2011. július 31., vasárnap 20:34

Nagy örömömre szolgált, hogy idén szülővárosomban rendezték meg ezt a nagyszerű fesztivált. Kiváló programok, remek társaság, igazi nyári idő – az év bulija volt! Ez volt a harmadik EFOTT-om, és egyben az első ahol – a hely közelsége miatt – nem sátoroztam. Lássuk mi történt velem, napokra lebontva!

A 0. napon „némi” sorban állás után igyekeztünk feltérképezni a helyszínt a többiekkel, szerencsére nem maradtunk le semmiről. Mire odaértünk, épp Haddaway csapott bele, hogy elénekelje legnagyobb slágerét a „What is love”-ot, ezt néhány másik dal után újból is megtette – a közönségnek bejött! A Smile Rock Circus Gönczi Gáborral az élen elég jó hangulatot csinált, ekkor már több ezren voltak a Djuice színpadnál. Jöttek sorba a meghívott vendégek, itt volt az Animal Cannibals, Vastag Csaba, és Király L. Norbi is, aki rekedt üvöltésével keményen próbára tette a hallójáratokat. Még a Mizu-t is hallottuk rockosítva, sokaknak bejött ez a szitu… ööö… vagyis ez a verzió. A rock-kavalkád után, bő egy órás csúszással elkezdődött Ganxsta Zolee és a Kartel produkciója, kik a tőlük megszokott lendülettel rappelték el a jól ismert nótákat. A hangszerelés remek volt, igazán rockosan szóltak a rap nóták, felcsendült az EFOTT-dal is, záró szám pedig a „Bumm a fejbe” volt. Talán kicsit rövidnek hatott a műsor, de rendesen megadta az alaphangot a fesztivál további részére. Levezetésként az Axe Party állomásnál roptuk napjaink zenéjére, jó helyszínnek bizonyult.

Szerdán úgy terveztem, hogy kinézek a 15 órakor kezdődő stand up comedy-re (Kovács András Péter lépett fel), ez azonban nem jött össze, így maradt az estére való készülés. Némi itthoni alapozás után Korda György és Balázs Klári koncertjére vettem az irányt, jó pár régi és új cimborával. A sátor (talán a korai kezdésnek köszönhetően) most nem volt csordultig tele, de aki ott volt az remekül érezte magát. Nincs EFOTT Gyuri bácsiék nélkül, és szerintem ez így is van jól. Volt vonatozás, Lady N, Klárika éltetés, Mamma Maria és önfeledten bulizó fiatalok. (A videóból szerintem átjön a hangulat - 3:08-tól én is ott vagyok :))

A házaspárt követte a nemrég reaktivált UFO, a 90-es évek egyik legnépszerűbb playback-bandája. A lányok úgy tűnt talán megtanultak énekelni azóta, Zsolti pedig nyomja a szöveget változatlanul. „Nyár van”, „Szerelemdoktor”, „Tarzan”, „Párizsi lány” – táncolt, ugrált mindenki a dalokra. A retro kitérő után némi pihenőt iktattam be, majd a Nagyszínpad felé vettem az irányt. Az Apollo 440 ráadását sikerült elcsípnem, épp a régen az RTL Klubon futó „Klip Klub” című műsor zenéje ment zárásként. Jól szólt a buli! Így elmondhattam, hogy ezzel az EFOTT összes külföldi fellépőjét láthattam. :) Az EFOTT "slágerei" egyébként a mindenhová ragasztgatható matricák voltak (osztogatták az EFOTT programfüzetben és az AXE sátornál is), szinte mindenkin volt néhány, így én a házilag gyártott Like plecsnijeimmel nem is nagyon tűntem ki a tömegből. :) Egy kis pihi után jöhetett életem első Rózsaszín Pitbull koncertje. Őket már elég régóta csípem, szerencsére most élőben is részt vehettem a bulijukon. Kassai Gabi boxergatyában ontotta a vulgáris rímeket, az összes alapmű elhangzott a zenekar életéből, úgy mint  a „Metál Mackó”, a „Valaki beszorult egy zetorba” vagy a „Ne szívjál füvet”. Az új korongról, a Bongfoglalásról is felcsendült pár igazán jó alkotás. Természetesen volt pogó is, meg minden, ami egy punk koncerthez hozzátartozik. A záró dal a "Béla bá'" című klasszikus volt, kellemesen elfáradtam a végére, és még a karszalagom se szakadt le a tombolásban (idén már szövet alapú biléták voltak egyébként). Élményekkel gazdagodva, kellemesen elfáradva tértem nyugovóra.

A harmadik nap szintén sikerült kihagyni a Stand Up-ot, de így legalább az estére jobban rá tudtam készülni. Tommy cimborám is megérkezett közben, hozott is meglepetést, egy üveg aszú™ személyében (még rímelt is). A történethez hozzátartozik, hogy már a 2008-as EFOTT-on meg akart hívni egy Tokajira, de akkor végül vörösbor lett belőle. A szőlőnedűk után jó hangulatban értünk ki este, mikor is Tommy Republic-ra, én pedig a már régóta várt Prosecturára vettem az irányt. Imre Norbiék végre itt szűkebb hazámban is játszottak és szerencsére most sem okoztak csalódást. A setlist egészen remek volt, vegyesen megszólaltak a régebbi és az újabb szerzemények is. „Nyomok a homokban”, „Ittanyakamnyesdel”, „Szegény ember kézzel nőz”, „Milliomos Liliomos”, „Soha többé!” – néhány cím ízelítő gyanánt. A pogó nagyon jó volt a por ellenére is, mindenki egy emberként énekelte a poénos szövegeket, a néhány csepp eső sem riasztott el senkit. Zárásként az „Ejnye Ottó” szólt – remek dal! A szekszárdi banda után jöhettek a mecsekaljai punkok! Első HétköznaPI CSAlódások koncertem volt ez, de nagyon jól éreztem magam. Először még csak a küzdőtér széléről figyeltem az eseményeket, de annyira magával ragadott a buli hangulata, hogy kénytelen voltam előre menni. Megyeri Feriék még így 20 év után is változatlan lendülettel nyomják, jó volt nagyon! Szerencsére a „Csaló Manó” is elhangzott, ami az egyik favoritom az új albumról. De volt itt „Ájncvájdráj”, „Ostoba”, „Commandante”, „Belfast” és még „Viktor” is. A baranyai bandát követte a Green Dye, kiknek nevéből szerintem kiderül, melyik zenekar dalait játsszák. A dobos az énekes is egyben, elég ritka az ilyen felállás, de ettől függetlenül jól működik. Sajnos már viszonylag kevesen maradtak ekkorra (éjjel 2 óra múlt), de akik ott voltak azok élvezték a bulit. Elhangzottak a Green Day legismertebb számai, a hangzás is közelített az eredetihez. A ráadásban az American idiot és Holiday jött – jók voltak!
Némi kóválygás után tértem haza, hogy rápihenjek a még ütősebbnek ígérkező péntekre…

Eljött a péntek, az EFOTT harmadik napja. A Tiszaliget remek helyszínnek bizonyult egyébként. Elsőre kicsit szövevényesnek hathatott a fesztivál elrendezése (főleg sötétben), de ha már párszor körbejárta az ember, akkor mindent megtalált. A kánikula ma is kemény volt, a hőfok inkább közelített a negyvenhez, mint a harminchoz. Szilárd komám is megérkezett időközben, hogy élete első nagy fesztiválján tegye tiszteletét nálam. Jó hangulatban telt a délután, sajnos Kiss Ádámra nem értünk ki, aki a haverok elmondása szerint nagyon jó műsort adott. A Kozmixról viszont nem késtünk el, ekkorra már megtelt a Kalinka sátor! Nagyon sokan voltak kíváncsiak Hozsó és Lala fellépésére. Az egész helyszín egy emberként tombolt a jól ismert dalokra, még a „Nagyszínpad! Nagyszínpad!” rigmus is elhangzott a közönségtől. A ráadásban egy kis Scooter blokk következett, "Fire"-rel és stílszerűen egy „lángoló” gitárral, valamint a "Hyper Hyper"-rel. A Hegyalján a Scooter lépett fel idén, de minek nekünk a német banda, ha itt van nekünk a magyar megfelelője?! :) Ezután már siettünk is a Nagyszínpad felé, ahol a „Tankok” már zúztak is rendesen. A koncert elején egy páran söreiket feldobálták a színpadra, amit Lukács Laci finoman szólva nem nézett jó szemmel és "enyhén" vulgáris stílusban leosztotta őket. Szerencsére a debreceni legendák nem mentek „haza a g**ibe” (ahogy a frontember mondta), hanem folytatták tovább, mindenki örömére. A koncert alatt hatalmas villámok borzolták a kedélyeket, de végül a remek hangulat és a színpadról jövő láng- és füstcsóvák elijesztették a viharfelhőket, így pár csepp esővel megúsztuk. A számlista hasonló volt a tavaszi dunaújvárosi bulihoz, a slágerek mellett pár keményebb témájú dal is elhangzott pl. az „Akapulkó” meg „Az vagyok akinek engem látsz”. A ráadásban megszólalt a „Mindentől távol”,„A legjobb méreg”, és végül kibontottunk egy bort, hogy megnézzük, mi van „balra a második ajtó” mögött… Hova is lehetne egy jó kis rock koncert után menni? Hát Dévényi Tibi bácsi retro diszkójába! :D Irány vissza a Kalinka sátor, ahol az öreg már dobálta is a pontos labdákat (két éve Baján se sikerült elkapnom őket), és játszotta a jól megszokott dalait, melyek minden este ugyan azok, csak a sorrendjük változik. Jó volt egyébként a buli, énekelt, táncolt, rockyzott, twistelt mindenki, felcsavartuk a szőnyeget. A végén nem maradhatott el a „Lemezlovas dala” sem...

