsöprő. A Ha én szél lehetnékre és a Lénára azért már táncra perdült a tömeg. Kóbor jól énekelt és Benkő is virtuózan tolta, de senkire sem lehetett panasz, komoly energiával zenéltek - még így 60 felett is! A ráadásra megszólalt a jól ismert dobtéma amivel fel is gyulladt a Petróleumlámpa, majd a Gyöngyhajú lány is eljött közénk. Vége lett? Nem! Újabb visszatapsolás után jött a Régi Csibészek című klasszikus. Első Omega koncertemen voltam, nagy élményt jelentett számomra, biztosan sokan így voltak ezzel. A kempinghez visszasétálva még benéztünk az Animal Cannibals műsorába is, ahol ismét nyugtázhattam, hogy Hazafelé az út veszélyes. Qkáék még így 20 év után is töretlen lelkesedéssel ontják magukból az észbontó rímeket, a jó félháznyi közönség nagyszerűen érezte magát.

A csütörtököt már nagyon vártam, ugyanis 3 kedvenc zenekarom is fellépett. A Civil Faluban ismét begyűjtöttünk sok féle ajándékot, némi evés-ivás után pedig már jött is az első koncert:
színpadon az Alvin és a Mókusok! Jó szokásomhoz híven ismét elkéstem róluk, ettől függetlenül jól éreztem magam. A közönség azonban botrányosan gyenge volt, talán ez a viszonylag korai időpontnak (17:30) és a trópusi melegnek is köszönhető. Némi pogó azért kialakult, páran még a szövegeket is énekelték. :) Rövidre szabott fellépést láttunk, de azért nap-indítónak megjárta. Az autogram-osztásról sikerült lemaradnom, no majd legközelebb...
Egy kis pihenőt iktattam be, azonban nem sziesztázhattam sokáig, mivel máris jött a másik nagy kedvencem, a "magyar Toy dolls", a Prosectura fellépése. A szekszárdi "önkéntes tűzoltó- és lendületzenekar"-ban ismét nem csalódtam. Hasonlóan a tavalyihoz, idén is az egyik legjobb bulit adták. Remek pogó alakult ki, abszolút baráti volt a hangulat. Setlist? Minden nagyobb sláger felcsendült (Weekend punk, Tahó Család, Hurrá nyaralunk!, Tábor az erdő mélyén, Csajom egy majom), de ritkábban játszott szerzemények is helyet kaptak. A legutolsó albumról is sokat elnyomtak (az Iszok továbbra is istenkirály dal), talán csak a Kimegyek a szigetre hiányzott, az most igazán aktuális lett volna. Zárásként Vivient kereshettünk az Iwiwen, végül pedig megszólalt az Ágyban felül. Ment rá "tánc" becsülettel! A remek punk-rock buli után még nem ért véget az aznapi műsorok sora, 23:00-kor színpadra lépett az Aurora. Kicsit késve értem oda (nagy volt a sor a sörpultnál), akkorra már szép számú tömeg hallgatta a 88' telén című klasszikust. Ugyan manapság ellentmondásos híreket hallani a zenekar felől (főleg politikai nézeteikben), de ez nem nyomta rá bélyegét a koncertre. Vigiék még ennyi idősen is odatették magukat, számomra a Kurvák, gengszterek volt a csúcspont, be is mentem rá zúzni. Persze felcsendült a másik kedvencem is, Ez a város címmel... Összességében egy remek koncertet láttunk, a frontember fia is jól dobolt, és a hangzásra sem lehetett panasz. (Bár egy punk koncertnél ez utóbbi nem biztos, hogy a legfontosabb szempont. :)) Sok jó programon voltam túl, de újabb impulzusokra vágytam, olyan élményeket szerettem volna megélni, amiket még soha. Így hát némi stílusváltást iktattam be Nórival, ennek folyományaként olyanra vetemedtem, amire még a tavalyi EFOTT-on sem: Dévényi Tibi bá' bulijára látogattam el! Egy igazi retro-hepajba csöppentem bele, itt aztán mindenféle zene felcsendült: Modern Talking, Fenyő Miki, Zoltán Erika, Michael Jackson (R.I.P), Republic, és még sokan mások. Az elmaradhatatlan Lemezlovas nótát is (khm...) elénekelte a "3 kívánság" korszakos alakja, és természetesen a pontos labdák sem hiányoztak a légtérből. Sajnos egyiket sem sikerült levadásznom, pedig csápoltam becsülettel. Sebaj, gondoltam, majd másnap...

