Nagy örömömre szolgált, hogy idén szülővárosomban rendezték meg ezt a nagyszerű fesztivált. Kiváló programok, remek társaság, igazi nyári idő – az év bulija volt! Ez volt a harmadik EFOTT-om, és egyben az első ahol – a hely közelsége miatt – nem sátoroztam. Lássuk mi történt velem, napokra lebontva!

A 0. napon „némi” sorban állás után igyekeztünk feltérképezni a helyszínt a többiekkel, szerencsére nem maradtunk le semmiről. Mire odaértünk, épp Haddaway csapott bele, hogy elénekelje legnagyobb slágerét a „What is love”-ot, ezt néhány másik dal után újból is megtette – a közönségnek bejött! A Smile Rock Circus Gönczi Gáborral az élen elég jó hangulatot csinált, ekkor már több ezren voltak a Djuice színpadnál. Jöttek sorba a meghívott vendégek, itt volt az Animal Cannibals, Vastag Csaba, és Király L. Norbi is, aki rekedt üvöltésével keményen próbára tette a hallójáratokat. Még a Mizu-t is hallottuk rockosítva, sokaknak bejött ez a szitu… ööö… vagyis ez a verzió. A rock-kavalkád után, bő egy órás csúszással elkezdődött Ganxsta Zolee és a Kartel produkciója, kik a tőlük megszokott lendülettel rappelték el a jól ismert nótákat. A hangszerelés remek volt, igazán rockosan szóltak a rap nóták, felcsendült az EFOTT-dal is, záró szám pedig a „Bumm a fejbe” volt. Talán kicsit rövidnek hatott a műsor, de rendesen megadta az alaphangot a fesztivál további részére. Levezetésként az Axe Party állomásnál roptuk napjaink zenéjére, jó helyszínnek bizonyult.

Szerdán úgy terveztem, hogy kinézek a 15 órakor kezdődő stand up comedy-re (Kovács András Péter lépett fel), ez azonban nem jött össze, így maradt az estére való készülés. Némi itthoni alapozás után Korda György és Balázs Klári koncertjére vettem az irányt, jó pár régi és új cimborával. A sátor (talán a korai kezdésnek köszönhetően) most nem volt csordultig tele, de aki ott volt az remekül érezte magát. Nincs EFOTT Gyuri bácsiék nélkül, és szerintem ez így is van jól. Volt vonatozás, Lady N, Klárika éltetés, Mamma Maria és önfeledten bulizó fiatalok. (A videóból szerintem átjön a hangulat - 3:08-tól én is ott vagyok :))

A házaspárt követte a nemrég reaktivált UFO, a 90-es évek egyik legnépszerűbb playback-bandája. A lányok úgy tűnt talán megtanultak énekelni azóta, Zsolti pedig nyomja a szöveget változatlanul. „Nyár van”, „Szerelemdoktor”, „Tarzan”, „Párizsi lány” – táncolt, ugrált mindenki a dalokra. A retro kitérő után némi pihenőt iktattam be, majd a Nagyszínpad felé vettem az irányt. Az Apollo 440 ráadását sikerült elcsípnem, épp a régen az RTL Klubon futó „Klip Klub” című műsor zenéje ment zárásként. Jól szólt a buli! Így elmondhattam, hogy ezzel az EFOTT összes külföldi fellépőjét láthattam. :) Az EFOTT "slágerei" egyébként a mindenhová ragasztgatható matricák voltak (osztogatták az EFOTT programfüzetben és az AXE sátornál is), szinte mindenkin volt néhány, így én a házilag gyártott Like plecsnijeimmel nem is nagyon tűntem ki a tömegből. :) Egy kis pihi után jöhetett életem első Rózsaszín Pitbull koncertje. Őket már elég régóta csípem, szerencsére most élőben is részt vehettem a bulijukon. Kassai Gabi boxergatyában ontotta a vulgáris rímeket, az összes alapmű elhangzott a zenekar életéből, úgy mint  a „Metál Mackó”, a „Valaki beszorult egy zetorba” vagy a „Ne szívjál füvet”. Az új korongról, a Bongfoglalásról is felcsendült pár igazán jó alkotás. Természetesen volt pogó is, meg minden, ami egy punk koncerthez hozzátartozik. A záró dal a "Béla bá'" című klasszikus volt, kellemesen elfáradtam a végére, és még a karszalagom se szakadt le a tombolásban (idén már szövet alapú biléták voltak egyébként). Élményekkel gazdagodva, kellemesen elfáradva tértem nyugovóra.