Nagyon hamar elérkezett a záró nap, melyre az utolsó erőtartalékainkat mozgósítottuk. Szerencsére nagyjából felépültem tegnapi torok-, és fejfájásomból (hála a sok teának), így ma több hely jutott a hűs nedűknek. Délután jöttek is át a többiek, Szilárddal, Barnával, és Gondával kiegészülve (aki az első nap után végre újra köztünk lehetett), nekiálltunk megalapozni a záró estét. Tommy-nak sajnos már haza kellett mennie, de innen üzenem neki, hogy majd bepótoljuk az elmaradt napot! :) Kellően jó hangulatban indultunk el, az Idoru-ról lekéstünk, a Supernemre viszont a legjobbkor érkeztünk. Szabiék szokás szerint remekül megtáncoltatták a Rauch sátor publikumát, a műsor gerincét a nemrég megjelent album, a "Tudományosfantasztikuspop” dalai adták. Az új billentyűssel kiegészülve is jól szóltak, szünet nélkül ugrált, tombolt az egész nézőtér – pogó is volt szépen! Ezután a Kalinka sátor felé vettük az irányt (kedvenc helyszínem volt!), ahol némi csúszásra került sor, Animal Cannibals-ék valamiért még nem értek oda. Előttük így a Vis Maior játszott, akik számomra az EFOTT legnagyobb meglepeté-sét okozták. Korábban nem ismertem őket, de egészen frenetikus hangulatot teremtettek. A debreceni Vis Maior egy igazi bulizenekar, feldolgozásokat játszanak, de olyan lendülettel és élettel, hogy az embernek muszáj táncolnia rá. A repertoár igazán széles volt: Lady Gagától (Bad Romance rockosítva!), a Tankcsapdán és Fluor Tomin át, egészen Bikiniig. Nem hittem volna, hogy valaha egy számon belül hallom a „Mizu”-t, és az „Eye of the tigert” (a közönség kajálta)! De volt itt „Pocsolyába léptem…”, „Halál a májra”, "Mézga család(!)" és még a „Szerelemvonat” is beindult (az egész sátor egy nagy "szerelvénnyé" változott), az „Álomhajóról” nem is beszélve! Jó párszor voltak kénytelenek visszajönni ráadást adni, de ez nem is csoda. A fesztivál legjobb koncertje volt, köszönjük!
Némi folyadékpótlás után jöhetett az Animal Cannibals, kik már 20 éve tolják folyamatosan, töretlen lelkesedéssel. Én régen is bírtam őket, de ez ma sincs másként. A slágereiket szinte mindenki együtt énekelte, a sátor ekkorra már csurig telt, iszonyú hőség volt, ezt csak sörrel lehetett kibírni (szerencsére viszonylag baráti árak voltak: 390 egy korsó soproni, 200 Ft fél liter ásványvíz). A műsor fénypontjaként Qka a közönség kezén úszva rappelte el az egyik dalt. Mondta is, hogy ennyi férfi még sose fogta meg a hátsóját – haha, azért volt köztük csaj is. :D A kannibálok után érkezhetett – idén utoljára – Dévényi Tibi bá’! A 3 Kívánság legendás műsorvezetője ugyanazokat a dalokat vette elő, mint tegnap, most viszont cselesen felcserélte őket! Ez persze senkit sem zavart, eszméletlen nagy buli volt! Közben átnéztem a Rádió 1 Arénához is, ami szintén tele volt, itt jobbára elektronikus zene szólt. Mire visszaértem a Kalinka Stage-hez, ismét az Animal Cannibals volt a színpadon – csak most mint DJ-k. Meglepően jó zenéket toltak, nemcsak rapet, hanem rockot és diszkót is (a Kaukázustól egészen David Guetta-ig). Kb. 4 óráig muzsikáltak, majd átmentünk Barnával az Axe-hoz, ahol még ment a buli rendesen. 5 felé már kezdett világosodni, sokan hazaindultak, de a "kemény mag" még nem adta fel. Jó pár cimborával roptuk zárásig (ennyit még kosáredzésen sem ugráltam, mint aznap)! A végén már kisütött a nap, elhalkult a zene, majd egy „derék” biztonsági bejelentette 6 óra után pár perccel, hogy vége a bulinak, ezzel együtt az idei EFOTT-nak is…

A fesztivál rendezése nagyon jó volt, a fellépők névsora kifogástalan, a színpadok elhelyezésére, és a biztonságiakra sem lehetett panasz. Az időjárás végig kegyes volt hozzánk, a társaság pedig nagyszerű, a női felhozatalról nem is beszélve. :) Ez volt a harmadik egyetemista és főiskolás fesztiválom, sátorozás nélkül kicsit másabb volt ez az idei (így kicsit kevesebbet voltam kint a helyszínen), de talán ez volt a legjobb mind közül. Az EFOTT-ban az a jó, hogy mindenki megtalálhatja benne a számítását, stílusra való tekintet nélkül, mindezt megfizethető áron. Ilyen széles zenei és kulturális palettával szerintem egyik hazai fesztivál sem rendelkezik (talán csak a Sziget, de oda már egyre kevesebb magyar teheti meg, hogy kijárjon). Hogy a következő hol lesz, azt még nem lehet tudni, de nem bánnám ha a közeljövőben ismét ide látogatna el ez az utazó karaván, hogy egy héten át majdnem 70000 embert szórakoztasson és életre szóló élményekkel gazdagítson.

Egy kis szubjektív "best of" a végére:

A legjobb helyszín: Kalinka sátor
A legjobb koncert: Vis Maior
A legjobb nap: záró nap (szombat)
A legjobb külföldi fellépő: Haddaway és az Apollo 440 megosztva :))
A legjobb DJ: Tibi bácsi!

Köszönjük, EFOTT! Jövőre találkozunk!

Képek a fesztiválról:

http://www.verse.hu/fotok/
http://www.facebook.com/media/albums/?id=337018258367
http://www.muterem.bme.hu/index.php?option=com_phocagallery&view=category&id=128:efott-2011-szolnok-tiszaliget&Itemid=90

hivatalos oldal: www.efott.hu
(a beszámoló képei a fent említett weboldalakról származnak)

2010. június 24., csütörtök 11:03

Aki a VB ideje alatt hozzászokott a vuvuzelák duruzsulásához (sőt még meg is kedvelte), annak van egy jó hírem: mostantól a Youtube legtöbb videója alatt sem kell nélkülöznie azt! Elég csak megnyomni a lejátszó kis focilabda ikonját, máris egy igazi dél-afrikai futballszentélyben érezheti magát az ember.
Íme a kis gombocska:

 

 

 

Javaslom mindenkinek, hogy próbálja ki az élményt! Pl. itt vagy itt.

Persze vannak olyanok is akik nem elégednek meg ennyivel, azoknak ajánlom figyelmébe az instant darázskürtöt:
http://www.myinstants.com/instant/vuvuzela/

Ezt összekombinálva a Youtube új szolgáltatásával felejthetetlen hatást érhetünk el.

További jó meccseket és dudákat dudálást mindenkinek!

2010. június 8., kedd 2:06

Beköszöntött végre a nyár, de ettől függetlenül itt egy "őszi" nóta:

2010. május 2., vasárnap 18:42

A kaliforniai punk rock legendák 22 év után végre hazánkban is tiszteletüket tették. Fantasztikus bulit adtak, a végén még volt szerencsém beszélni is velük. Remek este volt, no de kezdjük az elején!