Az utolsó előtti nap is elérkezett, a hőmérő higanyszála az egeket verdeste. Szúnyog is volt becsülettel, ettől függetlenül jó hangulatban telt a délelőtt. A sátorban lehetetlen volt megmaradni, így viszonylag korán felébredtünk. A városban megint tartottunk egy kis sétát, illetve a fesztivál területet is bejártuk. Napközben nem sok ember mozgott ott, szinte mindenki a strandon punnyadt és a Sugovicában mártóztatta meg fáradt tagjait. A stand up ideje azonban hamar elérkezett, sokan le is ültek hát a Café sátorban és hallgatták Aranyosi Péter műsorát. A jó órás humordélután fő vezérfonalát egy urológiai vizsgálat adta. Érdekesre sikeredett a beszámoló... :)
A nagy hahotázás végeztével a Vodafone akkutöltő állomáshoz (ez itt a reklám helye) látogattunk el, hogy felfrissítsünk megfáradt akksijainkat. Az internetes részlegre is elnéztünk, ekkor csapott a Zorall a húrok közé. Szaszáék jó bemelegítő műsort szolgáltattak mindenki által ismert feldolgozás számaikkal az esti programokra. A folyadék-utánpótlásról ebben a tikkasztó melegben gondoskodni kellett, így betértünk a Velke Popovice karneválra. A Kozel sátrában idén is jó légkör uralkodott, bár mintha kevesebben lettek volna most, mint tavaly. Kihasználtuk az ingyen csocsó és a végtelen golyó lehetőségét, jó sokat játszottunk. Eztán Nórival be is neveztünk a Csocsó-versenybe, ahol egy szoros győzelem után sajnos vereséget szenvedtünk. Azért nem bánkódtunk annyira, legközelebb már biztos jobb lesz... Később egy ismerős mély hang csapta meg a fülem - igen, ez maga a "Döglégy" volt. Este héttől a Ganxsta Zolee és a Kartel lépett a színpadra. Remek műsort adtak, a kísérőzenekar, a Fényes Ösvény tagjai is egytől-egyig profi zenészek. Szinte az összes közismert nóta lement, köztük a nemrégiben írt EFOTT-dal is, amin a közönség egy emberként kiáltotta:
"Nem kívánok egyebet, ne idd meg a szeszemet!" Ráadásra a Bumeráng fenegyereke, Bochkor Gábor is beszállt, basszgitárjával kísérte a Bumm a fejbe! című örökbecsűt.
Némi pihenőre visszamentünk a kempingbe, majd nemsokára jött a sokak által várt Korda Gyuri és Balázs Klári koncert. Talán nem voltunk olyan sokan, mint tavaly de aki ott volt az szinte extázisban érezte magát. A Szerelemvonat is felcsendült Demjén Rózsi tiszteletére (huhh, micsoda szerelvény alakult ki!) , de persze a Mammamaria sem maradt ki a sorból. 3-szor tapsoltuk vissza őket (All in!), mindannyiszor ráadást is adtak. A Lady Karnevált is elénekelte a Póker mestere, ekkorra már tényleg igazi karneváli atmoszféra uralkodott. :) "Nagyszínpad! Nagyszínpad!" - zengett többszáz torokból. 
Ezután én maradtam a Bëlgán, Nóri pedig átment Kispálra. Tokyoék aztán rendesen megdolgoztatták a közönséget és magukat, szokás szerint összevissza ugráltak a színpadon. A Szerelmes vagyok-ba belevegyítették a Csipkés kombiné című régi dalt, igazán érdekes összhatást elérve - a publikum díjazta! A Magyar nemzeti hip-hopra és a Gyaloglás végére jól előrefurakodtam és szépen kiugráltam magam, jó párszáz társammal egyetemben. Nálam továbbra is a "Majd megszokod" korong a nyerő. Bónuszként jött az Egy-két-há (tovább nem folytatom, mert gyerekek is olvasnak), illetve a Kalauz. Időközben véget ért Lovasiék majd' két órás koncertje is, Nóri beszámolója szerint élete egyik meghatározó bulija volt. Ha ő mondja, akkor elhiszem neki. :) Ezt a remek estét ismét az idén 62 éves Lemezlovas bulijával zártuk (melyen ugyanazok a slágerek mentek mint tegnap), megint pontos labda nélkül.