A harmadik nap szintén sikerült kihagyni a Stand Up-ot, de így legalább az estére jobban rá tudtam készülni. Tommy cimborám is megérkezett közben, hozott is meglepetést, egy üveg aszú™ személyében (még rímelt is). A történethez hozzátartozik, hogy már a 2008-as EFOTT-on meg akart hívni egy Tokajira, de akkor végül vörösbor lett belőle. A szőlőnedűk után jó hangulatban értünk ki este, mikor is Tommy Republic-ra, én pedig a már régóta várt Prosecturára vettem az irányt. Imre Norbiék végre itt szűkebb hazámban is játszottak és szerencsére most sem okoztak csalódást. A setlist egészen remek volt, vegyesen megszólaltak a régebbi és az újabb szerzemények is. „Nyomok a homokban”, „Ittanyakamnyesdel”, „Szegény ember kézzel nőz”, „Milliomos Liliomos”, „Soha többé!” – néhány cím ízelítő gyanánt. A pogó nagyon jó volt a por ellenére is, mindenki egy emberként énekelte a poénos szövegeket, a néhány csepp eső sem riasztott el senkit. Zárásként az „Ejnye Ottó” szólt – remek dal! A szekszárdi banda után jöhettek a mecsekaljai punkok! Első HétköznaPI CSAlódások koncertem volt ez, de nagyon jól éreztem magam. Először még csak a küzdőtér széléről figyeltem az eseményeket, de annyira magával ragadott a buli hangulata, hogy kénytelen voltam előre menni. Megyeri Feriék még így 20 év után is változatlan lendülettel nyomják, jó volt nagyon! Szerencsére a „Csaló Manó” is elhangzott, ami az egyik favoritom az új albumról. De volt itt „Ájncvájdráj”, „Ostoba”, „Commandante”, „Belfast” és még „Viktor” is. A baranyai bandát követte a Green Dye, kiknek nevéből szerintem kiderül, melyik zenekar dalait játsszák. A dobos az énekes is egyben, elég ritka az ilyen felállás, de ettől függetlenül jól működik. Sajnos már viszonylag kevesen maradtak ekkorra (éjjel 2 óra múlt), de akik ott voltak azok élvezték a bulit. Elhangzottak a Green Day legismertebb számai, a hangzás is közelített az eredetihez. A ráadásban az American idiot és Holiday jött – jók voltak!
Némi kóválygás után tértem haza, hogy rápihenjek a még ütősebbnek ígérkező péntekre…