A Pennywise már elég régóta a kedvenc zenekaraim közé tartozik, köszönhető kiváló pörgős, dallamos számaiknak, remek gitártémáiknak és nem utolsósorban ütős szövegeiknek. Mikor tavaly az alapítótag Jim Lindberg 21 év együtt zenélés után kiszállt a bandából, eléggé szomorú voltam, de a többiek azonnal bejelentették, hogy folytatják tovább. Az együttes mindig is híres volt arról, hogy nem adja fel, a basszeros Jason Matthew Thirsk 1996-os halála után is továbbléptek, és azóta is őrzik a emlékét a Bro Hymn-nel. A énekes Jim helyét Téglás Zoli vette át az Ignite-ból, akit szerintem nekünk magyaroknak nem kell bemutatni. Eleinte furcsa volt őt látni Fletcherék mellett, de ahogy egyre több új koncertvideót láttam vele, annál jobban tetszett.

Elérkezett hát április utolsó napja, és a várva-várt koncert a Dürerben, mely remek helyszínnek bizonyult. A fő műsorszám előtt 3 előzenekar is fellépett, az Elvis Jacksonról sikerült lemaradnom, az A Wilhelm Scream vége felé értem oda, kik nagy lendülettel zúztak, a közönségnek is tetszett, ahogy elnéztem. Őket követte a Strike Anywhere, kik annyira nem nyerték el a tetszésemet. A hangosítás se volt itt a legjobb, mindenesetre ekkorra már elég sokan lettünk. A bő fél órás műsor után következett a már nagyon várt Pennywise! Zoliék rögtön bele is csaptak a közepébe az Every Single Day-jel. Ekkor még a második sorban álltam, de túl sokat nem tudtam mozogni, így később kicsit hátrébb mentem. A közönség egyből beindult, elszánt budysurfösök szelték a levegőt, illetve nagy létszámú pogó alakult ki. A hangulatra igazán nem lehetett panasz. Zoli hol magyarul, hol angolul konferálta a számokat, közben Fletchert próbálta magyarul tanítani, több-kevesebb sikerrel. A setlist szenzációs volt! A program magját a régi klasszikusok adták, főként az About Time (személyes kedvencem), a Full Circle és a Straight Ahead korongokról. Nekem a csúcspont a Fuck Authority volt, egyszerűen istenkirály nóta, Zoli is perfektül énekelte. Több dalnál jól jön, hogy neki sokkal magasabb a hangja, mint Jimnek. A hangosítás lehetett volna jobb is, kicsit néha "kásás" volt, és leginkább a dob meg a gitár hallatszott. A Bush fújolás és az Obama éltetés nem maradhatott ki természetesen. :) Volt egy feldolgozás is, a Stand by me, erre mindenki táncra perdült. Randy is nagyon jól énekelte azt a pár sort, jó hangja van neki is! A ráadás első számaként az Alien csendült fel, annak ellenére, hogy ez egy lassabb szám, elég nagy mozgás volt rá. Majd ezután meglepetésnek eljátszották az "A csitári hegyek alatt"-ot, amit állítólag a buszban tanultak meg. Ahhoz képest profin elnyomták, és a magyar közönség is vevő volt rá, egy emberként énekelte a sorokat. Nem gondoltam volna, hogy a Pennywise valaha is egy magyar "népdalt" fog eljátszani, de hát ehhez kellett Téglás Zoli is. :)
Zárásként jöhetett a Bro Hymn, mely számomra a nagybetűs Punk Himnusz, ennek megfelelően katarzis volt, itt már aki akart az felmehetett a színpadra és együtt tombolhatott a tagokkal.
Sajnos nagyon hamar elrepült ez a 70-80 perc, de remekül éreztem magam. Zolival azt hiszem új lendületet kapott a banda. Íme a már emlegetett setlist:

1. Every Single Day
2. My Own Country
3. Can't Believe It
4. What If I
5. Peaceful Day
6. Same Old Story
7. Living For Today
8. Greed
9. Society
10. Waiting
11. Fuck Authority
12. Straight Ahead
13. Nowhere Fast
14. Searching
15. Something To Live For
16. Stand By Me
Ráadás:
17. Alien
18. Place Called Home (A csitári hegyek alatt - Ignite)
19. Bro Hymn

Koncert után még maradtam kicsit, minek nagyon örülök, hiszen sikerült találkoznom a tagokkal, Randyvel, Byronnal és Fletcherrel, mindhármukkal közös képet is sikerült készítenem, nagyon jó fejek voltak. Sajnos csak a telefonom volt nálam, így nem lettek túl profi minőségűek, de így is egy örök élmény marad. Fletcher mondta, hogy eddig itt érezték legjobban magukat az európai turné során, nagyon jó volt a közönség, majd aláírta a jegyemet és még egy PW logót is rajzolt rá. 
Végül mondtam neki, hogy remélem találkozunk legközelebb is itt Magyarországon, azt mondta: "For sure!". Neki elhiszem. :)
Nagy élményekkel gazdagodva hagytam el a Dürer kertet, remélem a következő bulira nem 22 évet kell várni, és legkésőbb jövőre eljönnek megint.
Köszönjük Pennywise!

Én és Randy

A koncertről képeket ezen a linken találhattok:
http://pennywise.matt.fotoalbum.hu/

2010. április 21., szerda 15:56

Idén is ütősnek ígérkezik a DUDIK! Íme a plakát:

Hivatalos honlap: http://www.dudik.hu

2010. április 17., szombat 0:39

A kaliforniai punkrock legendák végre Budapesten!
A banda mintegy 21 éves fennállása óta először látogat el hazánkba, immár a tavaly kivált alapítótag énekes Jim Lindberg nélkül. Öröm az ürömben, hogy a megüresedett frontemberi posztot nem más, mint Téglás Zoli tölti be ezentúl. Talán neki is köszönhetjük, hogy végre sikerült idecsábítani a bandát. Hatalmas bulira van tehát kilátás, a két előzenekar a Wilhelm Scream és a Strike Anywhere lesznek. Azt hiszem, ők kellően beizzítják majd a Dürer közönségét a fő műsorszám előtt.

Jómagam nagyon várom a bulit, jó pár éve a PW kedvenc külföldi bandám, és most végre élőben is hallhatom azokat a dalokat amik eddig csak cd-ről dübörögtek. A jegyek árára sem lehet panasza egy igazi rajongónak, elővételben 4800, illetve 5500, a helyszínen 6000 forintba kerülnek a tikettek. Aki egy igazi dallamos, 'oldschool' kaliforniai (skate)punk koncertre kíváncsi, annak ott a helye 30-án a Dürerben! Én nem hagyom ki!

2010. március 13., szombat 0:06

Vasárnap hatalmas punk-rock hepaj veszi kezdetét délutántól Dunaújvárosban, a Négykettes Rockszigetben. 12 banda lép fel, köztük a szekszárdi Önkéntes Tűzoltó- és Lendületzenekar, a Prosectura is. Nagy buli lesz tehát, minden bizonnyal beszámolok majd róla naplócskám hasábjain is. Yeah!