Nem hittem volna, de a szombati záró nap nagyon hamar eljött... Mindenki igyekezett összeszedni magát, hogy utoljára még egy nagyot bulizhassunk. Délelőtt két szimpatikus emberrel ismerkedtünk meg, majd indultunk is tovább velük a forgatagba. Szerettünk volna pólókat nyerni, így a PTE sátor felé vettük az irányt, ahol héliumos karaokezni lehetett. A 8 óra munkát választottuk, az mégse olyan nagy hangterjedelmű szám, a gáz pedig elfedte éneklésbeli hiányosságainkat. Jó hangulatú dalolászás volt, kábé mintha a Hupikék Törpikéket kereszteztük volna Nagy Feróval. Meg is kaptuk a megérdemelt jutalmunkat, 4 db pólót! Időközben a szél eléggé feltámadt, így bevonultunk a Café sátorba meghallgatni Kiss Ádám műsorát. Némi csúszás után színpadra is lépett sokak kedvence, aki a várakozásoknak megfelelően adagolta a humorbombákat. Fellépése fő témái a tavalyi EFOTT és egy izgalmas szlovéniai rafting-túra voltak. A gyér visszataps ellenére még ráadás történetet is mondott. Az eső is megeredt ezalatt, de szerencsére hamar elvonult, így zavartalanul folytatódhatott tovább a fesztivál. Kimentünk a közeli CBA-ba némi malátaszörpért, melynek elfogyasztása után jöhettek is az esti programok. 9 után a Red Bull zenehangár felé indultunk meg, ahol nem mindennapi küzdelem zajlott. A Beatrice mérte össze tudását a Goulasch Exotica nevű zenekarral. Utóbbiról őszintén szólva még nem sokat hallottam, de ettől függetlenül üde színfoltot jelentettek. Több fordulóban zajlott a párbaj, először egymás számait kellett előadni saját stílusban, később jöhettek a jól ismert nóták is. A közönség döntött, akinél magasabb értéket mutatott a decibelszámláló, az nyert. Végül komoly megdöbbenésemre Nagy Feróék maradtak alul, de a 8 óra munkát ma már másodszor hallhattuk. :) Amint vége lett ennek a különleges koncertnek, jöhetett is a 4. nap fő attrakciója: az idén 20 éves Tankcsapda lépett a Nagyszínpad deszkáira. Lukácsék beleadtak mindent, komoly pirotechnikával jöttek, és talán még az Omega koncertnél is több ember volt rájuk kíváncsi. A setlistet egy fokkal gyengébbnek mondanám az előző évinél, de azért nem volt ok a panaszra. Mindig péntek, Félre a tréfát, Baj van!, Adjon az ég!, Be vagyok rúgva - csak néhány cím a bőséges felhozatalból. Az első pár nóta alatt azért a hangulat nem volt az igazi (a keverőpult környékén álltunk), mögöttem pl. karba tett kezű, mellettem pókerarccal álldogáló emberekre lettem figyelmes. Ez már persze az ő bajuk, én remekül éreztem magam. Egy ráadást adtak, amelyben megszólalt a Legjobb Méreg, a Mennyország Tourist és az egyik nagy kedvencem, a Johnny a mocsokban is. Több visszatapsolás már nem volt, mindenki szétszéledt, sokan hazafelé, mi viszont még utoljára akartunk magunknak egy pöttyös pontos labdát (egyiket az Omega is dedikálta), sajnos most sem jártunk szerencsével. Mindenesetre megismerhettük Tibi bácsi "állatkertjét", amelyben többek közt felcsendült a Kismalac a Kerozintól, valamint a Repül a bálna és a Szállj el kismadár is. Ja, és volt megint 8 óra munka, aznap nekünk már harmadszor. :) Egy hűs Jäger után tértünk nyugovóra (kösz, Isti!), hogy reggel aztán már a sátorszétszedés és pakolás nyújtotta örömöknek adózzunk. Az addig emberektől hömpölygő kemping lassan elcsendesett, mindenki szedte (szó szerint) a sátorfáját, hogy hazainduljon, immár rengeteg élménnyel gazdagodva.  Mi is így tettünk, jómagam egy kis Szegedi kitérővel haza is értem épségben.
Útközben volt időm felidézni ennek az 5 napnak a sok szép emlékét. Az év, a nyár eddigi legjobb bulija volt!
Találkozzunk jövőre Pécsen! Csak szabadon! :)

további képek: http://efottklub.hu/index.php?p=kepek

2009. július 9., csütörtök 1:32 Tudom, nem a világ legnehezebb nótája, de az biztos, hogy az egyik legjobb dal a legújabb Green Day lemezről. Fogadjátok szeretettel! :)

2009. június 26., péntek 1:49

50 éves korában meghalt Michael Jackson. Nagyon sokan szerették, szeretik zenéjét, én ugyan nem voltam a legnagyobb rajongója, de az vitathatatlan, hogy olyan életművet hagyott a háta mögött, amelynek köszönhetően még sokáig köztünk él. Legenda volt, és az is marad. 

Nyugodj békében, Jacko!

2009. június 25., csütörtök 0:41

No, ezt is megértük, eljött ezen tanév vége is. Jövőre max. 2 tárgyam lesz, meg persze a szakdolgozatok. Azért nem fogok unatkozni...
Itt a nyár, mindenkit arra biztatok, hogy jöjjön Bajára, az EFOTT-ra, mert az év bulijának nézünk elébe!
www.efott.hu

Remélhetőleg sikerül megdönteni a tavalyi bejegyzés hosszúsági rekordomat. :D

2009. június 14., vasárnap 23:12

- Hogy lehet a kákán csomót keresni?
- ???
- Megveszed olcsón, eladod drágán!