Eljött a péntek, az EFOTT harmadik napja. A Tiszaliget remek helyszínnek bizonyult egyébként. Elsőre kicsit szövevényesnek hathatott a fesztivál elrendezése (főleg sötétben), de ha már párszor körbejárta az ember, akkor mindent megtalált. A kánikula ma is kemény volt, a hőfok inkább közelített a negyvenhez, mint a harminchoz. Szilárd komám is megérkezett időközben, hogy élete első nagy fesztiválján tegye tiszteletét nálam. Jó hangulatban telt a délután, sajnos Kiss Ádámra nem értünk ki, aki a haverok elmondása szerint nagyon jó műsort adott. A Kozmixról viszont nem késtünk el, ekkorra már megtelt a Kalinka sátor! Nagyon sokan voltak kíváncsiak Hozsó és Lala fellépésére. Az egész helyszín egy emberként tombolt a jól ismert dalokra, még a „Nagyszínpad! Nagyszínpad!” rigmus is elhangzott a közönségtől. A ráadásban egy kis Scooter blokk következett, "Fire"-rel és stílszerűen egy „lángoló” gitárral, valamint a "Hyper Hyper"-rel. A Hegyalján a Scooter lépett fel idén, de minek nekünk a német banda, ha itt van nekünk a magyar megfelelője?! :) Ezután már siettünk is a Nagyszínpad felé, ahol a „Tankok” már zúztak is rendesen. A koncert elején egy páran söreiket feldobálták a színpadra, amit Lukács Laci finoman szólva nem nézett jó szemmel és "enyhén" vulgáris stílusban leosztotta őket. Szerencsére a debreceni legendák nem mentek „haza a g**ibe” (ahogy a frontember mondta), hanem folytatták tovább, mindenki örömére. A koncert alatt hatalmas villámok borzolták a kedélyeket, de végül a remek hangulat és a színpadról jövő láng- és füstcsóvák elijesztették a viharfelhőket, így pár csepp esővel megúsztuk. A számlista hasonló volt a tavaszi dunaújvárosi bulihoz, a slágerek mellett pár keményebb témájú dal is elhangzott pl. az „Akapulkó” meg „Az vagyok akinek engem látsz”. A ráadásban megszólalt a „Mindentől távol”,„A legjobb méreg”, és végül kibontottunk egy bort, hogy megnézzük, mi van „balra a második ajtó” mögött… Hova is lehetne egy jó kis rock koncert után menni? Hát Dévényi Tibi bácsi retro diszkójába! :D Irány vissza a Kalinka sátor, ahol az öreg már dobálta is a pontos labdákat (két éve Baján se sikerült elkapnom őket), és játszotta a jól megszokott dalait, melyek minden este ugyan azok, csak a sorrendjük változik. Jó volt egyébként a buli, énekelt, táncolt, rockyzott, twistelt mindenki, felcsavartuk a szőnyeget. A végén nem maradhatott el a „Lemezlovas dala” sem...

Nagyon hamar elérkezett a záró nap, melyre az utolsó erőtartalékainkat mozgósítottuk. Szerencsére nagyjából felépültem tegnapi torok-, és fejfájásomból (hála a sok teának), így ma több hely jutott a hűs nedűknek. Délután jöttek is át a többiek, Szilárddal, Barnával, és Gondával kiegészülve (aki az első nap után végre újra köztünk lehetett), nekiálltunk megalapozni a záró estét. Tommy-nak sajnos már haza kellett mennie, de innen üzenem neki, hogy majd bepótoljuk az elmaradt napot! :) Kellően jó hangulatban indultunk el, az Idoru-ról lekéstünk, a Supernemre viszont a legjobbkor érkeztünk. Szabiék szokás szerint remekül megtáncoltatták a Rauch sátor publikumát, a műsor gerincét a nemrég megjelent album, a "Tudományosfantasztikuspop” dalai adták. Az új billentyűssel kiegészülve is jól szóltak, szünet nélkül ugrált, tombolt az egész nézőtér – pogó is volt szépen! Ezután a Kalinka sátor felé vettük az irányt (kedvenc helyszínem volt!), ahol némi csúszásra került sor, Animal Cannibals-ék valamiért még nem értek oda. Előttük így a Vis Maior játszott, akik számomra az EFOTT legnagyobb meglepeté-sét okozták. Korábban nem ismertem őket, de egészen frenetikus hangulatot teremtettek. A debreceni Vis Maior egy igazi bulizenekar, feldolgozásokat játszanak, de olyan lendülettel és élettel, hogy az embernek muszáj táncolnia rá. A repertoár igazán széles volt: Lady Gagától (Bad Romance rockosítva!), a Tankcsapdán és Fluor Tomin át, egészen Bikiniig. Nem hittem volna, hogy valaha egy számon belül hallom a „Mizu”-t, és az „Eye of the tigert” (a közönség kajálta)! De volt itt „Pocsolyába léptem…”, „Halál a májra”, "Mézga család(!)" és még a „Szerelemvonat” is beindult (az egész sátor egy nagy "szerelvénnyé" változott), az „Álomhajóról” nem is beszélve! Jó párszor voltak kénytelenek visszajönni ráadást adni, de ez nem is csoda. A fesztivál legjobb koncertje volt, köszönjük!
Némi folyadékpótlás után jöhetett az Animal Cannibals, kik már 20 éve tolják folyamatosan, töretlen lelkesedéssel. Én régen is bírtam őket, de ez ma sincs másként. A slágereiket szinte mindenki együtt énekelte, a sátor ekkorra már csurig telt, iszonyú hőség volt, ezt csak sörrel lehetett kibírni (szerencsére viszonylag baráti árak voltak: 390 egy korsó soproni, 200 Ft fél liter ásványvíz). A műsor fénypontjaként Qka a közönség kezén úszva rappelte el az egyik dalt. Mondta is, hogy ennyi férfi még sose fogta meg a hátsóját – haha, azért volt köztük csaj is. :D A kannibálok után érkezhetett – idén utoljára – Dévényi Tibi bá’! A 3 Kívánság legendás műsorvezetője ugyanazokat a dalokat vette elő, mint tegnap, most viszont cselesen felcserélte őket! Ez persze senkit sem zavart, eszméletlen nagy buli volt! Közben átnéztem a Rádió 1 Arénához is, ami szintén tele volt, itt jobbára elektronikus zene szólt. Mire visszaértem a Kalinka Stage-hez, ismét az Animal Cannibals volt a színpadon – csak most mint DJ-k. Meglepően jó zenéket toltak, nemcsak rapet, hanem rockot és diszkót is (a Kaukázustól egészen David Guetta-ig). Kb. 4 óráig muzsikáltak, majd átmentünk Barnával az Axe-hoz, ahol még ment a buli rendesen. 5 felé már kezdett világosodni, sokan hazaindultak, de a "kemény mag" még nem adta fel. Jó pár cimborával roptuk zárásig (ennyit még kosáredzésen sem ugráltam, mint aznap)! A végén már kisütött a nap, elhalkult a zene, majd egy „derék” biztonsági bejelentette 6 óra után pár perccel, hogy vége a bulinak, ezzel együtt az idei EFOTT-nak is…