2009. november 20., péntek 2:15

Magyarország egyetlen "Önkéntes tűzoltó- és lendületzenekara", a Prosectura idén lett 20 éves,  ennek apropójából az együttes úgy döntött, hogy ezt a jeles jubileumot egy 2 napos bulival teszi emlékezetessé. Az esemény színhelyéül a Rocktogon szolgált, 13-án pénteken a banda kezdeti éveinek meghatározó slágerei, 14-én szombaton pedig az utóbbi bő 10 év legnagyobb "pisikaki punk" szerzeményei csendültek fel.
Mi a második napot választottuk, felkerekedtünk tehát Tommy cimborámmal, és némi Tokaji(-szerű nedű) elfogyasztása után megcéloztuk a Mozsár utcát. 8 körül értünk le, ekkor még elég üres volt a hely, azért később szépen elkezdtek szállingózni az emberek. Szinte mindenféle korosztály képviseltette magát, páran még szerintem nem is éltek a "Sectura" megalakulásakor, de több őszes hajú "rocknagypapát" is felfedeztem.
2 előzenekar is helyet kapott a szülinapos koncert előtt, elsőként az Unpuzzolised lépett fel. Róluk őszintén szólva még nem hallottam, de egész jól (és nagy hangerővel) tolták a dallamos kalipunk zenéjüket. A közönség létszáma ekkor még elég gyér volt, mi is kimentünk kicsit levegőzni. Némi frissítőt vettünk magunkhoz, majd következett a Káderek, kik mostanában lemezbemutató jelleggel turnéznak, hiszen nemrég jelent meg új albumuk "Viharcsináló" címmel. Este kilenc tájban már a tömeg is gyülekezett, és páran táncra is perdültek a fülbemászó dallamokra. Ennél nem is kellett jobb felvezetés! Gyors pakolás, majd röpke beállás után következett az est ünnepeltje: színpadon a 20 éves Prosectura! Norbiék bele is csaptak rögtön, felcsendült a "S'ars poetica", az "Ici-pici", a "Soha többé!" és szinte minden jó nóta az 1997-es Banális Coitus album óta. A kis koncertterem ekkor már csordultig telt, az első pár sorban remek, baráti hangulatú pogó alakult ki, aki netán elesett, azt is egyből felsegítették. Bent már az elején is irdatlan hőség tombolt, de ezt senki sem bánta, jó volt látni ennyi jókedvű embert egy helyen. Talán ezért is járok szívesen a szekszárdi fenegyerekek bulijaira, itt a vidámság egyszerűen garantált. Most is látszott, hogy mindenki azért jött le, hogy felhőtlenül együtt ünnepelhessen a bandával. Akik nem elöl voltak azok is énekeltek végig és bőszen csápoltak, a remek atmoszféra az egész helyiségre átragadt. Mikor a buli már a tetőfokára hágott, egy bátor vállalkozó szellemű egyén body surfölésbe kezdett, ez azonban nem tartott sokáig, mivel barátunk belekapaszkodott az álmennyezetbe, mire az leszakadt. A légkondit elfedő vékony falemezek egy része a fejemen landolt, de szerencsére személyi sérülés nem történt, így megnyugvásképpen jöhetett a punk történelem egyik legszebb balladája a fazonra nyírt puncijú lányról...

A setlist tényleg kifogástalan volt, talán csak a "Made by Prosectura" című dalt hiányoltam (mely kitűnően összefoglalja az együttes eddigi munkásságát), egyébként a kötelező slágerek ("Tahó Család", "Csajom egy majom", "Weekend Punk", "Iszok", "F.A.S.Z.A")  mellett felcsendültek olyan ritkán hallott gyöngyszemek is, mint a "36" vagy a "Legyünk mi is pöcsfejek!" (aka: Foréver Láv). A bő másfél óra végén a közönség egységes "Sectura! Sectura!" kiáltással hívta vissza a jubiláló tagokat, kik jöttek is és egész hosszú ráadást adtak. Ezután már sokan azt hitték, hogy tényleg vége a bulinak, de a tömeg kitartó éljenzésének köszönhetően Norbi és Tomi visszajött és zárásként ketten eldalolták nekünk, hogy milyen is az élet az erdő mélyi táborban...
Remek befejezés volt!
A zenekar bebizonyította, hogy nem véletlenül vannak ilyen régóta a hazai zenei élet vérkeringésében, és kívánom nekik, hogy ez még legyen így nagyon sokáig. 

Az évfordulóval egyidőben napvilágot látott egy DVD kiadvány is, mely tartalmazza az 1000. koncert videóját, és az első album, az 1990-ben megjelent "Szép az élet!?" újra felvett változatát. Ajánlom mindenkinek, veszettül jól szól!

2009. július 21., kedd 1:23

"Valami véget ért, valami fáj..."- bizony, az idei EFOTT 4+1 napja is ugyanolyan gyorsan elrepült, akárcsak a tavalyi. Aki nem volt ott, az sajnálhatja, mert az év legnagyobb (hallgatói) bulijáról maradt le.
Idén Baja adott otthont a fesztiválnak, mely azt kell mondjam remek helyszín volt. A Petőfi-sziget festői szépsége és a belváros közelsége mind-mind pozitívumként említhető. Barátságos, segítőkész emberek, pénztárcabarát árak, remek társaság. Mi kelhet még? Egy kiadós szúnyogirtás! Az tényleg nem ártott volna, ugyanis a galád vérszívók nem kíméltek senkit. Aki nem fújta be magát valamiféle riasztóval azt jól összecsipkedték, de akin volt ilyen szer az sem érezhette magát teljes biztonságban. A legjobb megoldás a koncerteken való ugrálás volt. A harmadik nap láttam először a szép sárga permetező repülőt, akkorra már jól szét voltam marva.  Ez van, szeretnek a kis dögök! :) Az időjárásra viszont nem lehetett panasza annak, aki szereti a trópusi meleget. A Petőfi-híd melletti hőmérő napközben nem egyszer 40 fokos kánikulát mutatott. Igyekeztünk sokat inni, és árnyékban tölteni a délutáni napokat, így talán elviselhető volt. A sátrunk viszont vagy 50 fokosra izzott - pedig fa alatt vertünk szállást! A szombati nagy vihar szerencsére elkerülte a várost, némi szél fújt csak, és egy kis eső esett. A sátrak is megmaradtak, estére pedig kiderült az ég, és folytatódhatott a bulizás. Eme rövid felvezető után most jöjjön egy "röpke kis" hangulatjelentés a programokról és egyéb élményekről, kronológiai sorrendben, szigorúan a teljesség igénye nélkül! :P

Az utazás elég simán ment, hála a Szolnok-Baja közvetlen Volán járatnak. Alig 4 és fél óra alatt oda is értünk a tett helyszínére, Nórival azonban furcsálltuk, hogy nem sok fesztiválozót láttunk a buszon. "Most vagy nem jött még senki, vagy már mindenki ott van?!" Ez a két lehetőség lehetett, és mint kiderült az igazság inkább az utóbbihoz állt közel, ugyanis a 0. napra a pótkempinget is meg kellett nyitniuk a szervezőknek. Így szerencsére lett sátorhelyünk, ráadásul egész árnyékos. A tavaly már bevált "Tesco gazdaságos™" szövetkunyhót vittem ezúttal is, akkor csak jómagam szűkölködtem benne, de mivel most ketten voltunk, így legalább átélhettük a közös nyomorgás örömét... A becsekkolás simábban ment, mint tavaly, a biztonságiak abszolút jó fejek voltak, ahogy láttam nem sok piát koboztak el. (múlt évben hegyekben álltak a különféle elvett márkás itókák a bejáratnál, most ennek nyomát sem tapasztaltam) A lepakolás után igyekeztük szemrevételezni a szigetet, de még csak pár helyszín volt megnyitva, így inkább kimentünk szétnézni a városba. Baja szép kis hely, sétálgattunk egy keveset, majd némi étkezést és folyadék-utánpótlást követően már el is kezdődtek a programok.
A nyitó (0.) napon a Woodstock-i Fesztivál 40 éves évfordulójára emlékeztek a szervezők, főként tribute zenekarokkal. Az AB/CD-ről lemaradtunk, a Hollywood Rose produkciójába viszont betekintettünk, és nem bántuk meg. Jól tolták, főleg a gitáros, aki a létező összes figurát bemutatta a Les Paul-jával, Slash után szabadon. Volt itt függőlegesen és fej mögött való gitározás, eszeveszett szólók, minden. Jó kis buli kerekedett, megalapozva a további hangulatot. Utánuk Péterfy Bori és a Love band volt a soron, akik egy extra hosszú beállást követően vették át a színpadot, ekkora már megtelt a HÖOK sátra. Borinak jó hangja van és a zene is tetszett, a fő slágert, a Hajolj bele a hajamba c. szerzeményt viszont már csak a sátorból hallgattam, kóros álmosságomra való tekintettel.
A hivatalos első nap következett hát, aludni viszont nem sokat tudtunk a MEEX party sátor ugyanis pont a kempingre nézett, ahonnan hajnalig dübörgött vmiféle dobhártyaszaggató tuc-tuc zene(?!). Így a délelőtt egy része füldugó beszerzésével telt...
Szétnéztünk a Civil Faluban is, ahol sok kérdőívet is kitöltöttünk, különféle hasznos és
haszontalan nyereményekért cserébe. Gyorsan eltelt a délután, jött is az első program,
mégpedig Kőhalmi Zoltán stand up comedy-je, aki jól felvidította a Café sátor közönségét. Emberközeli poénokat mondott, kevés káromkodással (pozitívum!). A napi humor-porció után jöhettek a koncertek. Elsőként a Kaukázusba kukkantottunk bele, akik amennyivel korábban kezdtek, annyival hamarabb is fejezték be, ráadást pedig nem is adtak. Ettől még nem volt rossz a buli, minden kötelező dal lement, nemritkán sokkal gyorsabb tempóban. A Tartós béke vitathatatlanul a legjobb számuk. Ezután következett az Ossian, akik zúztak is rendesen, csak egy kellemetlen közjáték zavarta meg őket: az Acélszív közben elment a nagyszínpadon az áram, így elcsendesett a terület. Mint később kiderült, a generátor megadta magát a nagy melegben. A metál fieszta a kis malőr után zavartalanul folytatódott tovább. Közben átnéztünk Deák Billre is. A "Kapitány" 60 évesen még mindig jól énekel, a közönség hálás is volt neki - szépen megtelt a Baja színpad előtti tér, szinte mindenki csápolt és énekelte a blues himnuszokat. Pár sör és egy kis vacsi után elindultunk Nórival a nap fő attrakciójának szánt Omega koncertre. Dévényi Tibi bácsi konferálta fel a szakma nagy öregjeit, akik némi intro után bele is csaptak a majd' két órás showba. A fény és színpadtechnika elsőrangú volt, a legjobban az tetszett amikor a kivetítőn felelevenedtek a régi felvételek, és össze lehetett hasonlítani, milyenek voltak akkor és most. Elég sokan összegyűltünk, öregek és fiatalok egyaránt, szerencsére utóbbiak is ismerték a régi slágereket. A hangulat azért lehetett volna egy fokkal jobb is, nem volt az a mindent elsöprő. A Ha én szél lehetnékre és a Lénára azért már táncra perdült a tömeg. Kóbor jól énekelt és Benkő is virtuózan tolta, de senkire sem lehetett panasz, komoly energiával zenéltek - még így 60 felett is! A ráadásra megszólalt a jól ismert dobtéma amivel fel is gyulladt a Petróleumlámpa, majd a Gyöngyhajú lány is eljött közénk. Vége lett? Nem! Újabb visszatapsolás után jött a Régi Csibészek című klasszikus. Első Omega koncertemen voltam, nagy élményt jelentett számomra, biztosan sokan így voltak ezzel. A kempinghez visszasétálva még benéztünk az Animal Cannibals műsorába is, ahol ismét nyugtázhattam, hogy Hazafelé az út veszélyes. Qkáék még így 20 év után is töretlen lelkesedéssel ontják magukból az észbontó rímeket, a jó félháznyi közönség nagyszerűen érezte magát.