 

2009. június 9., kedd 11:01 Kicsit régen írtam már, így most pár sorban megemlékeznék a Pünkösd vasárnapomról, ami ugyan nem most volt, de azért mégis érdemes róla írni.
Idén először látogattunk Tommyval a zp-be, és sikerült is a tavasz egyik legesősebb(nek tűnő) napját kifogjuk. "Á, nem fog esni!"- mondtam én, és tényleg nem is esett egy darabig, mikor is megérkeztem Budára. Aztán megint rákezdett... Szóval párszor még el kellett mondanom ezt a mondatot aznap, de szerencsére meglett a foganatja, ugyanis mire odaértünk, az Alvin-koncert kezdetekor (20.30), épp elállt az eső, és ez nagyjából így is maradt a végéig. (22.00)
A buli most jobb volt, mint a legutóbbi újvárosi, talán mert nem volt akkora por, hála a zp fapadlójának és a kis zuhinak. Elég sokan voltak a zord idő ellenére is, a pogót is jónak mondom. Ami viszont most se tetszett, az a setlist, nagyon sok lassú szám volt benne, és pár sláger továbbra is kimaradt. A két utolsó lemezről mintegy 10 nóta csendült fel, régiek alig-alig. Akadt azért olyan szám is amit ritkán szoktak játszani (pl. Nagymenő).
Összességében azért jó kis buli volt, szinte ahogy vége is lett el kezdett megint hullani az égi áldás. Tommy mondta, hogy igyunk vmi long drinket, mivel észrevette a kivetítőn, hogy csak 390-be kerül. Meg is vette, mondta, hogy az első kört ő állja, mire kikérte a piát kiderült, hogy darabonként egy ezrest csengetett ki érte. Időközben rájöttünk, hogy az akció a Nagypultnál volt és nem a Tóbár résznél, ahol mi tartózkodtunk... Nem baj, legközelebb majd én fizetek. :)
Még kicsit maradtunk, de szomorúan konstatáltuk, hogy az eső nem fog elállni, így kénytelenek voltunk elhagyni a terepet. Jópáran azért még maradtak jól megáztak, de ropták is rendesen, néhányan meg egyenesen a jéghideg medencébe is bemerészkedtek.
Egészségükre! :)
A még nyitva levő Mekiben némi élelmet vettünk magunkhoz (2-2 sajtburger), majd kellemesen elfáradva nyugovóra tértünk. (na nem a gyorsétteremben, hanem már az albiban)
Nyárnyitó hepajnak soha rosszabbat! Csak jobb időt! :P

2009. május 30., szombat 14:35

Lassan már tényleg itt a nyár, és ezt a nevezetes dátumot a Pünkösd hozza el nekünk. Remélem az időjárás is kegyes lesz hozzánk holnap, mikor is Fővárosunkba látogatok, egy remélhetőleg kellemes buli keretében. :)
Reméljük Alvinék koncertje is jobb lesz, mint ami múltkor Újvárosban volt.
Ha jól sikerül az este, akkor mindenképp kanyarintok róla egy kis beszámolót. :)
No, tehát a DavE blog egyszemélyes különítménye (tehát jómagam), Tommy kollégával (aki mostanában egyre ritkábban olvassa a naplómat) holnap a ZP-be látogat, várom oda minden rajongómat is. :D

2009. május 18., hétfő 19:10 Huhh! Eseménydús hetet zártam, többek közt részt vettem a dunaújvárosi Diákköztársasági Napokon, melyről az alábbi bejegyzésben szeretnék egy röpke kis beszámolót nyújtani. Szóval kezdetben vala a fősulis napok, ez mára már új helyre költözött és az egész várost meginvitálták rá, a korábbi borsos jegyárak helyett pedig egészen baráti összegbe került a bebocsátás. (1000 Ft/kopf) Talán ennek is köszönhető, hogy (a szervezők tájékoztatása szerint) mintegy 9000 fő volt kíváncsi a programsorozatra.
Az első nap fellépett a Heaven Street Seven, a 30Y, valamint a Kispál és a borz. Ebből az illusztris trióból az utóbbit sikerült elcsípni: Lovasiék hozták a tőlük elvártat, jó hangulatú bulit csaptak, poénkodtak sokat és persze a legnagyobb slágereket is lejátszották. Az első pár sorban még vmiféle pogóra emlékeztető össznépi "ereszd el a hajam" is kialakult, jómagam egy kicsit belekóstoltam az "ízébe", annyira nem volt rossz. A nap zárásaként a sátorban retro slágereket toltak, felcsendültek olyan klasszikusok, mint a "Szóljon hangosan az ének" vagy a "Szerelemvonat". Ez utóbbi alatt a táncparkett egy hatalmas tekergő szerelvénnyé varázsolódott. Jól szórakoztunk! :)