A fesztivál rendezése nagyon jó volt, a fellépők névsora kifogástalan, a színpadok elhelyezésére, és a biztonságiakra sem lehetett panasz. Az időjárás végig kegyes volt hozzánk, a társaság pedig nagyszerű, a női felhozatalról nem is beszélve. :) Ez volt a harmadik egyetemista és főiskolás fesztiválom, sátorozás nélkül kicsit másabb volt ez az idei (így kicsit kevesebbet voltam kint a helyszínen), de talán ez volt a legjobb mind közül. Az EFOTT-ban az a jó, hogy mindenki megtalálhatja benne a számítását, stílusra való tekintet nélkül, mindezt megfizethető áron. Ilyen széles zenei és kulturális palettával szerintem egyik hazai fesztivál sem rendelkezik (talán csak a Sziget, de oda már egyre kevesebb magyar teheti meg, hogy kijárjon). Hogy a következő hol lesz, azt még nem lehet tudni, de nem bánnám ha a közeljövőben ismét ide látogatna el ez az utazó karaván, hogy egy héten át majdnem 70000 embert szórakoztasson és életre szóló élményekkel gazdagítson.

Egy kis szubjektív "best of" a végére:

A legjobb helyszín: Kalinka sátor
A legjobb koncert: Vis Maior
A legjobb nap: záró nap (szombat)
A legjobb külföldi fellépő: Haddaway és az Apollo 440 megosztva :))
A legjobb DJ: Tibi bácsi!

Köszönjük, EFOTT! Jövőre találkozunk!

Képek a fesztiválról:

http://www.verse.hu/fotok/
http://www.facebook.com/media/albums/?id=337018258367
http://www.muterem.bme.hu/index.php?option=com_phocagallery&view=category&id=128:efott-2011-szolnok-tiszaliget&Itemid=90

hivatalos oldal: www.efott.hu
(a beszámoló képei a fent említett weboldalakról származnak)

Huhh, de régen írtam... Nemsokára azonban jelentkezem a szokásos EFOTT beszámolómmal! Idén Szolnokon lesz a rendezvény, tőlem 20 perc sétára, már nagyon várom. Amire emlékszem, azt le fogom írni részletesen. :)

Íme a programok:

http://efott.hu/index.php?p=programok

Azt hiszem nem lehet okunk a panaszra, a magyar könnyűzenei élet színe-java felvonul, Korda Gyuritól a Tankcsapdáig. :)

Tudom sokan ki nem állhatják a Való Világot, másoknak meg nincs tévéjük, én azért tegnap beköltöztem a villába. :)

Íme a teljes videó:

Újfent elröpült egy esztendő, sok szép emléket hagyva maga után. Kívánom mindenkinek, hogy méltó módon búcsúztassa! BUÉK!!!