A csütörtököt már nagyon vártam, ugyanis 3 kedvenc zenekarom is fellépett. A Civil Faluban ismét begyűjtöttünk sok féle ajándékot, némi evés-ivás után pedig már jött is az első koncert:
színpadon az Alvin és a Mókusok! Jó szokásomhoz híven ismét elkéstem róluk, ettől függetlenül jól éreztem magam. A közönség azonban botrányosan gyenge volt, talán ez a viszonylag korai időpontnak (17:30) és a trópusi melegnek is köszönhető. Némi pogó azért kialakult, páran még a szövegeket is énekelték. :) Rövidre szabott fellépést láttunk, de azért nap-indítónak megjárta. Az autogram-osztásról sikerült lemaradnom, no majd legközelebb...
Egy kis pihenőt iktattam be, azonban nem sziesztázhattam sokáig, mivel máris jött a másik nagy kedvencem, a "magyar Toy dolls", a Prosectura fellépése. A szekszárdi "önkéntes tűzoltó- és lendületzenekar"-ban ismét nem csalódtam. Hasonlóan a tavalyihoz, idén is az egyik legjobb bulit adták. Remek pogó alakult ki, abszolút baráti volt a hangulat. Setlist? Minden nagyobb sláger felcsendült (Weekend punk, Tahó Család, Hurrá nyaralunk!, Tábor az erdő mélyén, Csajom egy majom), de ritkábban játszott szerzemények is helyet kaptak. A legutolsó albumról is sokat elnyomtak (az Iszok továbbra is istenkirály dal), talán csak a Kimegyek a szigetre hiányzott, az most igazán aktuális lett volna. Zárásként Vivient kereshettünk az Iwiwen, végül pedig megszólalt az Ágyban felül. Ment rá "tánc" becsülettel! A remek punk-rock buli után még nem ért véget az aznapi műsorok sora, 23:00-kor színpadra lépett az Aurora. Kicsit késve értem oda (nagy volt a sor a sörpultnál), akkorra már szép számú tömeg hallgatta a 88' telén című klasszikust. Ugyan manapság ellentmondásos híreket hallani a zenekar felől (főleg politikai nézeteikben), de ez nem nyomta rá bélyegét a koncertre. Vigiék még ennyi idősen is odatették magukat, számomra a Kurvák, gengszterek volt a csúcspont, be is mentem rá zúzni. Persze felcsendült a másik kedvencem is, Ez a város címmel... Összességében egy remek koncertet láttunk, a frontember fia is jól dobolt, és a hangzásra sem lehetett panasz. (Bár egy punk koncertnél ez utóbbi nem biztos, hogy a legfontosabb szempont. :)) Sok jó programon voltam túl, de újabb impulzusokra vágytam, olyan élményeket szerettem volna megélni, amiket még soha. Így hát némi stílusváltást iktattam be Nórival, ennek folyományaként olyanra vetemedtem, amire még a tavalyi EFOTT-on sem: Dévényi Tibi bá' bulijára látogattam el! Egy igazi retro-hepajba csöppentem bele, itt aztán mindenféle zene felcsendült: Modern Talking, Fenyő Miki, Zoltán Erika, Michael Jackson (R.I.P), Republic, és még sokan mások. Az elmaradhatatlan Lemezlovas nótát is (khm...) elénekelte a "3 kívánság" korszakos alakja, és természetesen a pontos labdák sem hiányoztak a légtérből. Sajnos egyiket sem sikerült levadásznom, pedig csápoltam becsülettel. Sebaj, gondoltam, majd másnap...

Az utolsó előtti nap is elérkezett, a hőmérő higanyszála az egeket verdeste. Szúnyog is volt becsülettel, ettől függetlenül jó hangulatban telt a délelőtt. A sátorban lehetetlen volt megmaradni, így viszonylag korán felébredtünk. A városban megint tartottunk egy kis sétát, illetve a fesztivál területet is bejártuk. Napközben nem sok ember mozgott ott, szinte mindenki a strandon punnyadt és a Sugovicában mártóztatta meg fáradt tagjait. A stand up ideje azonban hamar elérkezett, sokan le is ültek hát a Café sátorban és hallgatták Aranyosi Péter műsorát. A jó órás humordélután fő vezérfonalát egy urológiai vizsgálat adta. Érdekesre sikeredett a beszámoló... :)
A nagy hahotázás végeztével a Vodafone akkutöltő állomáshoz (ez itt a reklám helye) látogattunk el, hogy felfrissítsünk megfáradt akksijainkat. Az internetes részlegre is elnéztünk, ekkor csapott a Zorall a húrok közé. Szaszáék jó bemelegítő műsort szolgáltattak mindenki által ismert feldolgozás számaikkal az esti programokra. A folyadék-utánpótlásról ebben a tikkasztó melegben gondoskodni kellett, így betértünk a Velke Popovice karneválra. A Kozel sátrában idén is jó légkör uralkodott, bár mintha kevesebben lettek volna most, mint tavaly. Kihasználtuk az ingyen csocsó és a végtelen golyó lehetőségét, jó sokat játszottunk. Eztán Nórival be is neveztünk a Csocsó-versenybe, ahol egy szoros győzelem után sajnos vereséget szenvedtünk. Azért nem bánkódtunk annyira, legközelebb már biztos jobb lesz... Később egy ismerős mély hang csapta meg a fülem - igen, ez maga a "Döglégy" volt. Este héttől a Ganxsta Zolee és a Kartel lépett a színpadra. Remek műsort adtak, a kísérőzenekar, a Fényes Ösvény tagjai is egytől-egyig profi zenészek. Szinte az összes közismert nóta lement, köztük a nemrégiben írt EFOTT-dal is, amin a közönség egy emberként kiáltotta:
"Nem kívánok egyebet, ne idd meg a szeszemet!" Ráadásra a Bumeráng fenegyereke, Bochkor Gábor is beszállt, basszgitárjával kísérte a Bumm a fejbe! című örökbecsűt.
Némi pihenőre visszamentünk a kempingbe, majd nemsokára jött a sokak által várt Korda Gyuri és Balázs Klári koncert. Talán nem voltunk olyan sokan, mint tavaly de aki ott volt az szinte extázisban érezte magát. A Szerelemvonat is felcsendült Demjén Rózsi tiszteletére (huhh, micsoda szerelvény alakult ki!) , de persze a Mammamaria sem maradt ki a sorból. 3-szor tapsoltuk vissza őket (All in!), mindannyiszor ráadást is adtak. A Lady Karnevált is elénekelte a Póker mestere, ekkorra már tényleg igazi karneváli atmoszféra uralkodott. :) "Nagyszínpad! Nagyszínpad!" - zengett többszáz torokból. 
Ezután én maradtam a Bëlgán, Nóri pedig átment Kispálra. Tokyoék aztán rendesen megdolgoztatták a közönséget és magukat, szokás szerint összevissza ugráltak a színpadon. A Szerelmes vagyok-ba belevegyítették a Csipkés kombiné című régi dalt, igazán érdekes összhatást elérve - a publikum díjazta! A Magyar nemzeti hip-hopra és a Gyaloglás végére jól előrefurakodtam és szépen kiugráltam magam, jó párszáz társammal egyetemben. Nálam továbbra is a "Majd megszokod" korong a nyerő. Bónuszként jött az Egy-két-há (tovább nem folytatom, mert gyerekek is olvasnak), illetve a Kalauz. Időközben véget ért Lovasiék majd' két órás koncertje is, Nóri beszámolója szerint élete egyik meghatározó bulija volt. Ha ő mondja, akkor elhiszem neki. :) Ezt a remek estét ismét az idén 62 éves Lemezlovas bulijával zártuk (melyen ugyanazok a slágerek mentek mint tegnap), megint pontos labda nélkül.