Második nap is esti programnak az Alsó-Dunapartot választottuk többedmagammal és nem bántuk meg. Némi alapozás után indultunk a helyszínre, ahol lassan kezdődött a Sugarloaf koncert. Dér Heniék megugráltatták a közönséget, a régi és az új dalok egyaránt helyet kaptak a setlisten. Vissza is tapsoltuk őket, a ráadásra remek hangulat lett!
Ezután némi szünet (és rögtönzött folyadékbevitel) után csaptunk bele a huligánok, azaz a Hooligans (pop)rock perfonmanszába. A nézőtér ekkortájra már szépen megtelt, szóltak a slágerek is, a "Királylány", a "Játszom", és mikorra kitöröltem a csipát (hehe) a szememből már jött az utolsó ráadás (volt jópár), melynek végén megtudhattuk milyen is az a "Hotel Mámor". Attól függetlenül, hogy nem a kedvenceim, jók voltak. Pénteken igyekeztem kipihenni magam az utolsó nagy rohamra (sikerült is ebédidőben kikászálódnom az ágyikómból).

A zárónapot vártam a legjobban, mivel egyik kedvenc zenekarom is fellépett, nevezetesen az Alvin és a Mókusok. Sajna szokás szerint késve értünk oda (cirka negyed óra "spéttel"), talán éppen ezért nagyon de nagyon rövidnek hatott a buli. A pogó se volt az igazi, hatalmas por is volt, sikerült elesnem vagy kétszer, amire eddig még nem volt példa... Összességében egy közepes koncert volt, fájdalmamra sok úgymond "kötelező" dal is kimaradt, remélem a május 31-i Zöld Pardon-béli hepaj jobb lesz.
Némi szusszanás után jött a Bëlga, kiknek most voltam igazából először a koncertjén (az EFOTT-ost pl. csak tisztes távolból hallgattam), ettől függetlenül (vagy épp ezért?) jól éreztem magam. Szép számú publikum előtt remek bulit csaptak Bauxiték, természetesen volt a "Gyaloglás vége", az "Az a baj", a "Magyar Nemzeti hip-hop" meg persze a "Zsolti a béka" is felbrekegett a hangládákból. Az "Ovi-rap"-nek sajnos csak egy részletét nyomták le, ettől persze azért még tetszett. Ráadásra "természetesen" jött a két legtrágárabb daluk, melyre mindenki jól kikáromkodhatta magát. Egy-két-há'! (szerintem tovább mindenki tudja...) Egy kis lazulás és bóklászás után jött a Republic, kik az egész 3 napos minifesztivál legjobb buliját adták. Lengett a zászló, repült a bálna, szállt a kismadár, a publikum pedig egy emberként tapsolt, ugrált és énekelt Cipőékkel. Több dalukban egy Kossuth-díjas hegedűművész is segédkezett, így pl. a "Jó reggelt kívánok" című sláger egy kicsit más köntöst kapott, de így is nagyon jól szólt. Sem a műsor hosszára, sem a hangosításra nem lehetett panaszunk.
Zárásként benéztünk még a bulisátorba, ahol szomorúan konstatáltam, hogy ez a zene nem az én ízlésem (napjaink house slágerei(?) szóltak), de nem éreztem rosszul magam, főként a társaság miatt sem.
Másnap hajnalban holtfáradtan, de élményekkel gazdagodva indulhattam haza...
Jövőre, veletek, Dudik!

Az eseményről képeket, illetve videókat találhattok itt:
http://duftv.duf.hu/?q=node/36

2009. május 10., vasárnap 7:27

A Green Day visszatért! Bille Joe Armstrong, Mike Dirnt és Tré Cool csaknem 5 évvel az American Idiot bombasztikus sikere után (több, mint 12 millió eladott példány világszerte) új albummal rukkolt elő. A "21. század bukása" 18 számot tartalmaz, és 3 részre tagolódik: "Heroes and Cons", "Charlatans and Saints" és "Horseshoes and Handgrenades". Műsorideje extra hosszú, majd' 70 perc. A 2004-es nagy elődhöz hasonlóan ez szintén egy ún. konceptalbum, a sztori két szerelmes, Gloria és Christian történetét meséli el (a párt a lemezborítón is láthatjuk).