Akiket érdekel a Forex világa, azok számára érdekes lehet új weboldalam:

http://www.forex-befektetes.info

Fantasztikus hír! Az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójának 2011-ben Szolnok, a Tiszaliget ad otthont!

A szolnoki EFOTT időpontja: 2011 július 12-17.

Mindenki készüljön tehát, szülővárosom remélhetőleg remek házigazdája lesz ennek a közel egyhetes rendezvények. Csak szabadon!

A héten a Budapesti Vidámparkban jártam. Kb. 10 éve, ha voltam ott utoljára, de nagyon kellemes emlékeim voltak róla. Most sem csalódtam, jó volt nosztalgiázni és néhány újabb játékot kipróbálni. 6 éves húgom ürügyén még a tréfás dzsungelvasútba is beültem, tetszett. :D
A Kanyargó egy egyszerű, de vicces szerkezet, szépen kicsapódnak a kocsik (fotelek) a két végén.  A Break Dance már kicsit felkavart, enyhe szédüléssel szálltam ki a szép zöld kocsiból, egy kör elégnek bizonyult nekem, de azért nem volt rossz. :) A Túlvilág kapuja horrorvasút is bejött, bár azért nem rezeltem be rajta annyira, de jól meg volt csinálva. A Mesecsónak barlangja is vonzó volt, nem hagyhattam ki, tesómmal beültünk. Jöttek sorba a mesefigurák Hófehérkétől Hókuszpókig, az előttünk levő lányokat meg utolértük, úgy látszik valami turbo csónakot kaptunk.
A lézer dodzsem nagyon bejött, igazi interaktív játék, pontokat kell gyűjteni a földön való zöld fényeken való áthaladással. A pirosra azonban nem szabad rámenni, mivel levonás jár érte. A sötétben jó kis karambolok alakultak ki, az utolsó játékban pedig sikerült nyernem is, diadalittasan szálltam ki a piros 7-es verdából.
A "sima" dodzsem egy örök kedvenc, tesómmal a végén jó pár kört mentünk, azt mondta menjünk neki mindenkinek. Úgy tettem... ;) Még a muzeális Körhintát is kipróbáltuk (több, mint 100 éves szerkezet), elfoglaltuk a nagy fehér hintót, és arra az öt percre szinte megállt az idő. Szép darab.Az Elvarázsolt Kastély még mindig ütős, a leszakadó plafonra nem is emlékeztem. :D A végén a hordót pedig néhány sasszéval abszolváltam...
A Tükörútvesztőt már tizenegynéhány éve is megjártam, most nem tévedtem el benne, azért vicces labirintus, aki nem vigyáz, koppan. :)Több játék is kimaradt idő hiányában, legközelebb hamarabb megyünk, mert az este 8-as zárás elég hamar elérkezett... Egy kellemes családi nap volt, nosztalgiával egybekötve.

A Vidámpark előtt még az Állatkertet is megnéztük, egy zsiráfot is megetettem a tenyeremből, aranyos volt nagyon. Láttunk úszó jegesmedvét is a víz alatt, meg rengeteg más érdekes példányt is. Ha tehetem, megyek máskor is!

Élvezzük ki a nyarat míg tart. :D Jó régen írtam, egyéb elfoglaltságaim miatt is, de most újra itt vagyok. Ősszel az utolsó félévemet kezdem meg a főiskolán (lassan le kell cseréljem a blog alcímét tehát :)), de addig még azért van pár hét, amit igyekszek kihasználni.

Ja, csináltam amúgy pár weboldalt, hátha valaki rátévedne:

Gitár alapok, akkordok, tippek tanácsok:

Gitár - gitározás

YouTube letöltő programok:

YouTube letöltés

Fogyókúra, diéta egyszerűen:

Fogyókúra

A következő bejegyzésem nosztalgikus lesz!