Nem hittem volna, de a szombati záró nap nagyon hamar eljött... Mindenki igyekezett összeszedni magát, hogy utoljára még egy nagyot bulizhassunk. Délelőtt két szimpatikus emberrel ismerkedtünk meg, majd indultunk is tovább velük a forgatagba. Szerettünk volna pólókat nyerni, így a PTE sátor felé vettük az irányt, ahol héliumos karaokezni lehetett. A 8 óra munkát választottuk, az mégse olyan nagy hangterjedelmű szám, a gáz pedig elfedte éneklésbeli hiányosságainkat. Jó hangulatú dalolászás volt, kábé mintha a Hupikék Törpikéket kereszteztük volna Nagy Feróval. Meg is kaptuk a megérdemelt jutalmunkat, 4 db pólót! Időközben a szél eléggé feltámadt, így bevonultunk a Café sátorba meghallgatni Kiss Ádám műsorát. Némi csúszás után színpadra is lépett sokak kedvence, aki a várakozásoknak megfelelően adagolta a humorbombákat. Fellépése fő témái a tavalyi EFOTT és egy izgalmas szlovéniai rafting-túra voltak. A gyér visszataps ellenére még ráadás történetet is mondott. Az eső is megeredt ezalatt, de szerencsére hamar elvonult, így zavartalanul folytatódhatott tovább a fesztivál. Kimentünk a közeli CBA-ba némi malátaszörpért, melynek elfogyasztása után jöhettek is az esti programok. 9 után a Red Bull zenehangár felé indultunk meg, ahol nem mindennapi küzdelem zajlott. A Beatrice mérte össze tudását a Goulasch Exotica nevű zenekarral. Utóbbiról őszintén szólva még nem sokat hallottam, de ettől függetlenül üde színfoltot jelentettek. Több fordulóban zajlott a párbaj, először egymás számait kellett előadni saját stílusban, később jöhettek a jól ismert nóták is. A közönség döntött, akinél magasabb értéket mutatott a decibelszámláló, az nyert. Végül komoly megdöbbenésemre Nagy Feróék maradtak alul, de a 8 óra munkát ma már másodszor hallhattuk. :) Amint vége lett ennek a különleges koncertnek, jöhetett is a 4. nap fő attrakciója: az idén 20 éves Tankcsapda lépett a Nagyszínpad deszkáira. Lukácsék beleadtak mindent, komoly pirotechnikával jöttek, és talán még az Omega koncertnél is több ember volt rájuk kíváncsi. A setlistet egy fokkal gyengébbnek mondanám az előző évinél, de azért nem volt ok a panaszra. Mindig péntek, Félre a tréfát, Baj van!, Adjon az ég!, Be vagyok rúgva - csak néhány cím a bőséges felhozatalból. Az első pár nóta alatt azért a hangulat nem volt az igazi (a keverőpult környékén álltunk), mögöttem pl. karba tett kezű, mellettem pókerarccal álldogáló emberekre lettem figyelmes. Ez már persze az ő bajuk, én remekül éreztem magam. Egy ráadást adtak, amelyben megszólalt a Legjobb Méreg, a Mennyország Tourist és az egyik nagy kedvencem, a Johnny a mocsokban is. Több visszatapsolás már nem volt, mindenki szétszéledt, sokan hazafelé, mi viszont még utoljára akartunk magunknak egy pöttyös pontos labdát (egyiket az Omega is dedikálta), sajnos most sem jártunk szerencsével. Mindenesetre megismerhettük Tibi bácsi "állatkertjét", amelyben többek közt felcsendült a Kismalac a Kerozintól, valamint a Repül a bálna és a Szállj el kismadár is. Ja, és volt megint 8 óra munka, aznap nekünk már harmadszor. :) Egy hűs Jäger után tértünk nyugovóra (kösz, Isti!), hogy reggel aztán már a sátorszétszedés és pakolás nyújtotta örömöknek adózzunk. Az addig emberektől hömpölygő kemping lassan elcsendesett, mindenki szedte (szó szerint) a sátorfáját, hogy hazainduljon, immár rengeteg élménnyel gazdagodva.  Mi is így tettünk, jómagam egy kis Szegedi kitérővel haza is értem épségben.
Útközben volt időm felidézni ennek az 5 napnak a sok szép emlékét. Az év, a nyár eddigi legjobb bulija volt!
Találkozzunk jövőre Pécsen! Csak szabadon! :)

további képek: http://efottklub.hu/index.php?p=kepek

2009. július 9., csütörtök 1:32 Tudom, nem a világ legnehezebb nótája, de az biztos, hogy az egyik legjobb dal a legújabb Green Day lemezről. Fogadjátok szeretettel! :)

2009. június 26., péntek 1:49

50 éves korában meghalt Michael Jackson. Nagyon sokan szerették, szeretik zenéjét, én ugyan nem voltam a legnagyobb rajongója, de az vitathatatlan, hogy olyan életművet hagyott a háta mögött, amelynek köszönhetően még sokáig köztünk él. Legenda volt, és az is marad. 

Nyugodj békében, Jacko!

2009. május 18., hétfő 19:10 Huhh! Eseménydús hetet zártam, többek közt részt vettem a dunaújvárosi Diákköztársasági Napokon, melyről az alábbi bejegyzésben szeretnék egy röpke kis beszámolót nyújtani. Szóval kezdetben vala a fősulis napok, ez mára már új helyre költözött és az egész várost meginvitálták rá, a korábbi borsos jegyárak helyett pedig egészen baráti összegbe került a bebocsátás. (1000 Ft/kopf) Talán ennek is köszönhető, hogy (a szervezők tájékoztatása szerint) mintegy 9000 fő volt kíváncsi a programsorozatra.
Az első nap fellépett a Heaven Street Seven, a 30Y, valamint a Kispál és a borz. Ebből az illusztris trióból az utóbbit sikerült elcsípni: Lovasiék hozták a tőlük elvártat, jó hangulatú bulit csaptak, poénkodtak sokat és persze a legnagyobb slágereket is lejátszották. Az első pár sorban még vmiféle pogóra emlékeztető össznépi "ereszd el a hajam" is kialakult, jómagam egy kicsit belekóstoltam az "ízébe", annyira nem volt rossz. A nap zárásaként a sátorban retro slágereket toltak, felcsendültek olyan klasszikusok, mint a "Szóljon hangosan az ének" vagy a "Szerelemvonat". Ez utóbbi alatt a táncparkett egy hatalmas tekergő szerelvénnyé varázsolódott. Jól szórakoztunk! :)

Második nap is esti programnak az Alsó-Dunapartot választottuk többedmagammal és nem bántuk meg. Némi alapozás után indultunk a helyszínre, ahol lassan kezdődött a Sugarloaf koncert. Dér Heniék megugráltatták a közönséget, a régi és az új dalok egyaránt helyet kaptak a setlisten. Vissza is tapsoltuk őket, a ráadásra remek hangulat lett!
Ezután némi szünet (és rögtönzött folyadékbevitel) után csaptunk bele a huligánok, azaz a Hooligans (pop)rock perfonmanszába. A nézőtér ekkortájra már szépen megtelt, szóltak a slágerek is, a "Királylány", a "Játszom", és mikorra kitöröltem a csipát (hehe) a szememből már jött az utolsó ráadás (volt jópár), melynek végén megtudhattuk milyen is az a "Hotel Mámor". Attól függetlenül, hogy nem a kedvenceim, jók voltak. Pénteken igyekeztem kipihenni magam az utolsó nagy rohamra (sikerült is ebédidőben kikászálódnom az ágyikómból).