A felütés egyből remek, mintha csak a régi Sokol rádiónkat tekergetnénk, pár másodperces
sistergés után megszólal "Song of the Century" (amely még később visszaköszön a lemez végén) - alig egy perces, mégis nagyon tetszetős, dúdolható kis 'minisláger'.
Ezután jön a címadó felvétel, melyet a szemfüles rajongók már bő 2 hónapja az mp3 lejátszójukra tölthettek, hiszen akkor szivárgott ki a demo verzió. Azóta némi csiszoláson esett át a nóta, ami leginkább előnyére vált. Lekerült a zongora az elejéről, és néhol más énekdallamok is vannak, illetve a szöveg sem teljesen ugyanaz. Remek, epikus nyitódal!
A "Know your enemy" az első single a lemezről, már klip is készült hozzá. Egy kicsit monotonnak tűnhet elsőre a dal, szerintem pont ilyennek szánták, közepén a szóló azért némiképp feloldja a az egyhangúságot. Nem kizárt, koncerteken nagyot fog majd azért ütni. 
A "¡Viva la Gloria!" egy dallamos lassú kezdéssel nyit, hogy aztán annál nagyobbat robbantson - szerintem nagy sláger lesz. A lemez első harmadának abszolút favoritja nálam.
A "Before the Lobotomy" ismét lassabb vizekre evez az elején, utána ez is felpörög, a végén pedig a kezdődallamokkal tér vissza. Billie Joe jól énekel benne, de minden más is a helyén van. A "Christian's Inferno" főleg a könnyen fülbemászó refrénjéről lesz emlékezetes, egyébként egy közepes nótának mondanám. Az első felvonás záróakkordját a "Last Night on Earth" képezi, ez egy romantikus dal, olyan tábortűz mellett összebújós, koncerteken öngyújtólengetős.
Az "Act II" egyből belezúz a közepébe, az "East Jesus Nowhere"-ben mintha a Foxboro Hot
Tubs-t (a Green Day egyik side projectjét) hallanánk "Hitchin a Ride"-ot játszani,
remek kis "elegy" lett. Az ezt követő "Peacemaker" egy nagyon hangulatos dal, előttünk mexikói sivatagok képe villanhat be, melyben Billie Joe sombreroban dalolja a strófákat.
A "Last of the American Girls" címre hallgat a 10. nóta, ez a tempóból kicsit visszavesz, ettől
függetlenül kellemes szám.
A korong legrövidebbje (a "Song of the Century-t" kivéve persze), "Murder City" jön ezután, ami tényleg egy gyilkos dal! Tetszik, ahogy szinte robban a "Desperate" sor a refrén elején, a szóló is érdekes ezzel a sok hajlítással. Dallamos, "fogós", összességében a CD egyik húzódala.
A "¿Viva la Gloria? (Little Girl)" egy érdekes hangulatú felvétel, a szólója az egyik korábbi
kiszivárogtatott stúdiófelvételből lehet ismerős, nekem bejön. A "Restless Heart Syndrome" a második harmad záródala, annyira nem nyerte el a tetszésemet, a végén levő "zúzás" azért felküzdi őt az elfogadható számok sorába.
A záró felvonás a "Horseshoes and handgrenades"-szel nyit, ez egy igazi rock and roll nóta,
jó gitártémák vannak benne és Billie Joe effektezett hangja is feldobja az egészet.
A "The Static Age"-nek főként a refrénje jön be - az viszont nagyon. A "21 Guns" az új lemez egyik legpopulárisabb dala, valószínűleg hasonló sláger lesz, mint a "Boulevard of Broken Dreams". (értsd: még azok is szeretni fogják, akik alapjáraton nem rajonganak a Green Day-ért) Az utolsó harmad mindent vivő száma az "American Eulogy". Az elején visszaköszön benne a "Song of the Century" is. Első fele a "Mass Hysteria", egy vidám, fülbemászó, gyors rész, talán sokakanak a warningos "Deadbeat Holiday" juthat róla az eszükbe. Való igaz, a verse kezdősorának dallama eléggé hasonlít rá, de ezen kívül nem sok minden. A felvétel végét, a "Modern World"-öt pedig Mike éneke(!) teszi fantasztikussá.
A 21st Century Breakdown lezárását a "See The Light" adja, melynek kezdése megegyezik
a címadó daléval, szövege összességében egy pozitív kicsengést ad.

Habár ezen a CD-n most nincsenek maratoni hosszúságú "rockoperák", mint amilyen pl. a
"Jesus of Suburbia" volt, nem ritkák a 4-5 perces felvételek, melyek legtöbbje több kis
alrészre tagolódik. A hangzás kifogástalan: a gitárok, a dobok, a billentyűk mind-mind
hasítanak. Talán csak Mike témái tűnnek egy csöppet kevésnek, jómagam hiányoltam egy
Holiday-féle jó kis basszusszólót. (Az "American Eulogy"-ban viszont szuper énekrészt kapott) Sokan azt várták, hogy a Green Day az új lemezzel visszatér a jó öreg (pop)punk rock stílusba, ez azonban nem történt meg. Ugyan sok punkos elemet tartalmaznak a nóták, stílusában mégis inkább a 2004-ben megkezdett vonalat viszi tovább.

Már első pár hallgatásra megállapítható, hogy kaliforniai barátaink ismét frenetikusat alkottak: mind szövegileg és zeneileg is érett lemezt adtak ki, több remek sláger is született, melyek előkelő helyeken szerepelnek majd az elkövetkezendő évek koncertjeinek számlistáin.
Apropó fellépések: idén sajnos a banda turné szempontjából elkerüli hazánkat, a helyileg legközelebbi koncert Bécsben lesz ősszel, oda is már csak ülőjegyeket lehet kapni.
(Egy szigetes vagy arénás bulit azért nem bántam volna, reméljük jövőre hozzánk is ellátogatnak.)