Aki a VB ideje alatt hozzászokott a vuvuzelák duruzsulásához (sőt még meg is kedvelte), annak van egy jó hírem: mostantól a Youtube legtöbb videója alatt sem kell nélkülöznie azt! Elég csak megnyomni a lejátszó kis focilabda ikonját, máris egy igazi dél-afrikai futballszentélyben érezheti magát az ember.
Íme a kis gombocska:

Javaslom mindenkinek, hogy próbálja ki az élményt! Pl. itt vagy itt.

Persze vannak olyanok is akik nem elégednek meg ennyivel, azoknak ajánlom figyelmébe az instant darázskürtöt:
http://www.myinstants.com/instant/vuvuzela/

Ezt összekombinálva a Youtube új szolgáltatásával felejthetetlen hatást érhetünk el.

További jó meccseket és dudákat dudálást mindenkinek!

Mi magyarok csúnyán leégtünk a hollandok ellen (is), most szombaton újfent pontos képet kaphattunk arról, hogy milyen távol is állunk a nemzetközi élvonaltól.
Ha minőségi focit akarunk látni, akkor június 11-től Dél-Afrika felé kell tekintsünk, egy hónapon át a világ legjobbjai szórakoztatnak majd minket. Remélem ismét színvonalas verseny lesz, és egy remek tornát láthatunk. Favoritom most (még) nincs, én általában a versenyek alatt választok magamnak kedvencet. Pl. 2002-ben a dél-koreai, 2004-ben a portugál, 2006-ban a francia, 2008-ban az orosz csapat játéka keltette fel szimpátiámat. Persze legszívesebben annak örülnék, ha végre hazánk fiainak tudnék szurkolni. 1987-es születésű lévén ezt nem éltem még meg (a mexikói VB idején még puszta gondolatként se léteztem), és egy darabig úgy néz ki nem is fogom.
Addig meg marad a "divatszurkolás", sörre, szotyira fel! :)

Beköszöntött végre a nyár, de ettől függetlenül itt egy "őszi" nóta:

A kaliforniai punk rock legendák 22 év után végre hazánkban is tiszteletüket tették. Fantasztikus bulit adtak, a végén még volt szerencsém beszélni is velük. Remek este volt, no de kezdjük az elején!

A Pennywise már elég régóta a kedvenc zenekaraim közé tartozik, köszönhető kiváló pörgős, dallamos számaiknak, remek gitártémáiknak és nem utolsósorban ütős szövegeiknek. Mikor tavaly az alapítótag Jim Lindberg 21 év együtt zenélés után kiszállt a bandából, eléggé szomorú voltam, de a többiek azonnal bejelentették, hogy folytatják tovább. Az együttes mindig is híres volt arról, hogy nem adja fel, a basszeros Jason Matthew Thirsk 1996-os halála után is továbbléptek, és azóta is őrzik a emlékét a Bro Hymn-nel. A énekes Jim helyét Téglás Zoli vette át az Ignite-ból, akit szerintem nekünk magyaroknak nem kell bemutatni. Eleinte furcsa volt őt látni Fletcherék mellett, de ahogy egyre több új koncertvideót láttam vele, annál jobban tetszett.