A zárónapot vártam a legjobban, mivel egyik kedvenc zenekarom is fellépett, nevezetesen az Alvin és a Mókusok. Sajna szokás szerint késve értünk oda (cirka negyed óra "spéttel"), talán éppen ezért nagyon de nagyon rövidnek hatott a buli. A pogó se volt az igazi, hatalmas por is volt, sikerült elesnem vagy kétszer, amire eddig még nem volt példa... Összességében egy közepes koncert volt, fájdalmamra sok úgymond "kötelező" dal is kimaradt, remélem a május 31-i Zöld Pardon-béli hepaj jobb lesz.
Némi szusszanás után jött a Bëlga, kiknek most voltam igazából először a koncertjén (az EFOTT-ost pl. csak tisztes távolból hallgattam), ettől függetlenül (vagy épp ezért?) jól éreztem magam. Szép számú publikum előtt remek bulit csaptak Bauxiték, természetesen volt a "Gyaloglás vége", az "Az a baj", a "Magyar Nemzeti hip-hop" meg persze a "Zsolti a béka" is felbrekegett a hangládákból. Az "Ovi-rap"-nek sajnos csak egy részletét nyomták le, ettől persze azért még tetszett. Ráadásra "természetesen" jött a két legtrágárabb daluk, melyre mindenki jól kikáromkodhatta magát. Egy-két-há'! (szerintem tovább mindenki tudja...) Egy kis lazulás és bóklászás után jött a Republic, kik az egész 3 napos minifesztivál legjobb buliját adták. Lengett a zászló, repült a bálna, szállt a kismadár, a publikum pedig egy emberként tapsolt, ugrált és énekelt Cipőékkel. Több dalukban egy Kossuth-díjas hegedűművész is segédkezett, így pl. a "Jó reggelt kívánok" című sláger egy kicsit más köntöst kapott, de így is nagyon jól szólt. Sem a műsor hosszára, sem a hangosításra nem lehetett panaszunk.
Zárásként benéztünk még a bulisátorba, ahol szomorúan konstatáltam, hogy ez a zene nem az én ízlésem (napjaink house slágerei(?) szóltak), de nem éreztem rosszul magam, főként a társaság miatt sem.
Másnap hajnalban holtfáradtan, de élményekkel gazdagodva indulhattam haza...
Jövőre, veletek, Dudik!

Az eseményről képeket, illetve videókat találhattok itt:
http://duftv.duf.hu/?q=node/36

2009. május 10., vasárnap 7:27

A Green Day visszatért! Bille Joe Armstrong, Mike Dirnt és Tré Cool csaknem 5 évvel az American Idiot bombasztikus sikere után (több, mint 12 millió eladott példány világszerte) új albummal rukkolt elő. A "21. század bukása" 18 számot tartalmaz, és 3 részre tagolódik: "Heroes and Cons", "Charlatans and Saints" és "Horseshoes and Handgrenades". Műsorideje extra hosszú, majd' 70 perc. A 2004-es nagy elődhöz hasonlóan ez szintén egy ún. konceptalbum, a sztori két szerelmes, Gloria és Christian történetét meséli el (a párt a lemezborítón is láthatjuk).

A felütés egyből remek, mintha csak a régi Sokol rádiónkat tekergetnénk, pár másodperces
sistergés után megszólal "Song of the Century" (amely még később visszaköszön a lemez végén) - alig egy perces, mégis nagyon tetszetős, dúdolható kis 'minisláger'.
Ezután jön a címadó felvétel, melyet a szemfüles rajongók már bő 2 hónapja az mp3 lejátszójukra tölthettek, hiszen akkor szivárgott ki a demo verzió. Azóta némi csiszoláson esett át a nóta, ami leginkább előnyére vált. Lekerült a zongora az elejéről, és néhol más énekdallamok is vannak, illetve a szöveg sem teljesen ugyanaz. Remek, epikus nyitódal!
A "Know your enemy" az első single a lemezről, már klip is készült hozzá. Egy kicsit monotonnak tűnhet elsőre a dal, szerintem pont ilyennek szánták, közepén a szóló azért némiképp feloldja a az egyhangúságot. Nem kizárt, koncerteken nagyot fog majd azért ütni. 
A "¡Viva la Gloria!" egy dallamos lassú kezdéssel nyit, hogy aztán annál nagyobbat robbantson - szerintem nagy sláger lesz. A lemez első harmadának abszolút favoritja nálam.
A "Before the Lobotomy" ismét lassabb vizekre evez az elején, utána ez is felpörög, a végén pedig a kezdődallamokkal tér vissza. Billie Joe jól énekel benne, de minden más is a helyén van. A "Christian's Inferno" főleg a könnyen fülbemászó refrénjéről lesz emlékezetes, egyébként egy közepes nótának mondanám. Az első felvonás záróakkordját a "Last Night on Earth" képezi, ez egy romantikus dal, olyan tábortűz mellett összebújós, koncerteken öngyújtólengetős.
Az "Act II" egyből belezúz a közepébe, az "East Jesus Nowhere"-ben mintha a Foxboro Hot
Tubs-t (a Green Day egyik side projectjét) hallanánk "Hitchin a Ride"-ot játszani,
remek kis "elegy" lett. Az ezt követő "Peacemaker" egy nagyon hangulatos dal, előttünk mexikói sivatagok képe villanhat be, melyben Billie Joe sombreroban dalolja a strófákat.
A "Last of the American Girls" címre hallgat a 10. nóta, ez a tempóból kicsit visszavesz, ettől
függetlenül kellemes szám.
A korong legrövidebbje (a "Song of the Century-t" kivéve persze), "Murder City" jön ezután, ami tényleg egy gyilkos dal! Tetszik, ahogy szinte robban a "Desperate" sor a refrén elején, a szóló is érdekes ezzel a sok hajlítással. Dallamos, "fogós", összességében a CD egyik húzódala.
A "¿Viva la Gloria? (Little Girl)" egy érdekes hangulatú felvétel, a szólója az egyik korábbi
kiszivárogtatott stúdiófelvételből lehet ismerős, nekem bejön. A "Restless Heart Syndrome" a második harmad záródala, annyira nem nyerte el a tetszésemet, a végén levő "zúzás" azért felküzdi őt az elfogadható számok sorába.
A záró felvonás a "Horseshoes and handgrenades"-szel nyit, ez egy igazi rock and roll nóta,
jó gitártémák vannak benne és Billie Joe effektezett hangja is feldobja az egészet.
A "The Static Age"-nek főként a refrénje jön be - az viszont nagyon. A "21 Guns" az új lemez egyik legpopulárisabb dala, valószínűleg hasonló sláger lesz, mint a "Boulevard of Broken Dreams". (értsd: még azok is szeretni fogják, akik alapjáraton nem rajonganak a Green Day-ért) Az utolsó harmad mindent vivő száma az "American Eulogy". Az elején visszaköszön benne a "Song of the Century" is. Első fele a "Mass Hysteria", egy vidám, fülbemászó, gyors rész, talán sokakanak a warningos "Deadbeat Holiday" juthat róla az eszükbe. Való igaz, a verse kezdősorának dallama eléggé hasonlít rá, de ezen kívül nem sok minden. A felvétel végét, a "Modern World"-öt pedig Mike éneke(!) teszi fantasztikussá.
A 21st Century Breakdown lezárását a "See The Light" adja, melynek kezdése megegyezik
a címadó daléval, szövege összességében egy pozitív kicsengést ad.

Habár ezen a CD-n most nincsenek maratoni hosszúságú "rockoperák", mint amilyen pl. a
"Jesus of Suburbia" volt, nem ritkák a 4-5 perces felvételek, melyek legtöbbje több kis
alrészre tagolódik. A hangzás kifogástalan: a gitárok, a dobok, a billentyűk mind-mind
hasítanak. Talán csak Mike témái tűnnek egy csöppet kevésnek, jómagam hiányoltam egy
Holiday-féle jó kis basszusszólót. (Az "American Eulogy"-ban viszont szuper énekrészt kapott) Sokan azt várták, hogy a Green Day az új lemezzel visszatér a jó öreg (pop)punk rock stílusba, ez azonban nem történt meg. Ugyan sok punkos elemet tartalmaznak a nóták, stílusában mégis inkább a 2004-ben megkezdett vonalat viszi tovább.