Végítélet: 9/10

2009. május 10., vasárnap 6:10

A hétvégén ismét ittmaradtam a koliban, jön a 14. hét máris, és utána kezdődhet a vizsgaidőszak. :S Előtte még fősulis napok (ahogy egy korábbi postomban utaltam rá), ami frenetikusnak ígérkezik!
Ez mindenképp megér majd egy hosszabb beszámolót, számomra főleg a csütörtöki és a pénteki nap lesz a jó.
Május 31-ig vmiféle gyakorlati hely után is kéne koslassak, hogyha ősszel menni szeretnék. A(z egyelőre nem létező) szakdolgozati témámról már ne is beszéljünk...
Na azért még van 3 hetem, addig kiötlök majd valamit.

Az új szavazásom nem tűnik tűl népszerűnek, pedig állítólag napi 2 millió ember ül le a Barátok Közt elé. Úgy látszik ezeknek kis százaléka olvassa a blogomat. :)

Hát ennyit magánéleti frontról, hamarost jön az ígért Green Day lemezkritika!

2009. május 8., péntek 15:57

Május 15-én kerül a boltok polcaira világszerte a Green Day várva-várt új albuma, a 21st Century Breakdown.

Kanyarítottam is róla egy kis albumkritikát, melyet itt olvashattok.

A teljes lemez már most letölhető meghallgatható ITT vagy ITT!

2009. május 4., hétfő 12:44

Idén Diákköztársasági Napok 2009 néven kerül megrendezésre a korábban Főiskolás Napokként ismert rendezvénysorozat Dunaújvárosban. A programkínálat igen bőséges, és most a jegyárakra sem lehet panasz. Íme a plakát:

A rendezvény hivatalos honlapja: http://www.dudik.hu

2009. május 1., péntek 22:38

A "Csillag még késik" című album után csaknem 6 évvel a salgótarjáni punkrock banda végre új koronggal jelentkezett. A lemez március elején jelent meg az Edge kiadó gondozásában, és 12 nótát tartalmaz. Időközben tagcsere is történt a zenekarban, a dobos szerepkört Figula Gergő vette át, aki korábban az Alvin és a Mókusokban húzott le nem kevesebb, mint 13 évet. Az albumon azonban még Fekát hallhatjuk játszani, azt kell mondjam remekül végezte a dolgát, de ez nemcsak rá igaz, hanem a többiekre is. A hangzásra sem lehet panaszunk - ez az eddigi legjobban megszólaló Macskanadrág nagylemez.
A kezdő dal, az "Ég bennem a tűz", Magyarország jelenlegi helyzetére világít rá, emellett szövegvilágában a "Nem leszek R'n'R sztár" vonulat is érződik benne. Indításnak megjárja.  
A második számot már ismerhettük tavalyról, ehhez klip is készült, és az "Azt gondoltad" címet viseli. Remek kis nóta, mind zeneileg és szövegileg is megállja a helyét. A sorban a következő a "Mindent megígérek", ezt már Garfield énekli, ütős dal, a "reszelős" gitárriffek jó alapot szolgáltatnak. A "Tartom a szám" egy közepes nóta lett, főleg dallamvilágában hat kissé monotonnak. A "Köcsög vagy te nem kalóz" egy álmot mesél el, még Johnny Rotten is meg van említve benne. Kincsek, hajók, óceánok, mesés tájak - a vége azonban a keserű ébredés, irány a mókuskerék... A lemez 6. nótája a "Csak még egy perc" a Rock and roll életérzésről szól, Szabi egyfajta számadása az eddigi életről. Jó dal!
A "Dobj a tűzre" hasonló témájú mint az előző szám. Külön örömömre Hermosa Beach is meg van említve benne, amely kedvenc bandám, a Pennywise hazája.
A 8. felvétel az album címadó dala is és csúcspontja is lett egyben, abszolút telitalálat! Pörgős, dallamos, bulizós 3 perc, a szöveg is rendben van. A jelszó: "Idd magad Fred Astairre!"
Az ezt követő "Megváltoztál" című szerzemény ugyan nem hozza az előző szintjét, ettől függetlenül azért nem rossz szám.
Az "Így kellett lennie" szintén beállhat a jó nóták sorába, emellett a mondanivaló is emészthető.
A "Goodbye" témája szerelem, és annak ellenére, hogy elég kevés rímet sikerült besűríteni ebbe a szűk 3 percbe, egy nagyon jól sikerült felvétel lett, a gitártémák is fülbemászóak. A dal végi "időjárásjelentés" erős lokálpatriotizmusról árulkodik: "Salgótarján felett mindig süt a Nap".
A záródalt, "A felgyúlnak a fények"-et Szabi interpretálja nekünk, az első pár sor egész humorosra sikeredett, emellett a refrén is tetszik, és úgy összességében is egy megfelelő lezárást ad.
Summa summarum: nógrádi barátaink hosszú hallgatás után egy nagyszerű albummal örvendeztettek meg minket. Ugyan akad rajta néhány töltelékszám, de emellett születtek olyan húzódalok is, melyek az elkövetkezendő koncerteken kötelező darabokként csendülnek majd fel, remek hangulatot varázsolva ezzel.
A CD ára is barátinak mondható, aki szereti a dallamos (skate)punk muzsikát, mindenképp ruházzon be rá, nem fog csalódni. 
Értékelés: 8/10
A koncertdátumokat a hivatalos oldalon csekkolhatjátok.