Elérkezett hát április utolsó napja, és a várva-várt koncert a Dürerben, mely remek helyszínnek bizonyult. A fő műsorszám előtt 3 előzenekar is fellépett, az Elvis Jacksonról sikerült lemaradnom, az A Wilhelm Scream vége felé értem oda, kik nagy lendülettel zúztak, a közönségnek is tetszett, ahogy elnéztem. Őket követte a Strike Anywhere, kik annyira nem nyerték el a tetszésemet. A hangosítás se volt itt a legjobb, mindenesetre ekkorra már elég sokan lettünk. A bő fél órás műsor után következett a már nagyon várt Pennywise! Zoliék rögtön bele is csaptak a közepébe az Every Single Day-jel. Ekkor még a második sorban álltam, de túl sokat nem tudtam mozogni, így később kicsit hátrébb mentem. A közönség egyből beindult, elszánt budysurfösök szelték a levegőt, illetve nagy létszámú pogó alakult ki. A hangulatra igazán nem lehetett panasz. Zoli hol magyarul, hol angolul konferálta a számokat, közben Fletchert próbálta magyarul tanítani, több-kevesebb sikerrel. A setlist szenzációs volt! A program magját a régi klasszikusok adták, főként az About Time (személyes kedvencem), a Full Circle és a Straight Ahead korongokról. Nekem a csúcspont a Fuck Authority volt, egyszerűen istenkirály nóta, Zoli is perfektül énekelte. Több dalnál jól jön, hogy neki sokkal magasabb a hangja, mint Jimnek. A hangosítás lehetett volna jobb is, kicsit néha "kásás" volt, és leginkább a dob meg a gitár hallatszott. A Bush fújolás és az Obama éltetés nem maradhatott ki természetesen. :) Volt egy feldolgozás is, a Stand by me, erre mindenki táncra perdült. Randy is nagyon jól énekelte azt a pár sort, jó hangja van neki is! A ráadás első számaként az Alien csendült fel, annak ellenére, hogy ez egy lassabb szám, elég nagy mozgás volt rá. Majd ezután meglepetésnek eljátszották az "A csitári hegyek alatt"-ot, amit állítólag a buszban tanultak meg. Ahhoz képest profin elnyomták, és a magyar közönség is vevő volt rá, egy emberként énekelte a sorokat. Nem gondoltam volna, hogy a Pennywise valaha is egy magyar "népdalt" fog eljátszani, de hát ehhez kellett Téglás Zoli is. :)
Zárásként jöhetett a Bro Hymn, mely számomra a nagybetűs Punk Himnusz, ennek megfelelően katarzis volt, itt már aki akart az felmehetett a színpadra és együtt tombolhatott a tagokkal.
Sajnos nagyon hamar elrepült ez a 70-80 perc, de remekül éreztem magam. Zolival azt hiszem új lendületet kapott a banda. Íme a már emlegetett setlist:

1. Every Single Day
2. My Own Country
3. Can't Believe It
4. What If I
5. Peaceful Day
6. Same Old Story
7. Living For Today
8. Greed
9. Society
10. Waiting
11. Fuck Authority
12. Straight Ahead
13. Nowhere Fast
14. Searching
15. Something To Live For
16. Stand By Me
Ráadás:
17. Alien
18. Place Called Home (A csitári hegyek alatt - Ignite)
19. Bro Hymn

Koncert után még maradtam kicsit, minek nagyon örülök, hiszen sikerült találkoznom a tagokkal, Randyvel, Byronnal és Fletcherrel, mindhármukkal közös képet is sikerült készítenem, nagyon jó fejek voltak. Sajnos csak a telefonom volt nálam, így nem lettek túl profi minőségűek, de így is egy örök élmény marad. Fletcher mondta, hogy eddig itt érezték legjobban magukat az európai turné során, nagyon jó volt a közönség, majd aláírta a jegyemet és még egy PW logót is rajzolt rá. 
Végül mondtam neki, hogy remélem találkozunk legközelebb is itt Magyarországon, azt mondta: "For sure!". Neki elhiszem. :)
Nagy élményekkel gazdagodva hagytam el a Dürer kertet, remélem a következő bulira nem 22 évet kell várni, és legkésőbb jövőre eljönnek megint.
Köszönjük Pennywise!

Én és Randy

A koncertről képeket ezen a linken találhattok:
http://pennywise.matt.fotoalbum.hu/

Idén is ütősnek ígérkezik a DUDIK! Íme a plakát:

Hivatalos honlap: http://www.dudik.hu

A kaliforniai punkrock legendák végre Budapesten!
A banda mintegy 21 éves fennállása óta először látogat el hazánkba, immár a tavaly kivált alapítótag énekes Jim Lindberg nélkül. Öröm az ürömben, hogy a megüresedett frontemberi posztot nem más, mint Téglás Zoli tölti be ezentúl. Talán neki is köszönhetjük, hogy végre sikerült idecsábítani a bandát. Hatalmas bulira van tehát kilátás, a két előzenekar a Wilhelm Scream és a Strike Anywhere lesznek. Azt hiszem, ők kellően beizzítják majd a Dürer közönségét a fő műsorszám előtt.

Jómagam nagyon várom a bulit, jó pár éve a PW kedvenc külföldi bandám, és most végre élőben is hallhatom azokat a dalokat amik eddig csak cd-ről dübörögtek. A jegyek árára sem lehet panasza egy igazi rajongónak, elővételben 4800, illetve 5500, a helyszínen 6000 forintba kerülnek a tikettek. Aki egy igazi dallamos, 'oldschool' kaliforniai (skate)punk koncertre kíváncsi, annak ott a helye 30-án a Dürerben! Én nem hagyom ki!