Már első pár hallgatásra megállapítható, hogy kaliforniai barátaink ismét frenetikusat alkottak: mind szövegileg és zeneileg is érett lemezt adtak ki, több remek sláger is született, melyek előkelő helyeken szerepelnek majd az elkövetkezendő évek koncertjeinek számlistáin.
Apropó fellépések: idén sajnos a banda turné szempontjából elkerüli hazánkat, a helyileg legközelebbi koncert Bécsben lesz ősszel, oda is már csak ülőjegyeket lehet kapni.
(Egy szigetes vagy arénás bulit azért nem bántam volna, reméljük jövőre hozzánk is ellátogatnak.)

Végítélet: 9/10

2009. május 8., péntek 15:57

Május 15-én kerül a boltok polcaira világszerte a Green Day várva-várt új albuma, a 21st Century Breakdown.

Kanyarítottam is róla egy kis albumkritikát, melyet itt olvashattok.

A teljes lemez már most letölhető meghallgatható ITT vagy ITT!

2009. május 4., hétfő 12:44

Idén Diákköztársasági Napok 2009 néven kerül megrendezésre a korábban Főiskolás Napokként ismert rendezvénysorozat Dunaújvárosban. A programkínálat igen bőséges, és most a jegyárakra sem lehet panasz. Íme a plakát:

A rendezvény hivatalos honlapja: http://www.dudik.hu

2009. május 1., péntek 22:38

A "Csillag még késik" című album után csaknem 6 évvel a salgótarjáni punkrock banda végre új koronggal jelentkezett. A lemez március elején jelent meg az Edge kiadó gondozásában, és 12 nótát tartalmaz. Időközben tagcsere is történt a zenekarban, a dobos szerepkört Figula Gergő vette át, aki korábban az Alvin és a Mókusokban húzott le nem kevesebb, mint 13 évet. Az albumon azonban még Fekát hallhatjuk játszani, azt kell mondjam remekül végezte a dolgát, de ez nemcsak rá igaz, hanem a többiekre is. A hangzásra sem lehet panaszunk - ez az eddigi legjobban megszólaló Macskanadrág nagylemez.
A kezdő dal, az "Ég bennem a tűz", Magyarország jelenlegi helyzetére világít rá, emellett szövegvilágában a "Nem leszek R'n'R sztár" vonulat is érződik benne. Indításnak megjárja.  
A második számot már ismerhettük tavalyról, ehhez klip is készült, és az "Azt gondoltad" címet viseli. Remek kis nóta, mind zeneileg és szövegileg is megállja a helyét. A sorban a következő a "Mindent megígérek", ezt már Garfield énekli, ütős dal, a "reszelős" gitárriffek jó alapot szolgáltatnak. A "Tartom a szám" egy közepes nóta lett, főleg dallamvilágában hat kissé monotonnak. A "Köcsög vagy te nem kalóz" egy álmot mesél el, még Johnny Rotten is meg van említve benne. Kincsek, hajók, óceánok, mesés tájak - a vége azonban a keserű ébredés, irány a mókuskerék... A lemez 6. nótája a "Csak még egy perc" a Rock and roll életérzésről szól, Szabi egyfajta számadása az eddigi életről. Jó dal!
A "Dobj a tűzre" hasonló témájú mint az előző szám. Külön örömömre Hermosa Beach is meg van említve benne, amely kedvenc bandám, a Pennywise hazája.
A 8. felvétel az album címadó dala is és csúcspontja is lett egyben, abszolút telitalálat! Pörgős, dallamos, bulizós 3 perc, a szöveg is rendben van. A jelszó: "Idd magad Fred Astairre!"
Az ezt követő "Megváltoztál" című szerzemény ugyan nem hozza az előző szintjét, ettől függetlenül azért nem rossz szám.
Az "Így kellett lennie" szintén beállhat a jó nóták sorába, emellett a mondanivaló is emészthető.
A "Goodbye" témája szerelem, és annak ellenére, hogy elég kevés rímet sikerült besűríteni ebbe a szűk 3 percbe, egy nagyon jól sikerült felvétel lett, a gitártémák is fülbemászóak. A dal végi "időjárásjelentés" erős lokálpatriotizmusról árulkodik: "Salgótarján felett mindig süt a Nap".
A záródalt, "A felgyúlnak a fények"-et Szabi interpretálja nekünk, az első pár sor egész humorosra sikeredett, emellett a refrén is tetszik, és úgy összességében is egy megfelelő lezárást ad.
Summa summarum: nógrádi barátaink hosszú hallgatás után egy nagyszerű albummal örvendeztettek meg minket. Ugyan akad rajta néhány töltelékszám, de emellett születtek olyan húzódalok is, melyek az elkövetkezendő koncerteken kötelező darabokként csendülnek majd fel, remek hangulatot varázsolva ezzel.
A CD ára is barátinak mondható, aki szereti a dallamos (skate)punk muzsikát, mindenképp ruházzon be rá, nem fog csalódni. 
Értékelés: 8/10
A koncertdátumokat a hivatalos oldalon csekkolhatjátok.

Készítettem egy kis montázst a "Porból lettél, porrá leszel" című dalhoz, íme:

2009. március 18., szerda 12:20 Hétfő este ígéretemhez híven Prosectura koncertre látogattam és nem bántam meg. :) Hatalmas buli volt, az elején kicsit nehezen indult be, de kb. a negyedik szám környékén egy jó kis pogó kezdődött el ami szerencsére kitartott a végéig. A setlist remek lett, minden nagy slágerüket eljátszották. Az új albumról is játszottak sokat (pl. Felperzselt szív, De addig..., Együtt, Szia-mia, Ágyban felül...), de a régi klasszikusok sem maradtak el (Milliomos Liliomos, Weekend punk, Tahó Család, F.A.SZ.A). Nem voltunk túl sokan, de éppen ezért igazi klub koncert feeling alakult ki. Az "Iszok" című szám volt szerintem a csúcspont - remek dal! :) Levegő mondjuk nem sok volt, így néha ki kellett álljak egyet szusszanni. Sajnos hamar a végére ért a buli, pogó közben valahogy elveszti az időérzékét az ember. Ráadásként még lenyomtak 3 nótát, a "Csajom egy majom"-mal zártak - volt is rá zúzás!
Koncert után páran átnéztünk egy közeli késdobálóba, majd egy jó hűvös malátaszörp társaságában megállapítottuk, hogy: soha rosszabb estét! :)

2009. március 13., péntek 22:24

- Mi az: múltkor nagy sajnálatomra elmaradt, most viszont tuti lesz?
- ???
- Prosectura koncert!
Mégpedig Dunaújvárosban, a Darts Clubban, március 16-án (hétfő) este 21:00-tól.
A belépő 800 jó magyar Ft-ot kóstál a főiskolásoknak, többieknek pedig 1200-at kell kicsengetniük.
Legutóbb a nyári EFOTT-on volt szerencsém őket látni, az remek volt, ebből kiindulva ismét egy jó bulinak nézünk elébe.
Én ott leszek! :)

2009. február 10., kedd 11:31

Bizonyára sokan örülnek a hírnek, miszerint az utóbbi évek egyik legsikeresebb pop-punk bandája, a Blink 182 újra összeáll. A most hétvégi Grammy-díjátadón jelentették ezt be hivatalosan a nagyközönségnek: 

Az új lemezt 2009 nyarára ígérik, és lesz turné is. Kíváncsian várjuk. :)
Hivatalos oldal: http://blink182.com/

2009. február 10., kedd 11:19 Szerencsére jó félév van mögöttem, 8-ból 7 tárgyam meglett. Ezt megünnepelve, egy (már az előző bejegyzésemben is beharangozott) jó kis Prosectura koncertet helyeztem kilátásba. Az alapozás elég jól sikerült, nagy várakozással indultunk el haverommal koncertnek helyet adó klubhoz, azonban mire odaértünk csak a lelakatolt bejáratot láttuk. Hát ez szívás... Pedig ki volt plakátolva az egész koliban, hogy lesz. (még iwiwen is kaptam üzenetet a hely üzemeltetőjétől)
Visszamentünk a koliba, ott felhívtam a plakáton levő számot, és azt mondták, hogy tényleg elmarad a buli mert bezárt a klub, de március elején minden bizonnyal lesz koncert egy másik helyen. Hát reméljük...

Ja és még egy jótanács: soha ne igyatok borra pezsgőt! :D