Készítettem egy kis montázst a "Porból lettél, porrá leszel" című dalhoz, íme:

2009. április 7., kedd 10:17 Te jó ég, mindjárt 3 éves lesz a blogom! Arról nem is beszélve, hogy én vele egyidőben meg 22. :)
Nem is hittem volna, hogy megérem ezt a szép kort, pláne a blogom. :P
Szóval április 9-én szokás szerint dupla ünnep, a jókívánságokat kommentbe várom. Mostanában elég kevés érkezik belőlük, ez nem tudom minek tudható be. Mármint nem jókívánság (mondjuk néha az is), hanem építő jellegű hozzászólás. :)
Sebaj, napi 100 látogató szerintem nem tévedhet - maximum a google, hogy ide irányította őket...
A húsvét is beköszönt nemsoká, lehet megint gyártani a frappáns kis versikéket (már aki még jár locsolkodni), vagy leporolni a jó öreg "Zöld erdőben jártam..." kezdetű klasszikust.
Ha eme nemes ünnepig nem írnék, akkor kellemes tavaszi szünetet kívánok minden iskolába járónak, illetve Isten éltesse azokat, akik velem és kicsiny naplócskámmal egyidőben születtek! ;)

2009. április 1., szerda 16:21

Na végre! Hosszú hetek fagyoskodása után most végre igazi tavaszias időben lehet részünk így bolondok napja alkalmából. Remélem ez így is marad legalább novemberig. :) Lassan lekerülhetnek a kabátok, a szoknyák is rövidülnek... :P Őszintén szólva ez a tél nem volt az igazi, a hó is február végén kezdett el esni (akkor meg már minek...), decemberben hiába vártuk. A március a szokásosnál jóval hidegebb volt, ideje tehát, hogy végre kishazánkban is normális klíma uralkodjon.

A tavaszi félév kellős közepén (8. hét, ráadásul szerda) vagyok itt a dicsőséges Sztálinvárosban, ahogy röpül az idő, nemsokára megint itt a vizsgaidőszak. Eddig elég laza félévem van, de ez előrevetíti, hogy az őszi (minden bizonnyal utolsó) szemeszterem annál húzósabb lesz. Nekünk ugyebár két szakdolgozatot kell megírjunk (egy kommosat, egy infost), illetve még gyakhelyet is keresnem kell. Utóbbinál nagyon remélem olyat sikerül kifognom, ahol nem korbáccsal verik a hátam, hogy csináljak már vmit, hanem viszonylag enyhébb körülmények uralkodnak... Emellett persze majd az államvizsgára is készülnöm kell, meg 1 tárgyam mindenképp marad. De ez még persze a távoli jövő muzsikája, addig még van egy szép tavasz és egy napfényes nyár, szóval optimistán tekintek a jövőbe. :)

Egyelőre nem sok voks érkezett a nyári fesztiválos kérdésre, de bízom benne, hogy a szép idő beköszöntével ez gyökeresen változni fog. Szavazzatok tehát bátran, hogy hova mentek vagy hova szeretnétek menni!

Lassan befejezem mára az írást - és ez nem áprilisi tréfa! :)
Nemsokára újból jelentkezem, addig is verőfényes tavaszt kívánok minden erre tévelyedő jótét léleknek!

2009. március 23., hétfő 19:39 Sokan szeretnék, sokan nem, hogy a címben szereplő fogalom megvalósuljon. Egy biztos: nálam ez már most valóra vált, ugyanis itt már lehet szavazni. Ettől ugyan nem változik meg az ország sorsa, viszont a blogom imázsának mindenképpen használ. :)
Voksolj hát belátásod szerint az általad legjobban favorizált nyári zenei fesztiválra!

Melyik a kedvenc nyari fesztivalod?
	Sziget
	Hegyalja
	Volt
	Balaton Sound
	EFOTT
	BalaTONE
	Rockmaraton
	SZIN
	Pannonia Fesztival
	Egyeb
pollcode.com free poll