Bizony ám, jómagam betöltöttem a 23-at, blogom pedig a 4. évét. 2006 április 9-én kezdtem el a naplóvezetést, és azóta több száz bejegyzés született. Mostanában sajnos ritkábban tudok írni, de hamarosan több élménybeszámolót is olvashattok majd.
Alkalmazkodva a web 2.0 trendjéhez, most már twitteren is csivitelek az alábbi címen:

http://www.twitter.com/davehungary

Aki esetleg youtube-on szeretne meglátogatni:

http://www.youtube.com/user/DavEhungary1

Ennyit az önreklámról, remélem még legalább 44 évig blogolhatok. :)

Vasárnap hatalmas punk-rock hepaj veszi kezdetét délutántól Dunaújvárosban, a Négykettes Rockszigetben. 12 banda lép fel, köztük a szekszárdi Önkéntes Tűzoltó- és Lendületzenekar, a Prosectura is. Nagy buli lesz tehát, minden bizonnyal beszámolok majd róla naplócskám hasábjain is. Yeah!

Jelentem, minden tárgyam meglett, most már csak 2 szakdolgozatom van hátra a fősuliból! :D
Jövő januárban tehát "már" végzek is ha minden jól megy... Addigra új alcímet kell kitaláljak a blogomnak.
Megígértem, hogy több bejegyzés lesz, egyelőre erre még várni kell. :)
Jöhetnek a kommentek is, mindig szívesen olvasom őket, kivéve ha spamek.

Holnap meg irány vissza Szolnok citybe, tök jót fogok aludni a 4 órás úton... ;)
Ja most néztem az időjárásjelentéseket, nemsokára itt a tavasz! Rég volt már ilyen kemény telünk, ideje is lesz már, hogy csicseregjenek a madarak, süssön a napsugár és rövidüljenek a szoknyák. :)

Haveri körömből sokaktól hallottam a népszerű videomegosztó oldalra (YouTube) a "jútyúb" kiejtést. Ez eleddig egész egyszerűen bántotta a fülemet, mivel gimis angoltanárom a fejembe verte, hogy az angolban nincs "ty" hang. Így következetesen mindig t-vel mondtam eddig, aztán némi kutatómunka (értsd: röpke guglizás) után rá kellett jöjjek, hogy mindkét változat helyes, bár a "ty" az "tj" a fonetika szerint.
A brit angol szerint a fonetika:
/ˈjuː.tjuːb/

Kiejtve:

Az amerikai változat:

/'juː.tuːb/

Kiejtése:

A USA változat még mindig jobban hangzik szerintem, de mostantól elfogadom a "tj"-zőket is.
Sokan persze áthidaló megoldást is találtak erre a problémára, és nyersfordításban egyszerűen "Tecső"-nek nevezik a Google üdvöskéjét. (Ők biztos hétvégente a Tecsóba járnak vásárolni, hehe.)
No, "Tyecsőre" fel!

Igen, ezt is megéltem, 1 tárgyam van hátra a főiskolából, emellé még 2 szakdoga, 1 gyakorlat és persze az államvizsga. Lehet nemsokára át kell keresztelnem a blogomat? :)
Ja a szakdolgozat témámat is leadtam infoból, a vmi blogmotor-féleséget próbálok majd összeeszkábálni (ha elfogadják), persze a freebloggal nem hiszem, hogy konkurálni tudok. :P
Most egy kis pihi, aztán rákészülök az utolsó vizsgámra...
Ja decemberben egyébként látogatottsági rekordot döntöttem, a kevés bejegyzésem ellenére is. :) Mostanában kicsit megcsappant a blogolási kedvem, de igyekszem megemberelni magam, legalább havi 1 postot írni. :D Egyébként is a tartalomra megyek, nem a mennyiségre...
Megyek is alukálni, nemsokára jelentkezem, egy komoly jelentőségű kérdéssel... (Célom a freeblog főoldala.)

Buék mindenkinek! Remélem jövőre többet tudok irni... :D